szerepjáték:)

Ez volt az első olyan szerepezésünk amely több átvirrasztott éjszakát okozott xD. Egy kicsit hosszú lett, sok sikert hozzá! :D
Tartalom: Ez egy csóró egyetemista és egy önfejű yakuzaörökös szerelmének története. (yaoi)

Yakuza Love

Itt vok

Én is! Yaoi lesz? Híresek v. kitalált?

Kitalált

Legyen a yakuzááááás!!!!XDXDXD

Joooooo! Uke vagy a seme a yakuza? És te melyik akarsz lenni, drága uke-chanom?? xDD

 Én vok Ukeman!!!(és elrepül)XDXD

A yakuza a seme azaz te és én vok a csóró egyetemista

Jooo! Keresel neveket?? Nem vok gépközelben!

Oks!

Okok keresek neked olyan igazi gengszter nevet nekem pedig vlmi cukorfalatot

Jaja! A vezetékneved lehetnek Kawaii!! :)))))

Te meg a Yamaguchi-gumi yakuzacsoport örököse leszel XDXDXD nem kitaláció ez létezik most találtam XP

Meek nevet keresni

Oks!

Az én nevem Itaru lesz:)

Keresem a tiedet

Jó! Itaru ez joo!

Kazuhiro????

Már, mint neked???

Na, mi van bealudtál??????XPXPXP

Kifogyott a lovetta a mobilomról

Na?

Most már jò!! Találtál nevet?

Kazuhiro és Itaru???

XD jòò! Hogy taliznak?

Az egyetemen te nekem jössz, eltaknyolok és szarsz rám, de nem hagyom annyiban, ja és te nem jársz oda csak én te épp valami maffiás ügyet intézni jöttél

Megint belassultál mi???

Joh! :)) nem! Kezdj te!

Ok

J

(a megjegyziket tood zárójelbe:))

Igen is!

Egy halom tankönyvvel a kezembe sietek az egyetem udvaráról be az épületbe. Már az ajtóval küszködök mikor te belülről nekem vágod. A kezemben lévő tárgyak a földre esnek én meg seggre ülök. - Áucs! -szisszenek fel.

Gyorsan vágok át az udvaron!- Szeretem a piszkos munkát! - vigyorgok és neked megyek. De természetesen nem foglalkozom veled. Majd az embereim.

Döbbenten ülök a füvön, mikor 2 öltönyös, napszemüveges csávó megragad és felránt álló helyzetbe. Míg az egyik leporol, a másik felszedi a cuccom és a kezembe nyomja, majd mindkettő fut utánad, mint valami kutya. - Hé! - kiálltok utánad, mire fapofával megfordulsz - Bocsánat vagy valami? - vonlak kérdőre.

(ezt ne rendezzük le gyorsan, mint szoktuk legyen jó hosszú!!:))

(Oks)

Nekem beszél?- nézek embereimre! - csináljatok vele valamit! - intek feléd és megyek tovább.

A döbbenettől tátva marad a szám, végül sikerül magamhoz térnem. - Idefigyelj seggfejkém, fellöksz és még neked áll feljebb? - rivallok rád, mire megállsz, és ismét felé fordulsz. - Igen hozzád beszélek! (jók vagyunk! XDXDXDXDXD)

(am ezt le lehet menteni valahova???? Kár lenne, ha elveszne)

- Nem tudod, ki vagyok! - vigyorogva megyek közelebb hozzád! - ha azt mondom yakuza örökös,hogy reagálsz? - gyújtok rá.

Basszus, basszus, basszus, mit csináltam máár megint!! - pörög át az agyamon, de fapofát és nyugodtságot erőltetek magamra - Ch! Naagyon megijedtem! - rá is játszok egy kis ijedtséget

- látom h félsz! - indulok el, de még visszafordulok. - de mivel tetszel meg kegyelmezek-, suttogok füledbe! - és elindulok immár úgy, hogy nem állítasz meg.(bocsi hogy lassan válaszolok, csak közbe játszunk.(

(okok) - te nem tudod mi az a rájátszás, barom? Nem, mint ha hinnék neked, de milyen maffia vezér lesz így belőled mi? Háháhá - röhögök fel. Mégis csak sikerül megállásra késztetnem téged. Még mindig háttal állsz nekem, kezed ökölbe szorul az idegességtől, a hátad megfeszül. Azt hiszem túlzásba vittem, sőt ez biztos. " Neeee! Ezt most miért kellett?! Hülye idióta!" Üvöltözik velem és pánikolni kezd belső énen, de ez egy cseppet sem látszik meg arcomon. földbegyökerezett lábakkal várom a reakciód.

(huh)

(légyszi ne nyírass ki ezért mert különben nem tudjuk folytatni XDXDXD)

- te kis......- fordulok feléd. - 2 lépéssel előtted vagyok öklöm arcodnál áll, és hirtelen tarkódra csúszik kezem és megcsòkollak.

"Most végem" szorítom össze szemeim és várom öklöd becsapódását az arcomon, ami furcsamód elmarad. Helyette a nyelvedet érzem meg a számban ficánkolni. A tankönyveim ismét a földön landolnak. Hihetetlen, első csókomat ellopják.

(nincs, befejezve ne Írj bocs)

Ráadásul egy maffiózó, kinek még a nevét sem tudom és nem utolsó sorban egy fiú. Mikor ez eszembe villan, ellöklek magamtól és még pofon is váglak. - mégis mit csinálsz? ( Te jössz!:D, de még ne dugjunk, alakuljon lassan a kapcsolatunk)

- nem izgat, hogy reagálsz, velem jössz! - húzlak magam után a limohoz.

Hirtelen megragadod a kapucnimat és rángatsz magad után,- Hé, mit csinálsz?- kérdem, de meg sem hallod, végül kiérünk a parkolóba. Az egyik embered kinyitja az ajtót és te bevágsz a limóba, majd te is beülsz. Végül elindulunk. A lehető legmesszebb húzódom tőled amennyire csak lehetséges egy limuzinban. - Mégis mi a terved velem? - kérdezem kicsit megszeppenve.

- Tetszel. Szex az biztos lesz, a többit meg meglátjuk. - vigyorgok, és rá gyújtok.

Az állam az elmúlt 5 percben másodjára koppant a padlón. Meg se tudok mukkanni erre a kijelentésre. - Hát még mit nem, még ha az orosz cár lennél, akkor sem!!- a cigi füsttől már fulladoztam, ráadásul pipa is voltam és nem bírtam magammal, ezért megragadtam a cigit, összemorzsoltam, leszarva, hogy égeti a tenyerem, és kihajítottam a letekert ablakon, a te oldaladon. Az embereid döbbenve figyeltek minket.

(ugye még nem alszol!!!!!!O.O, én még akarok szerepezniiiiiii!)

(vok)

(okok:D)

 - nem nagyon izgat, hogy bármelyik percben megölethetnélek!

(kérdőjelet akartam)

- öööm - gondolkodom el, azért fura, hogy ezen el kell gondolkodnom - Igazság szerint leszarom szar az életem. Egy rokonom se él, csóró vagyok és még a tanulmányaim is csak súrolják az átlagot, jelenleg a popóm biztonsága jobbam érdekel! - hadarom el gyorsan, szemrebbenés nélkül és próbálom kifeszegetni az ajtót nem sok sikerrel.(am rájöttem mikor elolvastam:))

- Ahha értem! - gondolkodom el. - És ha fizetek a seggedért? - kérdem és foglak le mivel erősebb vagyok nálad.

- Nem! - vágom rá azonnal. - Csóró az vagyok, de kurva nem!- metsző pillantással nézek a szemedbe. (hogy belejöttünk má, nem??XD)

(jah) - mindent meg adok! - mondom neked szinte kérlelve.
- de főnők.. Van, elég kurvája mért kell, pont ő- fintorog egyik emberem.
- Mert nekem ő kell. - nézek szenedbe.

- Előbb halnék éhen, mint hogy kurva váljék belőlem, bár ENNYIRE csóró azért nem vagyok! - fújom ki a levegőt. - Na, most, hogy ezt megbeszéltük, ki is tehetsz, vagy ami jobb lenne vissza is vihetnél az egyetemre, mert...- nézek órámra- 2 perc múlva kezdődik az órám!!- a végét szinte már kiáltom, sőt, nem, szinte hanem tényleg. (Na, formában vok! XDXD)

Miközben visszairányítom a kocsit. - de nekem TE nem csak arra kellesz. - mondom sòhajtva, és elengedlek. Visszaülök helyemre és rá gyújtok.

Kiszállok a kocsiból, de megtorpanok, nem is vagy te olyan gonosz. Visszafordulok és lehajolok a nyitott ablakhoz. - Ha mindenképpen szeretnél, tőlem valamit tegyél érte és ne próbálj meg lefizetni. - mosolyodom el - Mondjuk, kezdhetnéd azzal, hogy erről leszoksz! - Benyúlok a kocsiba és ez a cigid is arra a sorsra jut, mint az előző. - Ne feledd, itt mindig megtalálsz. - még mindig mosolyogva intek neked és berohanok a K épületbe.

Intek egyik emberemnek, hogy menjen utánad és tudakolja meg neved.

(elfelejtettem!)

(várj, megkeresem)

- Itaru, legyen elég ennyi. - mondom a kopasznak, és sietek órára. Pont becsöngőre érek be. Elfoglalom jól megszokott helyem. "Vajon mi fog kisülni ebből?"- bámulok ki az ablakon."várjunk, csak nem is tudom a nevét"- jut eszembe.(mi lenne, ha másnap, mint új osztálytárs jelennél meg és elijesztenéd, a pad tátsam XDXD na?)

(jó, de milyen suliba járunk?)
- Takahiro, írass be ugyan abba az osztályba. - mondom és kidobom a cigi dobozt az ablakon.
- Haza. - mondom ès becsukom a szemem.

( egyetem, de amiről nem tudsz h szépművészeti és csak blöfföltem a szar jegyekkel XP és a te neved Takahiro kinek mondod a neved??)

(Akk.) MÁSNAP

(kezdjem v kezded?)

(az én nevem Kazuhiro, Takahiro az egyik emberem. És te!)

 (ja, tényleg!!!!, képtelen vok megjegyezni a neveket XP, kezdem én JÓ?)

(Oks)

Másnap reggel van, az osztályomban ülök, padtársam Aoi mellett, mikor becsengettek. Megjön a tanár és mi felállunk. Int, hogy üljünk le. - Srácok új hallgató érkezett közénk. - mondja lelkendezve és int az új gyereknek, hogy jöjjön be. - Ő itt Yokushi Kazuhiro-kun, köszöntsétek. - vigyorog. Az az idióta!!! Nem igazán így értettem a tegnapit. Ráadásul lerí róla, hogy yakuza, és nem javít a dolgon az ajtóban álló 2 baljós kinézetű testőr sem. A fejem a padon koppan - Legalább álcázhatta volna magát! - dünnyögöm. Aoi Kérdőn néz rám:- Ismered?- kérdi - Fogjuk rá. - válaszolom.

(am felőlem csinálhatjuk ezt akár reggelig is! XDXDXD)

(elvagyok én is!)
- Sziasztok!- köszönök ès elindulok felèd. - A helyemen ülsz. - mondom padtàrsadnak.

(ez bizti megy a honlapra:))

(Ahham)

Teljességgel kiütve érzem magam, érzem, hogy a lelkem távozik a testemből. Összeszedem annyira az erőm, hogy Aoi felé fordítsam az arcom. - könyi ne ellenkezz!- tátogom hangtalanul. Aoi aprót bólint miszerint megértette. Felveszi a cuccait és arrébb ül egy paddal

Leülök melléd! - Mizu? - nézek szemedbe.

-He-hehehe-he-kuncogok kínomban. - Semmi különös veled?

- Ma randizunk! - jelentem ki ellent mondást nem tűrő hangon. - Hová menjünk? - kezdek el hintázni és széked támláján támaszkodok.

- Hm?- térek magamhoz - A parkba!- vágom rá szinte azonnal, miközben kiosztják a lapokat.

- Okés!- mosolygok. És intek egyik emberemnek, hogy csinálja meg.

(a lap üres!, szépművészeti egyetem emlékszel? soksoksok rajzolás XP)

(de rajzolhat helyettem)

- Mit csinálsz?- nézek rád kérdőn (most fogom megmagyarázni neked h ez az)

- hmm, én semmit. Ő, a feladatot.

- Még azt se tudod i az, de máris átpasszolod egy emberednek? EZ, gáz. - jelentem ki nemes egyszerűséggel.

(az mi akart lenni nem i)

- úgy jobban tetszenék, ha én csinálnám a dolgaim?

- Szeretem az önálló embereket. - mosolyodom el gyengéden.

Elveszem a papírt - Öhm..mit kell csinálni?

- Rajzolni!- vigyorgok megdöbbent képeden mikor a kezedbe nyomok 1 ceruzát. - Meg sem nézted milyen egyetemre jössz, igaz?

- Nem igazán. És mit kell rajzolni?

- engem, nekem meg téged, amúgy ugye tudod, hogy ez egy szépművészeti egyetem?

(megsülööööök! Vagy 30 fok van a lakásban!!!!) (döglődik)

(meek pipilni 1 perc és itt vok)

- most már!- elkezdek rajzolni, annyira koncentrálok, hogy nyelvem hegyét ki dugom.

(nekem is melegem van )

(na vok, itt már mindenki kidőlt én meg még nem voltan tusolni XD)

(XD ügyi vagy!)

Én is elkezdek rajzolni, de nem tudom megállni, hogy ne kuncogjak cuki arckifejezéseden, amit 30 perc múlva meg is örökítek, hasonlóság 100%.- kész vagyok, te hogy állsz?

- kész! - jelentem ki. - hogy tetszik? - Mutatom meg remekművem.

- Á..- akadok meg, mondjuk úgy hasonlóság 20% és még kedves voltam. - Hát... első próbálkozásra nem is rossz.

- nem rajzolok többet. - pattanok, fel mivel kicsöngetnek. Kiviharzok a teremből, az épületből. - Takahiro...cigit! - nézek rá és már kapom is. Rá gyújtok, úgy hogy most senki nem veszi el.

- Szerintem megsértetted. - érkezik mellém Aoi - Amúgy mi Ő valami yakuza?- nevet saját kis viccén. -  Bingó. - válaszolom.(miért durcáztál be végül is szóban megdicsértelek???)- Érzed ezt?- szimatolok a levegőbe. - Ja, cigi, méghozzá meggyes. Most miért, nem tilos az egyetem területen. - értetlenkedik. - Csak Ő szív ilyet- suttogom magamnak. Felpattanok, odamegyek a nyitott ablakhoz és kihajolok. Észreveszlek és kinyúlók a cigidért, nem kicsit lepődtél meg, csak sajnos nem volt akkora mázlim és csúnyán megégeti a kezem. Fájdalmamban felszisszenek.

(na? Bealudtál XD?)

(akk hagyjuk abba a face menti az egészet majd holnap folytatjuk:))

(na vok, neked is megjelenik a tegnapi???)

Ahha!

(na akk látod a válaszom XD)

- ha már felidegesítesz, had szívjam el! - morgok és arrébb állva újra rá gyújtok.

Ezen csak bepöccenek, és már félig kimászom az ablakon, hogy elérjem, és mikor végre sikerül, akkorát zúgok ki az ablakon, hogy csak, na. (valahogy ez az én formám nem??)

- jól vagy?- segítelek fel, de a cigit még véletlenül se nyomnám el.

- Azt hiszem nem, de tök mindegy- elfogadom a segítséget és felállok - Figyu!- sóhajtok egyet, és körbepislantok, van e itt valaki, de látom, hogy nincs. - Sajnálom, ha megbántottalak, bocsánatot kérek!- lépek közelebb hozzád és egy apró csókot lehelek az ajkadra, majd szinte azonnal el is válok tőle. Az arcom csurd piros - El ne késs a kövi óráról- mondom, majd rohanok be a terembe ezúttal az ajtót használva.

(pill)

(na vok) ajkamhoz kapok és utánad megyek. Pont, csöngetésre érek be. Lehuppanok, melléd - Akkor mégse utálsz annyira! - vigyorgok arcod láttán.

- Soha nem mondtam, hogy utállak, akkor minek fogadtam volna el a randi ajánlatodat?- nézek rád kérdőn, de még mindig csurd piros arccal.

- tényleg? Ezen az òrán mit kell csinálni? - nézek bele gyönyörű kék szemedbe.

- csak figyeld a tanárt és jegyzetelj. - fordulok előre, mosolyogva. Az óra további része csendesen telt, szünetbe persze körülkaptak téged a lányok, engem pedig szó szerint arrébb löktek. - Hogy miért mindig a rossz fiúkra buknak??- jön oda hozzám sóhajtozva Aoi. - Passz. - válaszolom. - Amúgy mi van köztetek?- néz komolyan szemeimbe. - E-eszt hogy érted?- hebegek. – Hihi - kuncog Aoi - Mindent láttam az ablakból!- mondja szinte dalolva.

Embereim kiszabadítanak, és mögétek bújva beszélek. - Ezért nem szerettem suliba járni. - Sòhajtok.

- Még nem tudom. - válaszolom. - De kedveled?!- nem tudtam eldönteni, hogy kérdezi vagy kijelenti - e. - Nagyon is, lehet, hogy túlságosan. - szinte motyogom, de még jól hallhatón, a padlót fürkészve, véletlenül se haverom szemébe nézve. Hirtelen ötlettől vezérelve, hogy véget vessek a társalgásnak sarkon fordulok. De ott talállak téged, és tudatosul bennem, hogy mindent hallottál. Elvörösödöm zavaromban- Ááá! - nyögök föl és szemem is benedvesedik. Elrohanok, futok a fiú mosdóba, bezárom magam az egyik fülkébe, lehajtom az ülőkét, és ráülök felhúzott lábakkal."ez olyan gáz"- gondolom magamban. - Most te jössz, remélem mindent hallottál!- mondja neked Aoi. - 4. fülke, és siess, 5 perc becsöngőig!

- Köszi, haver!- pacsizok le vele, és megyek utánad. Belépek, oda futok fülkédhez. - Itaru! Én is kedvellek tèged… nagyon. Gyere, ki beszéljük meg! - kérlellek.

(ezt poénból, de muszáj!!!! XDXDXDXDXD) A mosdóban lévő srácok nem kicsit méznek rád furán.

Leszarom!

Nem nagyon érdekel, kèrlellek tovább.

Hallod a zár kattanását, miszerint kinyitottam, és te belépsz, de előtte még 'kedvesen' elküldöd a mosdóban tartózkodó személyeket.

(baszod erre mi a lo*szt írjak?!?!)

(várj, akkor írok még hozzá!)

Amint belépsz a fülkébe, be is zárod magad után. Csak egymás szemébe nézünk perceken keresztül, végül a csendet én töröm meg. – Bocs... - szipogok. - nem viselem jól a cikis helyzeteket. - és letörlök néhány könnycseppet.

Magamhoz ölellek. - Szeretlek kis buta! - puszilom meg fejed búbját.

- Én is téged- ölellek vissza és indulunk az osztály felé. - Amúgy nem megsérteni akarlak, de ez nem volt egy kicsit túlérzelgős egy jövendőbeli maffiavezérhez képest?

- Hé, senki nem tud ròla, csak mi. Mi meg nem mondjuk el senkinek.

- Oké, oké!- nevetve lépek be az osztályba, majd te is utánam, yakuzafőnökös arckifejezéssel. A nap további része nyugodtan telik.

(erre mit írjak?)

(mondjuk a randit????)

- Na, gyere! - húzlak magammal a limóig. - Sétáljunk a parkig vagy kocsival szeretnèl menni? - nézek szemedbe és derekadra rakom kezem.

- Sétáljunk! - mosolygok vidáman és elindulunk. Természetesen az embereid követnek minket a kocsival. - Ez kötelező igaz?- nézek fel rád.

- Hidd, el én örülnék neki a legjobban, hogy ne kövessenek. - sòhajtok fel és megpròbálom összekulcsolni kezünk.

- Értem. - jelentem ki, és segítek összekulcsolni kezünk. - Amúgy kicsit sem feltűnő! Nem gondolod? - kuncogok. - Mármint egy bazi nagy fekete limó és két rossz kinézetű csávó követ két fiatalt.

- Ez van! Szokj hozzá! - mosolygok. - Messze van?

- Azt se tudod, merre van a park? - értetlenkedek. - De amúgy csak pár saroknyira!

- Nem, meg bìzom benned!

- Akkor jó! - szorítom meg kezed és húzlak magam után.

- Ha meg át versz...ők elintéznek! - vigyorgok.

Hirtelen megállok, amitől nekem jössz. Hátrapillantok a vállad felett és szemügyre veszem az előbb említett verőlegényeket.- Huh, azt hiszem jobb lesz, ha nem teszem! - nevetek fel és húzlak tovább.

- Reméltem is! - mosolygok. - Miért jöttél erre az egyetemre, mit akarsz dolgozni?

- Nem tudom, csak azt, hogy szeretek rajzolni és festeni... amúgy lehet, hogy haragudni fogsz, de amikor tegnap bevágtál a limóba bepánikoltam és füllentettem egy kicsikét.

- Igen? Miben?

- Csak a jegyeimről, én vagyok az iskola legtehetségesebb diákja, már, mint az igazgató szerint. A többi igaz volt.

- Naaa! Ügyes vagy! - mosolygok rád.

- Köszi.. Amúgy megjöttünk.(nem tom mit írjak)

(amit akarsz) - De szép! - nézek körbe. - Üljünk le oda a padra. - ülök le.

Leülök melléd és gyönyörködöm a tájban. - Utoljára kiskoromban jártam itt, de még mindig gyönyörű ez a hely. Most mesélj te magadról!

- Az egyik legnemesebb yakuza család örököse vagyok. Anyám meghalt, apám nem sokára meg fog. Van egy húgom. Nagyjából ennyi. Mit mondjak még?

- Mit is csinálnak pontosan a yakuzák?

- Hát öhm… szerintem tudod!

- Van róla sejtésem. - meglátok egy körhintát (olyat, amelyik a you're beautifulban volt), felpattanok, és magam után rángatlak. - Próbáljuk ki!- felugrok rá és megtámaszkodom a korlátján, míg te elkezded pörgetni, majd te is csatlakozol hozzám. Velem szemben állsz nekem dőlve, és belecsókolsz a nyakamba. Így pörgünk tovább és tovább.

- Már késő van! Gyere, menjünk! Megengeded, hogy haza vigyelek?

- rendben. - megállítod a pörgést és leszállunk. Indulunk az autó felé bár nem egyenes útvonalon, mert alaposan elszédültünk, végül csak elérünk az autóig és beszállunk.

- Hova?

(japánban hogy írják az ilyet?)

(a milyet?)

(az utca és lakás, kerület, stb...)

(utána néztem, nincsenek se utcanevek se házszámok!!!! Akk most mit írjak????)

(nem tom, találj ki vmit!)

(kössz)

(igazán nincs mit)

Miután elmagyaráztam hova is kéne eljutni, elindulunk, és kb. 15 percen belül meg is érkezünk. A limó megáll az egyszerű bérház előtt. A házvezetőnéni tátott szájjal bámul. - Köszi, ezt a csodaszép napot!- köszönöm meg és egy csókot lehelek ajkadra, majd kiszállok a sötétített üvegű járműből. ( Ki kéne találnunk vlmi izgit másnapra, mert kezd kicsit lapossá válni!!!)

(jah a fater meghal te meg jössz vigasztalni vagy nem tom)

MÁSNAP

(béndzsa!)

(ötlet???)

( öööö... egy új osztálytárs, aki egy másik banda örököse, nem mellesleg 1 bájgúnár, aki azzal szekál téged, hogy folyton udvarol nekem? Sok vicces helyzet lehetne XD)

(jooooo)

(akk, MÁSNAP!!, te kezded)

Mikor a suli elé érünk, meglátok mèg egy limot. Kiszállok. Ő is. - Takeshi! - morgok ès megvárom, hogy meghajoljon, majd elindulok feléd. - Szia! (lehetne, hogy a Takeshi belém lenne szerelmes csak vissza utasìtottam és azért téged akar "eltüntetni".

(akkor, ha jól értelmezem ez a Takeshi rád indult, de visszautasítottad, ezért így akar bosszút állni???? Belerakhatnánk azt h csak meg akart dönteni téged, semmi mást és most ukét keres magának, mert még nem tudhatta h a tiéd vok, és mikor rájön, csak még jobban szórakozik?????)

( joooo!)

(amit most fogok írni attól, behalsz! XDXDXDXD)

(koncerttel mi van??)

Már a suli kapuja előtt várok rád, mert tegnap megkértél rá. Ekkor hirtelen egy rózsaszín limuzin fékez le előttem. "de hamar megváltozott az ízlésed!"döbbenek le, de meg is nyugszom, mikor nem te szállsz ki belőle. A különös fickó közel egy idős lehetett velünk és hosszú, szőke haja volt, és fehér öltönyt viselt, nyakában egy vörös boával. "Ennek sincs semmi stílusérzéke!"- szörnyülködöm magamban mikor elém lép. - Figyu cukorfalat, a szeretőm olajra lépett, mit szólnál, ha átvennéd a helyét? - kérdi bemutatkozás nélkül. - Ööö, inkább kihagynám!- válaszolok és fordulnék meg, de elkapja a karom. - Annyit fizetek, amennyit csak akarsz!-" miért van az, hogy mostanában mindenki fizetne a seggemért?" - tűnődöm el, de nem sokáig, mert látom, érkezik a felmentő sereg, meglátom a limód. (huh.)

- Takarodj a közeléből!- kiáltok, rá mikor oda érek. - Ő az enyém!- húzlak magamhoz

(a koncerttel mi van?)

(nem tom, lovettahiányban vok!:()

(öhm....gyerek napra kèrd )

Hála istennek! Megmentettél egy perverztől, markolok pólódba. - Köszönöm. - suttogom.

(jó ötlet XD)

- Kazuhiro! - hajol meg előttem. - Takarodj! - mondom és elindulok veled.

- Ki volt ez? - kérdezem, miközben az osztályba tolsz. - Nem fontos! Úgyse találkozunk vele többet. - jelented ki komolyan és leülünk. (majd a rózsaszínke üljön már Aoi mellé XD!)

(jojojo) - hogy az a szarházi hogy gondolta, hogy hozzád ér?- morgok orrom alatt nagyon idegesen.

Csendben figyelem idegösszeroppanásod, mikor becsengetnek. (am én folyamatosan viszem át ezt world- be XDXD már több mint 3000 szó XDXD)

(jók vagyunk) mikor meglátom ki lép be, olyan erősen szorítom meg a padot, hogy majd eltörik.

Gyerekek, újból bővül a mi kis csapatunk! - örvendezik az ofő- Köszöntsétek Takeshi-kunt. - Olyan szupcsi, hogy itt lehetek veletek skacok!!

(meek ebédelni majd jövök)

(Oks nekem is most menni kell)

(mit csinálsz???)

(ettem, most vok(

- fogj le, mert meg verem. - mondom, neked mikor elindul felénk és leül a haverod melle!

(megjöttem:))

Az a fura, hogy tényleg minden erőmet össze kellett szednem, hogy lent tartsalak. - Mi ütött beléd?- suttogom, mivel már folyik az óra. - És mi az már, hogy szupcsi????- szörnyülködöm el.

- Ő is yakuza örökös! Szerelmes belém és visszautasítottam. Azòta mindenki, aki fontos elvesz tőlem. Anyám miatta halt meg. Apámat meg mérgezte. Ennyi elég?

(nem úgy volt, hogy csak meg akar fektetni?? Na mind1) - huh, én a helyedben már rég kicsináltam volna!

- Ja és én vagyok a családok feje. Ez is idegesìti.

- mindkettőé??

- Nem én vagyok a fő! Aki a többi családot irányítja. Így érted?

- Jaa, értem!- kilesek mellőled és összeakad a szemem az előbb említett személyével, aki kéjesen rám kacsint, mitől kirázott a hideg. Szegény Aoi teljesen kihúzódott a pad szélére.

- Ha téged vagy olyat, akit szeretsz, molesztál vagy ilyesmi szòlj. Kínozni kínoztathatom.- vigyorgok a gondolatra.

- oooké - pislantok megint oda, most int felém. - van egy olyan érzésem, hogy egy darabig nem lesz nyugtunk tőle!- fut végig a hideg a hátamon mikor már csókot is küld. Ez már a te figyelmed sem kerüli el.

- Te kis szarcsimbòk! Nem meg mondtam. Tudod, hogy miket csinálhatok veled. Hidd el azt még én is élvezném. - vigyorgok.

- SSss, óra van Kazuhiro-kun!- csitít le téged Takeshi, és mielőtt a tanárra figyelne, rám kacsint.

- Meg ölőm. Eskü meg ölöm. - morgok. És ki ropogtatom ujjaim és nyakam.

- Nyugi, nyugi, nyugi! - ragadom meg ingujjadat. - Már nem kell sokat kibírni. Bááár...van még 8 óránk!- koppan a padon a fejem.

- Nyugi?!?! Bazd! Meg ölhetem?? Na? Szerintem te is benne vagy!

- még igazából nem is csinált semmit. - ebben a pillanatban egy összegyűrt papír landol a fejemen. Nem is volt kérdéses kitől jött. Kinyitottam, és elolvastam. Lefagytam, az arcom csurd vörös lett, ennél perverzebb és betegebb dolgot még nem olvastam. Még mák, hogy még te nem olvastad. A tanár meglátta az előbb jelenetet és így szólt:- Itaru, Takeshi kifelé! - De.. - Próbálkozom, de hiába. Lehajtott fejjel kullogok ki a teremből, utánam a vigyorgó perverzzel. Szerencsére eljuttattam hozzád a lapot, de még alábiggyesztettem ezt: HELP!

- Tanárnő léptem. - intek és futok utánatok. Nem kérdés hova vitt. WC. Benyitok és lefagyok a látottak alapján. Takeshinak behúzok egyet-, kettőt. Téged meg elrángatlak. - Ma és ezen túl hozzám jössz haza, mert nem leszel vele biztonságban.

Mikor kiérek vigyorival a teremből nagyot sóhajtok és készülök neki elmondani, hogy szálljon le rólam és nem vagyok kapó az olyan dolgokra, ami a papíron áll. Ám mielőtt megmukkanhatnék, magával ránt a WC-be. - Cukorfalat, a reakciód alapján még szűz vagy, igaz? - kérdi. Én meg se tudok mukkanni, de már cselekszik is. A boával összeköti a kezem és fölém szorítja, majd a falhoz présel. Kezdek pánikba esni. Lassan benyúl a gatyámba. - Ezen majd segítünk!- erre a kijelentésére eszeveszett kapálózásba kezdek, de hiába. Ő csak nevet az egészen és ekkor toppansz be és kiütöd, majd magaddal viszel valahova. Én még mindig sokkban vagyok, fel sem fogom, mi történik körülöttem. (az ilyenek leírását mindig rám hagyod!!!)

(sorry) Beszállunk a limoba. Simogatlak. – Jòl vagy már?

Nagyot rázkódtam ez jelezte, hogy igen. - hol vagyok?- nézek rád. - vagyis inkább hova megyünk?

- Haza, hozzám! Amíg ő itt van, addig ott fogsz lakni! Már ha benne vagy?

- Rendben, de el kell hoznom ár cuccomat, ki tudja meddig szándékszik maradni. - húzódom közelebb hozzád.

- Majd az egyik emberem elhozza! Maradj most velem. - mondom és átkarollak, hogy még közelebb bújhass.

Megérkezünk. (a lakásod kinézetét írd le te: P)

Vigyorogva nézem, ahogy tátva marad a szád villám láttán. - Tetszik?

- Szép! - mondom, tudtam, hogy gazdag vagy, de ennyire??

- Vendégszoba vagy alszol velem? - nézek szemedbe.

- Öhm... azt hiszem jó lesz a vendégszoba. (ebbe most ne köss bele, van 1 jó ötletem!!XD)

(Oks) - jól van! - mosolygok és megmutatom a legnagyobb vendégszobát. (megint be vok kicsit csiccsentve a nővérem miatt.)

(akk lesz fantáziád XDXD)

(lesz)

- Ez kábé akkora, mint a lakásom! - forgok körbe, hogy mindent jól szemügyre vehessek. Bénaságom ismét megmutatkozik abban, hogy megbotlok a dohányzóasztalban, de szerencsére a pihe-puha ágyban landolok.

- Ahogy látom, te esel, kelsz! - mondom mosolyogva. - Ebéd pont délben. Remélem, velem eszel. - mondom és elindulok sajàszobámba.

Saját szobámba

(kb. reggel 8 lehet, mit csináljunk addig??)

(ihlet van!!)

Egy darabig feküdtem az ágyon, majd álomba merültem. Borzalmas rémálmom volt, remélem, nem kell megemlítenem miről. Legyen elég annyi, hogy Takeshi végigvitte, amit akart. - ÁÁÁ!- kiálltok és ébredek fel hirtelen, leizzadva. 3 másodpercen belül 4 fegyveres és te rontasz be a szobámba. Ijedten kukucskálok ki a takaró alól. - B-bocsánat csak rosszat álmodtam.

(most nem tudok írni, mert vonaton vok és mindjárt lemerülök. Bocsi)

(okok, akk majd folyti, csak írj rám bármikor XD!!)

- Jól van a lényeg hogy jól vagy!- megyek oda hozzád és ölellek magamhoz. - Ha már így felkeltél gyere ebédelni. - mondom és húzlak magam után.

(bocs, bocs csak a kádban ültem XD)

(jól van, de legalább most már válaszolsz: )

Magad után, húzol, 1 hatalmas ebédlőbe ahol két teríték van. Az asztal vagy öt méter hosszú és az a 2 asztalfőnél. Leültetsz az egyikhez majd bosszankodva egyik embereddel áthozatod a terítéket mellém.

(Figyu a szobámban beleléptem egy méhbe, most komolyan, mennyi esély van erre??? Le van zsibbadva a nagylábujjam és még fáj is!!!DX)

Megjön az elő étel. - Jó étvágyat!- mondom és enni kezdek. Hamar megeszem, mivel éhes vagyok. Téged nézlek, míg te is befejezed.

( Tehetséges vagy, nagyon! xDD)

Soha nem voltam gyors evő, szeretem az ételeket lassan és komótosan elfogyasztani, szeretem élvezni az ízeket. Így dupla annyi időbe telik, mint neked. Leteszem a pálcikákat miután végeztem. - Bocsánat.

- Semmi gond. Szeretlek nézni. - mondom mosolyogva.

Hamarosan kihozták a főételt, és azt is megesszük.

- Kérsz desszertet? Én szoktam enni mindig, mert nagyon édes szájú vagyok. - mosolygok mikor meg látom a szakácsom egy nagy fagyi kehely-jel.

- Igen, én is!!

- Hozz neki is! - mondom vigyorogva és neki látok fagyimnak.

(ez aztán az úriember!!!!!:P) Mosolyogva figyelem, ahogy szinte habzsolod a nagy kelyhet, de úgy, hogy az egész arcod beteríti. Fel is kuncogok.

- Hé, ne nevess! Majd meg nézem a te arcod milyen lesz! - mondom, mikor meghozzák a tiédet is.

(az előbbit visszavonom elfelejtettem h maffiózó vagy XD) Felveszem a kanalat és én is nekilátok, de úgy, mint az előző fogásoknak, szépen, lassan, minden falatot kiélvezve, talán túlságosan is mivel az egyikbe belenyögök, mire kiesik a kanál a kezedből. Csak a csattanásra eszmélek fel. - Mi az? - nézek szemeidbe.

- Túl élvezkedve eszel. - jelentem ki és elindulok szobámba, hogy merevedésemmel kezdjek valamit.

Döbbenten, pislogok és figyelem, hogy sietve távozol. - Ez fura. - dünnyögöm magamnak és visszafordulok fagyimhoz. Miután végzek, vele aggódni kezdek, mert még nem értél vissza. Megkérdezem egyik embered, hogy hol a szobád, de nem hajlandó elárulni. "Kedves fickó!" Na, mindegy, magam indulok keresésedre. 30 szobán vagyok, túl mire benyitok hozzád.

- Ne!- ennyire telik, de már bent is vagy. - Én.. öhm..

- Magamra hagynál egy kicsit?- nézek szinte könyörögve.

- Bocsánat-bocsánat-bocsánat-bocsánaaat!- takarom el kezemmel szemeim és becsukom az ajtót és elrohanok. Sajnos fogalmam sincs hova, mert nem figyeltem merre futok és eltévedtem a hatalmas épületben.

- Te is a legjobbkor jöttél be. - mondom és befejezem, amit elkezdtem. Mikor kilépek magamhoz hívatom egyik emberem, hogy merre vagy és elindulok feléd.

Furcsa, ahol most sétálok, egy embered sincs itt. - Persze amikor szükség lenne, rájuk egyik sincs itt! - dühöngök és benyitok egy szobába ahol egy halom festmény van a falon, méghozzá a leghíresebbek. - Mind hamisítvány! - kuncogok fel mikor közelebbről is megnéztem őket. - Vajon tudja?

- Most már. - mondom és felnevetek, mert nem kicsit ijedtél meg. - Bocsi, nem akartalak meg ijeszteni.

Hatalmasat ugrok, és fel is sikkantok. Egyik kezemmel a falnak támaszkodok, másikkal a szívem szorítom, mert úgy érzem, mindjárt kiugrik a helyéről. - Rohadtul nem vicces! - nyögöm, mert még mindig nem kapok normálisan levegőt.

- Mondtam, hogy bocs!- mosolygok. - Lesz munkám hála neked. - mondom még mindig mosolyogva. - Unatkozom, nem csinálunk,,kettesben,,?

Értetlenül nézek rád. - Milyen munka, és mit kéne ketten csinálnunk? - pislogok értetlenül.

- Elintézem azokat, akik átvertek és unatkozom csinálni, akarok valamit veled! - mondom még egyszer és leülök a kanapéra.

- Úgy maradsz! - parancsolok rád, a döbbenettől megfagysz. - Mármint bocsi, de olyan festői pózban ültél le, hogy ezt meg kell örökítenem. - mondom, miközben előszedem az állványt, a vászont és a festékeket a sarokból.

(am 1. a matyira hittem azt, hogy arra érted a munkát XDXD)

(jól van XD) - Igen is!

Nekiállok. Már 2 órája festelek, mikor el kezdesz ficánkolni. - Ne mozogj, kérlek! - szólok rád. - Időigényes munka.

- De elzsibbadtam. - morgok, de azért visszahelyezkedek, úgy ahogy voltam.

- Már csak az utolsó simítások vannak hátra. - 30 perc múlva végzek is. - Kész vagyok, megnézed?

- Igen. - állok fel..na, nem ott és meg nézem a képet. - Aszta! Nagyon tehetséges vagy!

Elégedetten vigyorgok, mikor lenyűgözve végigméred magad a képen. - De mik ezek a fekete szárnyak? - kérded, mire csak megrántom a vállam. - Alkotói szabadság!- vigyorgok. - Nem eszünk valami nasit?- nézek fel rád.

- Együnk. Itt vagy az étkezőben? Esetleg a kertben?

- Lehetne a kertben? - csillannak fel kékségeim.

- Természetesen!- elindulunk ki a kertbe és útközbe szolok, hogy hozzanak nekünk valami nasit.

Leülünk egy kerti asztalhoz és én gyönyörködöm a látványban. Az a rengeteg virág és az a gyönyörű halastó. - Wáo, ez lélegzetelállító! - ragyognak szemeim.

- Én is szeretek itt kint lenni. - mosolygok.

Megérkezik a szakács és 2 nagy szelet eperhabos tortát rak elénk. - Köszönöm! - és nekilátunk, de mielőtt az 1. falat eléri, a számat elkapod a kezem. - Kérlek, fogd vissza magad! - mondod kérlelőn, én csak bólintok. - Erre visszatérve, kérlek, legközelebb használj, zoknit vagy nyakkendőt a kilincsre. Tudod, ahogy a koliban szokás.

- Hé nem tom ki miatt kellet azt csinálnom. És ez az én házam, nekem nincsenek szabályaim. - mondom komolyan és enni kezdek.

- Oké-oké! - teszem fel védőn a kezeim és én is nekiállok. Fél órán belül el is fogyasztom, de nem bírok magammal és lenyalom a kanalat.

- Muszáj volt?- nézek kérdőn és morgok rád.

(5000 szóóóó!:D:D)

- Öh... - állok meg tevékenységem közben. - Sajnálom. - leteszem a kanalat a tányérra.

- Kárpótolnod kell!- vigyorgok.

- Mégis hogy? - kérdezem, előre is tartva a választól.

- Mondjuk....Csókolj meg!

- Re- rendben. - hajolok át az asztalon és számat a tiédre tapasztom.

- Na, nem így. Gyere az ölembe!- húzlak oda és egy mély, érzéki szenvedélyes csókot váltunk.

Sajnos ettől ugyanolyan problémám lett, mint neked az előbb. Kipattanok az öledből és felrohanok a szobámba. Mivel nincs nálam nyakkendő ezért a zoknimat használom, de elővigyázatosság kedvéért be is zárom az ajtót.

Sejtem problémád ezért utánad szaladok és kinyittatom az ajtót. - Had segítsek!- lépek be szobádba és magam után ismét bezárom az ajtót.

Tudtam, hogy ezt fogod tenni ha, meglátod a zoknit ezért, elbújtam a harmadik emelet egyik fürdőszobájában. (kérlek, ne csinálj semmit az elején mondtam, hogy van, tervem bírd még ki könyi!)

(Johh! Bemegyek a szobámba vissza telóra pár per és vok.)

(elküldtek gép elől mi??:D)

(jah)

Visszamegyek saját szobámba és ismételten eljátszom azt, amit nem is oly túl rég csináltam.

Amit valòszinüleg te is csinálsz.

(XD) Miután végzek, visszasunnyogok a szobához, de ott talállak a falnak dőlve az ajtó mellett. - Izé... tudtam, hogy segíteni akarsz majd, de szerettem volna egyedül megoldani... ezt a helyzetet. - pirulva a padlót fixírozom.

- Értettem a célzást, csak meg néztem jól vagy- e. Már megyek is. - ezzel a lendülettel elindulok szobámba dolgozni.

"Megsértettem" sóhajtok és belépek a szobámba. Beülök a kádba, mivel a szobának saját fürdője van. Már másfél órája bent ülök, mikor érzem, ideje kijönni. Felveszem a kikészített hálóinget. Lecsukom a lámpát és ledőlök az ágyba, nem kell sok idő, hogy rájöjjek pánikrohamom lesz a sötéttől és az egyedülléttől. Felkapcsolom a villanyt és fel alá járkálok. "Nem bírom tovább!" Kinyitom a szobám ajtaját és átrohanok a házon egészen a szobádig. Bekopogok, mire ajtót is nyitsz. Azonnal odasimulok hozzád, és remegő kézzel belemarkolok pólódba. - Segíts... - nyüszítem.- még mindig érzem magamon a mocskos kezét!... Kérlek, tüntesd el ezt az érzést!! - szinte már könyörgöm.

(megint bealudtál mi???? na mind1, majd folytatjuk smsel ébressz ha felkeltél.:))

- De csak úgy tudok segíteni, ha azt, csinálom, amit ő. - mondom, mert aggódom miattad és szorosan magamhoz ölellek

(én most csak délután tok írni, mert tanulnom kell:( )

(oks)

(2-3 között leszek!)

(okés)

(na, itt vok:))

- Az mindegy, csak tüntesd el ezt az érzést- fúrom arcom mellkasodba.

- Jòl van! - mondom és felhúzlak magamhoz egy csòkra és közben behúzlak és lefektetlek az ágyra

Érzem, hogy a pihe-puha ágynemű körbeölel. (a szex jelenet elkezdését rád hagyom, mert most nem megy, majd közben belejövök XP)

(okés) Nyakad csókolgatom, és közben pólód húzom le. (kimegyünk megnézni buttont:))))) )

(mit????) Készséggel engedem minden tevékenységed, közben én is besegítek saját ruháid levételében.

(jason button f1)

(jajajajaaaa!)

(most megyek, majd írok)

(oks)

- De ugye tudod, hogy ha egyszer elkezdem, nem tudom abbahagyni. – mondom köldöködbe és puszikkal hintem hasad.

- Tudohhm. – nyögöm.

Elérek alsód széléhez, amit fogammal húzok le, majd merevedésed kezdem kényeztetni.

- Ahhh… - túrok zselézett tincseid közé.

Előkeresek egy tubus síkosítót, és egy-két, SOK óvszert, és vigyorgok kikerekedett szemeiden.

- Észreveszem, hogy kiüríted a fiókod, és előveszel egy gyanús kinézetű tubust, és egy nagy marok óvszert. – Ezt mind el akarod használni? – nézek döbbenten rád.

- Természetesen. Ki vagyok éhezve. 3 napja nem dugtam! – csókollak meg szenvedélyesen.

- Szóval azóta, hogy megismertél? – döbbenek le. Nem tudom, hogy örüljek, vagy szörnyülködjek-e. – De te legalább szexeltél. – én már 3 éve nem, belegondolni is szörnyű.

- Még szűz vagy? – képedek el. – 19 évesen? Nem baj! Örülök hogy én leszek az első. – mosolygok és csókollak meg.

- Nem így értettem!

- Akkor hogy?

- Hát úgy, hogy te szexeltél én viszont nem! Eddig csak 1 barátnőm volt és az óta se találtam megfelelő lányt. Valamiért inkább barátként kezelnek.

- Értem, és mit gondolsz, miért kezelnek barátként? – vigyorgok gonoszul.

- Azt nekem honnan kéne tudnom?

- Jó, mindegy! Most gondolj csak rám!

Magamhoz szorítalak. – Mi mást is tehetnék? – suttogom füledbe, majd meg is harapom cimpád, mitől elégedetten felnyögsz.

Elkezdelek egy ujjal tágítani, majd kettővel, és végül jön a harmadik is. Mikor már úgy gondolom elég tág vagy, kihúzom ujjaim, és magamra húzok egy óvszert. – Készen állsz? – nézek komolyan szemeidbe.

Veszek egy mély levegőt és megfogom a vállad. – Igen. – suttogom.

- Okés! – csókollak meg, és lassan beléd csusszanok. Várok, míg megszokod a helyzetet.

- Öhhh… - hördülök fel a fájdalomra és megszorítom vállad. Mikor enyhül a kellemetlen érzés óvatosan bólintok, hogy folytathatod.

Az elején lassan mozgok benned, de ahogy a vágy fokozódik egyre gyorsabb és gyorsabb vagyok.

(fokozódik a vágy XDXD ez nagy!)

Érzem egyre hevesebbé váló mozgásod, ami ütemes nyögésekre késztet, majd lábaim csípőd köré szorítom, hogy rásegítsek lökéseidre.

Szinte egyszerre lépünk át az orgazmus határán, hogy utána újra a szobában legyünk.

Lihegve rogysz rám és együtt próbáljuk lenyugtatni őrülten kalapáló szívünk. Mikor végre sikerült újból nyakamba csókolsz és kezdődik az egész Újból és újból, egész hajnalig. – Te nem vagy normális! – lihegem. – Nem gondoltam volna, hogy tényleg megtartod a szavad és az egész doboz óvszert elhasználjuk.

- Mondtam, hogy ki vagyok éhezve! – mondom és fáradtan megcsókollak. – Aludjunk!

Ekkor bekopog egyik embered, és benyit. – Elnézést fiatalúr, de lassan indulni kéne. – Erre a kijelentésre magam köré csavarom a takarót, mire rólad lekerül „hála nekem”, és megpróbálok felülni, de azzal a lendülettel vissza is esek, hála a fenekembe és a csípőmbe hasító fájdalomnak.

- Hova kell mennem? – nézek emberemre és magamhoz húzlak.

- Hát az egyetemre! – előzöm meg embered.

- Nem akarok menni! – nyafogok – Nem lehetne, hogy ma nem megyünk, és inkább elmegyünk a második randinkra? – mondom nyakadba.

- Rendben. – sóhajtom és közelebb bújok hozzád. Szinte azonnal elalszom, mivel egy szemhunyásnyit sem aludtam előző este.

Mikor felébredek, még reggel van, és éppen benyitsz. Meglátod, hogy ébren vagyok és odasietsz. – Na, végre! – mondod. – Miért? - nézek rád értetlenül. – Csak mert 2 napja alszol.

- Szexelünk? Elvonási tüneteim vannak miattad! Megint 2 napja nem csináltam!

- Várj! – tartom fel mutatóujjam. Megmozgatom csípőm, ami furcsa mód nem fáj. Kérdőn nézel rám. – Csak ellenőrzés. – mosolygok. – Rendben van, de csak 1 menet, mert szeretnék holnap bemenni az egyetemre és… - be sem fejezem, de te már rám vetődsz.

MÁSNAP

Karjaimban veled ébredek. – Ez a nap is jól kezdődik! – mosolygok és elmegyek zuhanyozni.

Felébredek, az óriási ágyban egy hatalmasat nyújtózok, épp akkor lépsz ki a fürdőből, 1 szál törölközőben. Elpirulva elkapom a tekintetem. – Használhatom a fürdőd?

- Persze! De mit pirulsz? Egy jó párszor láttál már! – vigyorgok pimaszon és megpuszillak.

- Reflex! – csavarom magam köré a takarót, és besietek a fürdőszobába.  Mikor végzek, egy adag tiszta ruhát találok az ágyon, amit fel is veszek. Reggeli után, beszállunk a limóba és elindulunk az egyetemre.

(amit múltkor mondtam légyszi hagyd rám!:)JJ)

- Milyen órák lesznek ma? – szállok ki a limuzinból.

(nem fontos, pont most tetted! XP)

(ezt)

- Ööö… passz, majd megnézem. – lépünk be a terembe, de abban a pillanatban le is fagyok, mire te nekem jössz. Kérdőn nézel rám, de meguntad, hogy meg sem mukkanok, követed a tekintetem, és amit ott látsz, attól eltátod a szád. Takeshi Aoi ölében ülve röhögcsél vele, és tollas boáját Aoi nyaka köré téve közelebb húzza, őt magához megcsókolja. MEGCSÓKOLJA!  Mikor észrevesznek minket, boldogan intenek felénk, hogy jöjjünk közelebb. Mivel meg sem tudok mozdulni ezért te tolsz oda.

- Öhm… Mi folyik itt? – kérdem nem kicsit sokkoltan, de hamar összeszedem magam, és visszatér régi önmagam. – Ó, látom már begyógyult a monoklid! – vigyorgok.

Én még mindig nem tudok megszólalni a döbbenettől.

- Hát igen. – tapogatja meg Takeshi a szeme alját. –Azért a smink is sokat segít, nem igaz édes? – fordul Aoi felé, aki megcsókolja a halvány ökölnyomot.

- Smink nélkül is gyönyörű vagy! – mondja.

Ettől én is magamhoz térek, sose hallottam Aoit így beszélni. Ez még számomra is túl sok nyál.

- Ez aztán már kurvára nyálas! Menjetek szobára! – mondom és leülök a helyemre.

- Aoi ez mit jelentsen, vagyis inkább, hogy történt ez?

(Aoit most rád hagyom, találd ki te, hogy jöttek össze! XP)

- A vécében találtam rá, és még ha nem is volt túl szimpatikus, segítettem neki és jobban megismertem. És hát sok közös volt bennünk, együtt töltöttünk egy kis időt végül beleszerettem. – vigyorog Aoi. Én meg leülök, ölembe veled.

- Hát ez aztán…- hal el a hangom - FANTASZTIKUS! – pattanok fel hirtelen vigyorogva. Mindenki döbbenten néz rám. – De ne csak játszadozz Aoi szívével! – figyelmeztetem Takeshit. – Aoi végre találtál magadnak valakit! – mosolygok még mindig.

- Pontosan! Ha bántod a szeretőm haverját Takeshi, megverlek! – vigyorgok, és lepacsizom velük. – Gratu!

Becsöngettek. Végleg hozzád költöztem, Aoi és Takeshi sem váltak el többé, és így kezdődött el az életem, mint egy yakuzaörökös szeretőjeként.

 THE END