Fairy tail yaoi :p

Szerelmi bájital (írta; Gün-gün)

Fandom: Fairy tail

Páros: Laxus x Natsu

Megj.:

Az időzónát nem igazán tudnám hova rakni, kicsit megkevertem a dolgokat!^^

~Gondolatok~

Spoiler!

 Valamint nem igazán sikerült karakter hűnek maradnom. -.-”

A nap magasan ragyog az égen, narancs sugarai, aranyként csillannak meg a fairy tail épületének tégláin. Odabent, mint mindig, most is zajlik az élet. Mulatoznak, hangoskodnak, valamint nem utolsó sorban törnek-zúznak, leginkább egymást és a berendezést. Jet és Droy, Levy figyelmén vesztek össze és próbálják jelenleg a padlóba döngölni egymást. Míg a lány inkább Gajeel felé próbál húzódni, ki épp unottan majszolja a különböző fém maradványokat. Gildarts és Kana ivóversenyük nyolcvankilencedik körénél járnak, és már jócskán túltesznek a részegség fogalmán. Elfman üvöltözik közönségének a férfiak férfias természetének lényegéről, míg húgai Mirajane és Lisana igyekeznek kiszolgálni az éhes és szomjas tagokat. Eközben a Raijinsuu tagjai azaz Freed, Bixlow, és Evergreen, könnyektől ázott arccal, ujjongva járnak táncot, hőn szeretett vezérük Laxus visszatértének örömére.

- Milyen bosszantó! – sóhajt fel a szőke férfi, majd üres körsólyát a pultra rakja, és megfordul a bárszéken, hogy újból végignézhessen, rég nem látott társain.

- Zajosak igaz? – hallatszik fel a bárpult mögül Mirajane lágy hangja. A kedves, szelíd mosoly, mely mindig ott pihen gyönyörű arcán, most még szélesebb, mint valaha, nem is csoda, hisz végre újból együtt van az egész család.

- Az nem kifejezés! – válaszol a férfi helyett Gray, ki az imént ért oda hozzájuk – Két sört, kérlek Mira! – a lány egy bólintással vette a lapot és pár másodperc múlva ott is habzott a pulton a két teletöltött korsó. – A vendégem vagy! – nyújtja oda az egyik aranyszín folyadékkal telt korsót a mellette ülő Laxusnak, ki furcsán méregeti az elé nyújtott habzó italt. – Vedd amolyan, üdv itthon ajándéknak. – A szőke férfi nem válaszol, de tőle szokatlan, hálás tekintettel elfogadja a felé nyújtott italt. Majdhogynem egy hajtásnyira meg is issza az egészet.

- NEEEEEEEEEEEEEEEE! – ezzel egy pillanatban ugrik elő a pult alól a holtsápadt Juvia.

Nos, ahhoz, hogy ezt megértsük, tekerjük kicsit vissza az időt, kb. olyan öt perccel…

~Ahhhh Gray-samaaa, olyan csodálatos, ahogy ünnepli barátai boldogságát! Ohhh bár csak Juvia is érezhetné Gray-sama szívének boldogságát. Juvia térdei már, csak attól megremegnek, ha csak belegondol Gray-sama forró ölelésébe ahhhh! De nem baj! Ez hamarosan úgy is valóra válik, ugyan is Juvia beszerezte szerelmük kulcsát. Egy szerelmi bájital, amit ezúttal egy igazi varázslótól vett. Száz százalékig hatásos, még az üvegre is rá írták! Többé semmi és senki nem állhat Juvia és Gray-sama közé!  Végre örökké egymáséi lehetnek!~ ezekkel az elszánt gondolatokkal indult meg a kék hajú lány. Feltűnés nélkül, kikerülve a felé repülő embereket, és berendezési tárgyakat, kúszik be a pult alá. Türelmesen várja, hogy a jégmágus végre rendeljen valamit a hosszú, fehér hajú lánytól.

Alig telik bele pár percbe, már akcióba is léphet. Mikor senki sem figyel, belecsepegteti a baljós, zöld színű folyadékot az egyik korsóba. ~Gyááhh Juvia el sem hiszi, hogy alig pár pillanat, és Gray-sama a karjaiba zárja. Már csak az a fontos, hogy Juviát pillantsa meg először! Jó, gyerünk!~ szánja el magát, azonban a dolgok nem egészen úgy sültek el, mint ahogy azt a lány várta volna. Kipillantva rejtekhelyéről tudatosul benne, hogy nem annál van a korsó, akinél kellene.

És itt tartunk most:

- Juvia? – ugrik hátrébb, a megdöbbent Gray.

- Juvia, mi a baj? – siet a lány mellé és karolja át Mira. – Miért voltál a pult alatt? – pislog rá elkerekedett szemekkel.

- Juvia már megint elrontotta! – zokog fel hangosan, mire Mirajane azonnal vigasztalón magához öleli. – Hát Gray-sama sosem lesz már az övé???

- Mi van? – nyeli félre sörét a jégmágus.

Laxus egyre furcsábban kezdi érezni magát. Testét bár kiveri a víz, de mégis a hideg rázza, látása is vacakolni kezd. Hol homályosan, hol duplán látja a dolgokat. ~Mi van velem?~ egyik kezével arcát takarja, míg a másikkal a pulton támaszkodik meg, így próbál lábra állni.  Nem engedheti meg, hogy ilyen állapotban lássák! Azonban, mivel forog körülötte az egész világ, így megdől az egyik irányba. Még szerencse, hogy Gray ott áll mellette, így időben meg tudja támasztani, mielőtt eldőlne.

- Hé, ember, mi történt?

- Laxus! – terem hirtelen másik oldalán Freed. – Laxus mi történt? – fürkészi aggódva társát, de az nem válaszol, csak szemét dörzsölve próbálja kitisztítani látását.

Még természetes, hogy Natsu is a legjobb alkalmat választja arra, hogy az ajtót berúgva, biztosítsa társait megérkezéséről, a hatalmas vigyor arcán, pedig küldetése sikerességéről.

- Hali mindenki! Csak nem hagytatok ki minket a móká…L…Laxus… - hangneme egyről a kettőről megkomolyodott, mikor megpillantotta a szőkét. – Laxus állj ki ellenem! – kiálltja.

- Izé… Natsu nem hinném, hogy ez a legjobb alkalom erre! – bukkan fel a fiú mögött Lucy, kinek elég volt rápillantania a Gray-Laxus-Freed hármasra, hogy feltűnjön neki, valami nem stimmel.

- Aye, szerintem sem jó ötlet! – röppen be Happy is, ám Natsu, mint ha meg sem hallotta volna őket, ami elég valószínű, mivek, hogy egyenesen a szőke férfi felé ront.

- Karyū… no…

- Héj-héj-héééj! – kiállt fel egyszerre Gray és Freed.

- … Tekken! – Lendíti meg lángoló öklét a férfi felé, ám az a fiúra sem nézve blokkolja ütését. Ujjait megszorítja a vékony csuklón, mire a lángok eltűnnek. – Teee…

Laxus lassan emeli fel kék tekintetét a földről, a rózsaszín hajú fiúra, kinek lángoló íriszei az övébe fonódnak… mint ha… valami nagyot dobbant volna?

A céh minden tagja néma csendbe burkolózva figyeli a jelenetet. Attól tartanak, ha valami megzavarná a két férfit, rajtuk csattanna az ostor.

- Na… Na… tsu… - ejti ki rettentően halkan, és nem utolsó sorban szelíden a fiú nevét a szőke férfi. Lágy mosolyától a céh minden tagja kővé dermed, mint ha csak Evergreen szemébe néztek volna. Ám ezúttal erről szó sincs. – Szeretlek Natsu, légy a szeretőm! – Döbbent csend ereszkedett a céhre, majd mikor mindenki tisztázta magában, hogy nem romlott el a hallása, és tényleg azt hallották, amit az imént mondott, egységes felhördülés zengte be az egész épületet.

- EEEHHH??? – Natsu ijedtében túl nagy erővel rántja ki kezét a másik béklyóiból, így seggre esik. Fel sem állva a földről, kúszik hátrébb míg Wendy lábaiba nem ütközik.

- Csinááálj valamíííít! – karolja át a kislány lábait – Tuti megbetegedet!! Olyan ilyesztőőő!

- M-megnézem mit tehetek. – a lány hangja szinte suttogás volt, mégis mindenki jól hallotta. Félénken indul meg a szőke férfi felé, kinek fel sem tűnt, hogy a kislány megvizsgálja, ugyanis teljesen lekötötte Natsu bámulása, ki eközben Erza mögött lelt menedéket. – E-ez különös…

- Nos, találtál valamit? – csengett fel Erza erőteljes hangja.

- Nem, semmi baja Laxus-sannak! Vagy legalábbis én nem érzem! Sajnálom, nem tehetek semmit!– húzódik össze a már alapból is pöttöm lány.

- Ez nem a te hibád!- röppen oda Charle – Te pont eleget tettél!

- De…

- Ez így igaz! – lép oda Erza is és végigsimít a lány fején.

- Ühm! – bólint, immáron mosolyogva, majd hátrébb áll, hogy a vörös hajú is szemügyre tudja venni a nem éppen magánál lévő Laxust.

- De akkor mégis… mi lehet vele?! – hajol közelebb a férfihoz és erőteljesen fixírozni kezdi.

- Útban vagy! – löki arrébb egy egyszerű mozdulattal Erzát a szőkeség, mikor is az már hosszabb ideje előtte állt. – Takarod a kilátást! – szúrja le, majd figyelmét ismét visszaszegezi az ezúttal Lucy mögé bújt tűz dragon slayer-re.

- Gihi! Szerintem szimplán csak begyogyózott! – kapcsolódik be a beszélgetésbe Gajeel is.

- Gajeel! – szól rá Levy.

- Laxus nem gyogyózik be! – hördül fel védelmezőn Freed.

- Jah, mint a múltkor, akkor sem gyogyózott be mi? – néz lenézőn a zöldhajú férfira a fém sárkányölő.

- Ő nem… nem…

- Nyugodjatok le! – teremt csendet se perc alatt Erza. – Rá kell jönnünk mi történt!

- Úgy van! Nem hagyhatjátok így! – visít fel Natsu, mikor is Laxus megunta a tétlenkedést és szorosan elé állt. Vagyis csak próbált volna, ugyanis a rózsaszín hajú nem engedte el a pajzsként használt csillagmágust.

- Gyáááh! – visít fel szőke lány. – Horoiogium! – nyitja meg a kaput, egyik szürke kulcsával, és a különös beszélő óra, pillanatok alatt megmenti a két férfi közé szorult lányt, ki jelenleg belsejében helyezkedik el. ~Engem hagyjatok békén! Mondja. ~ szólal meg a különös óra. ~ Menjünk Horoiogium! Mondja. ~ Ezzel távozik is Lucy-val a belsejében.

Laxus kezeibe zárja Natsuéit, úgy rántja magához közelebb a megszeppent fiút.

- Kérlek… - suttogja továbbra is tőle hátborzongatóan hangzó selymes hangon -… szeress engem Natsu! – simít végig ajkaival a rózsaszín hajú kézfején.

Mindenki megfeszült csendben figyeli mi is lesz a kis tűz sárkányölő válasza, bár legtöbben inkább nevetésük próbálják visszafojtani… Natsu arca egyre vörösebb és vörösebb színre vált. Soha nem számított arra, hogy valaha ezt mondja, majd neki valaki. Főleg nem, hogy egy férfi, pláne nem örök ellenfele, Laxus. Soha életében nem érezte magát kínosan, bármit is csinált, nem jött zavarba… egészen eddig a pillanatig. Legszívesebben elbújna mindenki szeme elől, vagy legalább is azok elől a reménytől csillogó kék íriszek elől…

Ennyi volt… eddig bírta visszatartani, Gildarts nem bírta tovább, talán a pia is rásegített, de hatalmas hahotázásban tört ki, ezzel magával rántva szinte az összes céhtagot. Natsu ha lehetséges lett volna, még pirosabb lett. Kirántotta kezét Laxuséból, és azzal ki is iramodott, arca köré tekert sállal. A férfi épp indulna utána, de vállainál fogva megállítják. Egyik oldalán Elfman, míg másikon Freed.

- Testvér… - kezd bele Elfman -… egy férfi sosem fut egy nő után, megvárja, míg a nő fut utána!

- Idióta, Natsu egy férfi… fiú… sárkány… mindegy… na szóval nem lány! – hordja le Eve.

- Laxus, biztos, hogy ezt akarod? Hisz, olyan sok csinos hölgy van a világon! Miért pont Natsu? – kérdez rá Freed.

- Annyira szeretem, hogy néha már fáj. Féltem őt az ellenségeinktől, az éhes férfiszemektől, a féltékeny nőktől, a veszélyes helyzetektől és időnként önmagától. Olyan ő nekem, mint valami törékeny kincs, amit legszívesebben elrejtenék a világ elől, noha tudom, hogy akkor fényét vesztené. – válaszolja a szőke férfi egy cseppgondolkodási idő nélkül.

- Csak szerintem hátborzongató Laxus új személyisége? – lép Erza mellé karba tett kézzel a jégmágus.

- Nem. – válaszolja egyszerűen a vörös hajú lány. – Ráadásul a mester is pont most nincs itt! – sóhajtja feszülten. – Amúgy a ruháid!

- Basszus!

- Rendben, értelek. – mosolyodik el halványan Freed a csak rá jellemző nyugodtsággal, majd leveszi visszatartó kezét Laxus válláról. – Nos, akkor, ha megbocsátotok… - be sem fejezi a mondatot, szemei fennakadnak, és egy nagy puffanással terül el a padlón.

- Úgy látszik túl nagy sokk volt ez neki. – pillant le a földön heverőre, Eve.

***

Már három napja, hogy Laxussal valami nincs rendben. Egyszerűen képtelenek rájönni, hogy mi is történhetett a férfival, pedig Levy és Freed vállvetve próbálnak megoldást találni a problémára. Ez idő alatt a szőke, állandóan Natsut üldözte a szerelmével, a fiatal fiú nem győzött menekülni. Az állandó, nyálas szerelmi vallomások, a virágok, a különböző ajándékok teljesen kikészítették érzelmileg. Ráadásul a három napon át való futás fizikailag is lefárasztotta.

- Hahhh… hihetetlenül kitartó egy alak! – lihegi Natsu a sikátor falának dőlve.

- Nem csoda, hisz szerrrrrrrrrrret! – vigyorog Happy.

- Megtennéd, hogy legalább nem pörgeted meg ennyire? – szól rá ingerülten a rózsaszín hajú – Így is van elég gondom van, nem, hogy még ez a barom is üldöz.

- De Natsu… - csüccsen le mellé a kék cicus.

- Mond!

- Egy kicsit sem tetszik?

- Még szép, hogy nem! – kiáltja, lángcsóvák kíséretével, az elpirult dragon slayer. – A hideg futkos a hátamon a nyálas viselkedésétől! –rázza ki a hideg.

- Nem igazán így értettem. – néz komolyan társára Happy.

- Akkor?

- Én az igazi Laxusra céloztam! A mogorva, incselkedő, néha szochiopata hajlamú, villám dragon slayerre gondoltam.

- Cöh, hülyeség! – vágja rá azonnal, de még véletlenül sem néz társára, nehogy az észrevegye, az árulkodó pírt arcán.

- Naa!

- Mondtam, hogy nem!

- Naaaaaa!

- Hagyj békén, Happy!

- NAAAAAAAAAA! – mászik bele szinte teljesen Natsu arcába, a csöpp kék teremtmény.

- Jól van, na! – tör ki végül a fiú. – Nem mondom azt, hogy szeretem, még ha meg is kínoznának, akkor sem, de határozottan jobban kedvelem a régi Laxust, mint a mostanit.

- Mindig is tudtam! – csillannak fel a macsek szemei – Te szerrrrrrrrrrreted őt!

- Én ilyen egy szóval sem mondtam! – rivall rá pipacsszín fejjel.

Ám hiba volt, ugyanis hangoskodásával, elárulta helyzetét. A szőke férfi lihegve fordul be a sikátoron. Bármilyen jó kondiban is van, azért háromnapi rohangálást ő is megérez, és a fiú pont olyan fürge, mint ahogyan az látszik.

- Végre meg vagy! – préseli ki magából, már amennyire levegőért szomjazó tüdeje megengedi.

- Francba! – pattan fel a rózsaszín, és iramodna meg, de egy erős kéz, csuklójára kulcsolódik.

- Várj! ne menekülj előlem! – rántja vissza a kisebb testet – Kérlek!

- Nem menekülnék, ha nem üldöznének! – néz a férfira a legélesebb pillantásával Natsu.

- Sajnálom… - leheli a szőkeség, és elengedi a fiú csuklóját - … én csak azt akartam, hogy meghallgass.

- De engem rohadtul nem érdekel a mondanivalód! – fújtat a rózsaszín, mint egy sarokba szorult kismacska. Bár… ez nincs is olyan messze az igazságtól.

Tényleg soha nem mondta volna ki, de Happynek igaza volt. Szereti a férfit, mindig is szerette. Élvezte a civakodásaikat, a keményebb vitáikat, és legfőként a csatáikat… még ha abból is álltak, hogy egy ütéssel betonba döngölték. Felnéz a férfira, tudja, hogy egy nap kitűnő céhmester válik majd belőle. Szerelmes Laxusba, de az, aki jelenleg előtte áll, az nem az a szőke férfi, akibe titokban belezúgott. De akkor is, még, ha nem is önmaga, akkor sem tudná visszautasítani a férfi vallomását, ha az szemtől szembe történne. Mivel, nem akarja, hogy bárki is rájöjjön féltve őrzött titkára, így nincs más lehetőség, csak a futás.

- De…

- Hagyj!

- Ha azt akarod hallani, hogy meghalnék-e érted… – ragadja magához Natsut ezúttal sáljánál fogva - … akkor valószínűleg igen. És semmi kétség, hogy ölnék is érted. Gondolkodás nélkül!

- Kérlek… - gyűlnek könnyek a szemeibe - … hagyj! – nem néz a szőkére, egyszerűen képtelen rá. Bármennyire is fáj neki, csak azt kívánja, hogy menjen már el! Nem akarja még csak gondolatban sem megcsalni, az igazi Laxust.

- Legyen… - suttogja fájdalmasan a férfi, majd elengedi a rózsaszín hajút, és elindul az ellenkező irányba.

- Biztos jó lesz ez így? – néz sajnálkozó tekintettel Happy, a belső harcokat vívó fiúra.

- Igen. – leheli és ő is folytatja tovább útját.

Natsu feldúltan járkál fel és le a városban, hogy kiszellőztesse fejét, ám hiába. Képtelen lenyugodni, így fel sem tűnik neki, hogy egy gyanús árnyék suhan el a tetőkön, feje felett. Csak a levegő, különös szagára lesz figyelmes.

- Érzed ezt Happy? – szimatol bele a levegőbe.

- Aye… nem tetszik… megyek, körülnézek fentről!

- Hm. – bólint, majd tovább indul. Hiába próbál koncentrálni, egyszerűen képtelen rá, pedig ez a jelenlegi helyzetben… akár végzetes is lehet.

- Natsuuuuuuu! – kiálltja Happy, és teljes sebességgel a fiú felé repül, de már túl késő.

Natsu azonnal hátra fordul, de már nem lát mást, csak egy hatalmas erejű, sötét mágia nyalábot. ~Túl közel van… nem tudom kikerülni… franc!~ szorosan összezárt szemekkel, és fogakkal várja a becsapódást ~Telibe fog kapni…~ eltelik pár másodperc, de nem történik semmi, pedig hallotta, hogy célt ért a támadás. Lassan nyitja ki szemeit, és amit ott lát… egyszerűen képtelen elhinni.

- L…Laxus… - leheli. Igen a férfi ott állt előtte, neki háttal, kitárt karokkal, megóvva így a kis sárkányölőt. Felsőtestéről szinte teljesen leszakadt a ruha, és rettentő csúnya égésfoltszerű sebek éktelenkedtek rajta.

- Jól vagy? – fordítja fejét a fiú felé, majd teljesen szembefordul a sárkányölővel, de nem sokáig bírja megtartani magát és térdre rogy. Natsu még épp időben kapja el, mielőtt teljesen eldőlt volna a betonon. Most ott térdelnek egymással szemben, és szorosan öleli magához a magasabb férfit.

- Idióta, mégis mit műveltél?! – ordít rá sokkal inkább aggódva, mintsem dühösen.

- Az előbb mondtam nem? – köhög fel egy kis vért – Az életemet is feláldoznám érted! – mosolyodik el a rózsaszín hajú vállán támasztva fejét.

- Akkora egy barom vagy! – Natsu hangja pár oktávval magasabb volt a visszafojtott sírástól. – Mi a jó, büdös francért nem használtál védővarázslatot?

- Nem volt időm összehozni, túlkésőn vettem észre a támadást.

- Hagynod kellett volna, hogy én kapjam be! – szorít ölelésén a tűz dragon slayer.

- Cöh… tényleg teljesen reménytelen vagy, kölyök… - szólal meg Laxus azon a jól ismert, lekezelő, érces hangján. Natsu döbbenten pislog fel.

- Hogy mondtad? – rántja maga elé a férfit, de választ nem kap, ugyanis az már eszméletlen. – Basszus! – Natsu a szőke karja alá bújik és azt, meg derekát megragadva áll talpra vele. -  Ha feldobod itt nekem a pacskert, esküszöm, utánad megyek, és visszarugdosom a segged a földre! – indul el a céh irányába. – Happy, te addig kerítsd elő Wendyt!

- Mi lesz a támadóval?

- Hagyd, rég elhúzta a csíkot! Na, de most menj!

- Aye sir!

***

A céh orvosi szobájában csend honol, csak az ágyon fekvő, eszméletlen Laxus halk szuszogását hallani.

- Rendbe fog jönni? – néz rá, hatalmas, reménykedő szemekkel Natsu az égi dragon slayerre.

- Hm! – bólint mosolyogva a kislány. – Bár egy darabig el fog tartani, de egy olyan kaliberű ember, mint Laxus-san hamar kiheveri. Sokkal nagyobb bajban lennénk, ha mondjuk téged talált volna el az a varázslat! – néz komolyan a rózsaszín hajúra. – De szerencse, hogy ott volt! – néz, vissza az ajtóból mielőtt távozna. – Hagyd pihenni, és ahogy látom neked sem ártana!

- Én meg leszek, ne aggódj! – villant száz wattos vigyort Wendyre.

- Rendben! – azzal távozik is a lány, így Natsu végre nyugodtan az eszméletlen férfi mellé ülhet a székre.

Kettesben maradtak a rikítóan fehér falú, szobában. A tűz sárkányölő utálta ezt a helyet, az erős fertőtlenítő szag folyamatosan irritálja, alapból is érzékenyebb szaglását. De most elviselte, ott ült már órák óta, a szőkeség kezét fogva (most, hogy nem volt a közelükben senki, és ő sincs ébren, meg merte ezt tenni), és figyelte a férfi nyugodtan alvó arcát. ~Bár így maradhatnánk örökre!~ kuncog fel a kósza gondolaton.

- Tudod… mást is szorongathatnál ám, nem csak a kezemet! – szólal meg a magához tért Laxus, rekedtes hangon, egy sokat sejtető mosoly kíséretében. Natsu, mint villám, kapja el kezét.

- Fogalmam sincs, miről hadoválsz! – vágja rá azonnal, csurd vörös képpel. – Szerintem csak képzelődsz – Igen, igen! Biztos csak lázad van és hallucinálsz! – pattan föl a rózsaszín és a férfi homlokára teszi a kezét. - Pont, ahogy sejtettem!

- Ahhha! –néz fel a fiúra kétkedően, mikor is kopogás zavarja meg őket. Natsu azonnal, vagy két métert ugrik hátrébb az ágy szélétől.

- Bocsi! – dugja be Levy, kék fejét az ajtón – Bejöhetünk? – Laxus bólintása után belép a korterembe az apró lány, maga után rángatva a lehangolt Juviát. – Juvia szeretne valamit mondani! – rántja maga elé. A két férfi, csak érdeklődve pislog a két nőre.

- Juvia sajnálja! – fixírozza erőteljesen a padlót az esőasszony. – Nem akarta, hogy Laxus-san ennyire kiforduljon önmagából! Ő csak, hőn szeretett Gray-samáját akarta meghódítani! De véletlen Laxus korsójába öntötte a bájitalt!– hajol meg könnyáztatott szemekkel – Juvia tényleg nagyon sajnálja!

- Kövezzetek meg, de egy szót nem értek. – pislog értetlenül Natsu, de a szőke sem vág értelmesebb fejet.

- Engedjétek meg, hogy elmagyarázzam! - Levy nagyot sóhajtva lép egyet előrébb. – Nos, Juvia beszerezte ezt – emeli fel a kezében tartott kis üveget - pár nappal ezelőtt egy kuruzslótól, aki szerelmi bájitalként árulta.

- Oh…

- Bizony… oh, mivel elemeztem az összetételét, és nem igazán az, aminek mondták! Bár igaz, hogy hatással van az érzelmekre, de nem kényszeríti rá az alanyt, hogy olyat érezzen, amit soha nem érzett. – pirul el kicsit a lány és elkapja pillantását a két férfiról – Öhmm… más szóval, csak az eltemetett érzelmeket hozza felszínre.

- De ez még mindig nem magyarázza meg miért vett száznyolcvan fokos fordulatot Laxus személyisége! – értetlenkedik tovább Natsu, míg a szőke férfi próbál mindenhova, csak a fiúra nem nézni. Nem akarja, hogy megláss, azt az enyhe pír, ami arcára merészkedett, de úgy tűnik, nem igazán tűnik fel a rózsaszínnek, sem ez, sem a lány imént mondottai.

- Mellékhatás. – jelenti ki egyszerűen.

- Mellékhatás?

- Igen az. Juvia nem számított rá, de az elegy reakcióba lépett az alkohollal és emiatt volt a jellemváltás.

- Jaaaa! Minden világos!

- Szo…szóval Juvia nagyon sajnájaaaaaa! – tör ki sírásban a lány.

- Izé… - próbál szóhoz jutni a villám dragon slayer - … nem haragszom!

-  Biztos? –szipog.

- Meg mersz kérdőjelezni? – förmed rá a már így is kikészült kékségre Laxus. Nem akarja sem megbántani, sem megijeszteni, de már rohadtul elege volt az egész napból, és nem akart semmi mást, csak pihenni, vagy esetleg elszórakozni kicsit a Szalamandrával. A gondolatra egy igazi Laxusra jellemző mosoly jelent meg arcán.

- Szerintem jobb, ha most megyünk! – Ragadja meg Levy, Juviát – Van egy érzésem, hogy megzavartunk valamit! – kuncogja el a végét.

- De… de… még nem kértem elégszer bocsánatot!

- Lesz még időd rá! – tolja ki az ajtón a magasabb, szintén kék hajú lányt – Viszlát, srácok! – azzal el is tűnnek.

- Hát ez fura volt. – jelenti ki az egyértelműt Natsu – Nos… - ül vissza eddigi helyére - … ne is képzeld, hogy megúszod a csatánkat, csak mert megmentettél! – néz játékosan a férfire.

- Nem is reménykedtem. –mosolyodik el ő is. – De ne hidd, hogy ingyen mentettelek meg! – suhan végig szemében egy különös szikra – Jutalmat kérek érte!

- Legyen! – sóhajtja – És, mit akarsz?

- Téged!

- Mi va…? – Natsunak még ideje sincs befejezni a mondatot, ugyanis a szőke, képességeihez híven, villámgyorsasággal ragadja meg, és pördül meg vele, mint ha csak meg sem érezte volna, a pár órával ezelőtt szerzett sérülései által érzett fájdalmat.

Amint lefogta a fiú kezeit, és sikeresen lábai közé ékelte magát, azonnal azokra az ízes ajkaira tapad. A rózsaszín döbbenetében mozdulni sem tudott, nem, mint ha, olyan mélyen legbelül akart volna. Kitágult pupillákkal figyelte, a nyugodt kékeket. A szőke nyelve, a kisebb szájába csusszan, ott feltérképezve minden egyes millimétert, és csak hosszú percekkel később engedi Natsut levegőhöz, mikor az már ájulás szélén áll.

-  Mhhégish… mithh műhvelsz…? – zihálja a rózsaszín, miközben tüdejét próbálja megtölteni az éltető oxigénnel.

- Egyszerűen elveszem azt, ami jár. – vigyorog a szőke, és lerántja a fiú sálját, amit óvatosan az ágy melletti kisasztalra helyez, hisz tudja milyen értékes is az a kis sárkányölőnek, majd élvezettel végignyal, az immáron szabaddá vált, vékony, íves nyakon. Natsu ajkát halovány sóhaj hagyja el. – És ahogy hallom, neked sincs különösebben ellenedre!

- Már, hogy ne lenne! – kiált fel a kisebb, és kapálózni kezd. – Eressz!

- Még mit nem! – horkan fel Laxus. – Tudod te mióta vártam erre az alkalomra, hogy jogosan is magamnak tudhassalak, kölyök?

- Mi van? – hagyja abba a ficergést Natsu.

- Jól hallottad! – mosolyodik el féloldalasan a villám dragon slayer. – Lehet, hogy nem látszik, de nem vagyok akkora állat, hogy megerőszakoljak valakit! De így… kikövetelhetem a jussom! – engedi el egyik kezével a másikét, hogy azt végre a fiú pólója alá csúsztathassa.

Lassan haladt felfelé a fiú testén, hűvös ujjaival meg-megérintve azt, majd mikor végigért, egy erőteljes rántással szakítja szét a ruhadarabot. Natsuban bennakad a lélegzet, mikor a férfi először ajkaira tapad, majd lejjebb haladva nyelvével kalandozik el a fiú egész testén. Mikor a kemény bimbókhoz ér, nyelvéről aranysárga szikra pattan a kis testrészre. Natsu felsikkant a hirtelen érkezett különös érzéstől, mert fájni ugyan nem fájt neki, mégis egész testében érezte végigjárni a kis villámot.

- Áh! Te hülye barom! – tép bele a szőke tincsekbe, hogy rákényszerítse a férfit, hogy a szemében nézzen.

A kék íriszekből az elégedettség sugárzott. Nem szólt semmit csak folytatta tovább. Nyelve útját a fiú egész testén szikrák követték, végig ágyékáig. Laxus egy gyors kézmozdulattal megszabadította őt a fölöslegessé vált ruhadarabtól.

- Neh csihnáld… - suttogja Natsu, mikor is feltűnik neki mi is a szőkeség következő célpontja.

Laxus válaszra sem méltatva ezt az enyhe tiltakozást, elkapja Natsu kezeit és csuklójánál fogva a feje fölé szorítja őket. Szabad kezével végigsimít a fiú arcán, nyakán, majd kulcscsontján, egészen végig a felsőtestén, végül szorosan rákulcsolódik a már jócskán merev hímtagra. A rózsaszín hajú testét remegés rázza végig, mikor megérzi a meleg kezet az ágyéka körül. Mézédes, remegő sóhajok hagyják el apró ajkait, melyek Laxus számára gyönyörűbbek, mint bármely költemény. Már közel a csúcs, mikor is a férfi abbahagyja a kisebbel való játszadozást. Natsu egy sajnálkozó nyögést hallat, mire a szőke elvigyorodik.

- Nyugi itt még nem fejeztem be! – nyal végig sokat sejtetőn ajkain – De először is, adj egy kis nyálat Szalamandra! – dugja be két ujját a döbbent fiú szájába, az csak kitágult pupillákkal pislog fel rá – Ha nem akarod, hogy kellemetlenebb legyen, mint amennyire lesz, csináld! –förmed rá, de ennyi elég is a fiúnak, hogy azt tegye, amit mond neki.

Natsu visszafog a férfi csuklójára, hogy ő irányíthassa annak keze mozgását. Először csak óvatosan nyalint végig ujjain, majd mikor már hozzászokott, egyre bátrabban nyalja és szopja őket, mint ha csak a legízletesebb dolog lenne, amit a szájába vett. Laxus elvarázsolva, sőt enyhén kipirulva figyeli, ahogy a fiú benedvesíti ujjait. A látvány… hogy is mondjam… leírhatatlan. Hirtelen visszatérve a valóságba, elrántja ujjait, majd a fiú bejáratához illeszti őket.

- Most lazíts! –parancsol Natsura, ki egy bólintással válaszol.

Lassan csúsztatja be egyik ujját a fiú szűk járatába, és bár megígérte, hogy lazít, Natsu így is élesen szívja be a levegőt. Lassan kezdi mozgatni, így a fiú viszonylag könnyedén hozzászokik, még egy kisebb nyögés is elhagyja torkát, de már kevésbé kellemes érzés, mikor a második ujj is csatlakozik az elsőhöz. Laxus egy lágy csókot lehel a rózsaszín ajkaira, miközben lassan ollózni kezd, szabad kezével sem tétlenkedik a kisebb testen. Natsu fájdalmas nyögései elég hamar kéjessé válnak. A szőke se perc alatt lerántja magáról azt az undorító orvosi, seggvillantós hálóruhát, amit nem is oly rég adhattak rá, így szabaddá tette, még így megtépázottan is lélegzetelállító testét. Natsu megbabonázva nézte a férfit, szemei szinte itták a látványt, melynek minden egyes részletét az emlékezetébe vésett. Laxus csak elégedetten elmosolyodott, és partnere jobb lábát a vállára helyezte, míg a másikat megragadva rántja magához a kisebb testet.

- Lazíts! – adja ki a már szinte parancsnak hangzó kérést.

Merev tagját Natsu bejáratához illeszti, majd lassan nyomul egyre beljebb és beljebb, míg egészen tövig nem hatol a szűk nyílásban. A fiú görcsösen markolta meg a mellette lévő takarót. Nem hitte volna, hogy a férfi ilyen hatalmas. Meg merne rá esküdni, hogy úgy érzi, mint ha bármelyik pillanatban kettészakadhatna.  Laxus sincs jobb állapotban, szinte megőrjíti ez a rettentő szorosság, és forróság ágyéka körül. Bármit megadna azért, hogy most azonnal szétkefélhesse a fiút, de tudta, hogy nem teheti, addig nem, míg az az engedélyét nem adja rá. Natsu élesen, és zihálva szedi a levegőt, de mikor észreveszi, hogy társa mennyire szenved a visszafojtott vágyaitól összeszedi minden akaraterejét.

- Csináld! – préseli ki magából.

- De… - kapja tekintetét Natsura.

- Csak, kuss és csináld, te nagyra nőtt villanypózna! – kiállt rá dühösen a férfira.

Az egy pillanatig tétovázik, de mikor meglátja a tűz dragon slayer szemeiben a lángoló magabiztosságot, mozogni kezd. Eleinte lassan, visszafogottan, nem akar fájdalmat okozni, de mikor látja, hogy a fiú jól van, bírja, gyorsít tempóján. Natsu könyökén támaszkodva figyeli a férfi egyenletesen ringó hasizmait. Óvatosan simít rajtuk végig.

- Hehh… látom, tetszik, amit látsz! – Natsu, mint ha meg se hallotta volna, néz fel elhomályosult tekintettel a férfira, majd végigsimítva arcán, tarkójánál fogva húzza magához közelebb a letaglózott szőkét. Lágy csókot lehel annak ajkaira.

Ez az apró tette nem tudni mit, de nagyon is elindított valamit Laxusban. Többé már szemernyit sem fogta vissza magát. Maga alá szorítva az apró testet döngölte bele szinte teljesen a gyengélkedői ágyba. Fogával tépte, nyelvével hűsítette a fiú felhevült bőrét. Nem kímélte őt semmitől. Persze Natsut sem kellett félteni, szívesen viszonozta mindezt, a hangos sikkantgatások közepette jócskán szétharapdálta a férfi vállát, ajkát, háta pedig úgy festett, mint ha csak Happy támadott volna rá. Szó szerint parázslott és szikrázott körülöttük a levegő.

Hosszú percekig így folyt küzdelmük, míg végül döntetlennel nem zárult, egyszerre repültek a mennyekig. Natsu kettejük közé, míg Laxus a fiúba élvezett, majd hanyatlott rá. Ott szuszogtak egymáson, testüket néha még meg-megrázta az orgazmus.

- Lemásznál rólam te szörnyeteg? – szólal meg ércesen Natsu a sötét csendben.

- Talán szörnyeteg is vagyok, erre nem tudom a választ… - sóhajt fel Laxus - Azt viszont tudom, hogy még ha démonok vére is folyik bennem, akkor sem hiányzik az ereimből az emberi vér sem. És nem szerethetnélek úgy, ahogy szeretlek, ha nem lennék legalább egy kicsit ember. Mert a démonok akarnak, de szeretni nem tudnak.

- Cöh… nem elég, hogy idióta vagy, még nyálgép is lettél! – vigyorodik bele a rózsaszín a sötétségbe. – Tényleg megárthatott neked ez a lötty! – kuncog fel.

- Ezt meg, hogy érted?

- Úgy, hogy egy szörnyeteg csak egy másik mellett lehet teljes! – karolja át a szőke nyakát és szorosan magához húzza. – És te az enyém vagy! Kellesz, hogy teljes legyek!

- Heh… - nevet fel az idősebb sárkányölő -… még, hogy én lettem nyálas! De legyen! Figyelmeztetlek, nem leszek jó ebben. Virágot hozni, fogni a kezed. Valószínűleg a születésnapodat is elfelejtem. De ha ezt valakivel végigcsinálom, az csak te leszel.

- Helyes! – mosolyodik el Natsu – Na, de most már tényleg szállj le rólam, nehéz vagy!

Laxus meg is próbálja, azonban testén iszonyatos fájdalom nyilal végig. Úgy látszik most, hogy alábbhagyott az adrenalin, teste kezdi kimutatni a túlterheltségét.

- Nem tudok megmozdulni… - dünnyögi.

- Mi van? – kezd el ismét kapálózni Natsu, sikeresen bele is könyökölve/bokszolva Laxus sérüléseibe.

- Bazd meg nyugodjál már le! – kiált fel a szőke idegesen, sajgó tagokkal. – Inkább aludj! – egy kis morgolódás után, de Natsu is beadta a derekát, majd reggel kimászik valahogy, amúgy is túl fáradt hozzá, hogy bármit is tegyen, így inkább az álmok mezejére lép…

Reggel hatalmas sikításra riad. Azonnal a hang irányába fordul, ahol is megpillantja a teljesen lesokkolt, még mindig sikító Wendyt. Nem érti, miért is akadt ki ennyire a lány, de akkor hirtelen tudatosulni kezdenek benne a dolgok. Jelenleg teljesen csupaszon fekszik az orvosi szobában, rajta pedig a szintén teljesen pucér Laxus, bár szerencsére deréktól lefele takaró fedi. Natsu is felsikít. A nagy hangzavarra Lucy az orvosihoz siet, és mikor észreveszi őket ő is sikoltozni kezd, de előtte sikeresen eltakarja a kislány szemeit, majd hirtelen megjelenik Loki, szólítás nélkül, mivel azt hitte veszély fenyegeti gazdáját. Mikor meglátja mi is folyik itt, azonnal eltakarja a szöszi lány szemeit és szintén felordít. Lassacskán az összes céhtag a gyengélkedő előtt tolong és üvöltözik, kivéve egy-két tagot. Gildarts és Kana kik megint részegek, röhögnek Bixlowal egyetemben, míg szegény Freed ismét padlóra került.

- Mégis… - szólal meg egy mély, érces hang -… mi ez az üvöltözés? – tolja fel magát fáradtan ülő helyzetbe Laxus. – Az embert már aludni sem hagyhhjááhhkh…? – ásítja el a végét.

 Natsu kihasználva újdonsült szabadságát maga köré tekeri a lepedőt, majd felpattan, de gyorsan ki is derül, hogy a hirtelen mozgás egy ilyen vad éjszaka után igen csak nagy hiba. A derekába nyilaló fájdalomnak hála, lába beleakad az előbb magára csavart lepedőbe és azt így szerencsétlenül lerántva magáról, csupasz fenékkel elterül a padlón.  A pármásodperces néma csend után Lucyék ismét felsikítanak, míg a többiek egetverő röhögésben törnek ki. Végül csak Erzában maradt annyi lelki erő, hogy rájuk vágja az ajtót.

***

Három hét telt el a ’baleset’ óta. Lassan mindenki kezd hozzászokni a gondolathoz, hogy az a kettő együtt van, kivéve a mestert, ki csak alig pár perce jött rá a dolgokra, és jelenleg kőszobor formájában hever a padlón, holott Evergreen még csak a fogadóban sincs. Hogy, hogy is történt ez? Hadd magyarázzam el.

A történtek óta valahogy a munkák folyton közbeavatkoztak a pár terveibe. Mikor Natsu ért haza, Laxus indult küldetésre, és mikor végre a szöszi érkezett meg, akkor pedig a kis sárkányölő indult útnak, így egészen három héten keresztül nem is látták egymást, egészen ma délutánig.

Laxus épp a pultnál ült és beszélgetett, valamint sörözgetett nagyapjával ki az ajtóval szembe, magán a pulton foglalt helyet. Natsu épp ekkor rontott be az épületbe.

- Megjötteeeeeeem! – kiálltja vigyorogva, mikor is megpillantja a férfit – L…Laxus. – suttogja, majd kezei körül fellobban az a jól ismert láng, melynek segítségével a férfi felé száguld.

- Natsu! – kiáltja Makarov – Meg ne próbáld épületen belül megtámadni Lax… - azonban az öreg nem tudta befejezni mondanivalóját.

Neve hallatára Laxus megfordul a széken, és egy féloldalas mosolyt küld a felé repülő rózsaszín felé, mielőtt az a nyakába vetné magát. Csókjuk vad, és szenvedélyes, egymás ajkait marcangolva ízlelgetik egymást, miközben belül nyelveik vad harcot vívnak az uralomért. De egy erőteljes torokköszörülés félbe szakítja őket. A megfelelő irányba pillantva észreveszik a földön térdelő Erzát, kinek ölében a teljesen lesokkolt mester fekszik.

- Mi történt az öreggel? – pislog le Natsu, Laxus öléből.

- Szerintem kiütötte, hogy alig fél méterről látta az egyetlen unokáját smárolni egy agyalágyultal. – lép melléjük Gray.

- Hogy mit mondtál jégfiú?

- Jól hallottad, vagy talán már süket is vagy?

- Teee! – ugrik neki Natsu és azonnal verekedni kezdenek.

- Nagyapa, jobb, ha hozzászoksz a gondolathoz, hogy a Szalamandra a társam! – fordul vissza nagyapjához Laxus.

- Igazad lehet! – kuncog föl az újonnan magához tért Makarov. – Végül is nem is lenne rossz egy kis sárkány dédnagyapjának lenni! – nevet fel immár teljes tüdejéből.

- Mi van?

- Mi van? –kiált fel Laxus és Natsu egyszerre csurd piros fejjel, mire az egész céh, nevetésben tör ki…

~The End

 Utószó: Sajnálom a soksoksok késést,de most már biztosra mondhatom, hogy az Újonc következő fejezete a jövőhét folyamán felkerül!^^ ~Gün-gün