Huhú! Újraéledtem!!

Egy új élet kezdete

By; Kira-sama (de Gün-gün is segített elég sokat)

2. fejezet (Seungri pov) 

Tegnap miután haza kísértem a leendő húgom a srácokkal közös lakásunkra mentem és elmeséltem mindent. Későn feküdtünk le és mindenki ott aludt ahol talált helyet. Ezért lehet, hogy arra ébredtem, hogy Daesung könyöke a bordáim között van.

- Daesung ez fáj! Fáj! Fáj!- mondom nyüszítve.

- Hm?- ül fel komásan így leborítva magáról a békésen alvó Taeyangot, aki rá esik az összegabalyodott GD-re és T.o.p-ra.

- Csinálok kávét!- mondom, és ártatlan fejjel kivonulok a konyhába.

- Seungri!- hallom meg GD mérges hangját és látok meg négy mérges arcot.

- Daesung hyung könyöke a bordám között volt és fájt!- mondom és felrakom főni a kávét. Hamar lefő, és miközben mindenki issza, a saját adagját rájuk nézek.

- Akkor segítetek? - mire négy értetlen arccal találtam szembe magam.

- Még is miben? - teszi fel a mindenkiben megfogalmazódott kérdést Tae.

- Hát meglepni a húgomat!- vigyorgok, mint a tejbe tök.

- Én benne vagyok! Kíváncsi vagyok rá!- mondja Ji Yong.

- Én is! - mondja Daesung.

- Ha a te húgod lesz, akkor a miénk is, mert mi egy család vagyunk!- mondja Seung Hyun.

- Oppa olyan szépeket mondtál!- játszom a meghatódottat.

- Természetesen én is benne vagyok! Mindig is akartam egy húgot!- nevet és mi is vele együtt.

- Akkor én keresek egy posztert, valaki hozzon egy filcet!- adja az utasításokat GD.

- Ja és reggelit is csináljon valaki!- teszi hozzá mosolyogva.

- Én felhívom aput és elkérem a számát. - mondom és elvonulok.

~ Szia, apa! El tudnád küldeni Jiwon számát? Igen! Köszönöm! Ma szeretnék átmenni, beszélgetni. Igen! Oké! Én is puszilom őt! Oké! Szia!- leteszem és nem sokkal ezután már meg is van a szám.

~ Szia! Itt Seungri! Igen! Egész nap egyedül leszel? Átmehetek? Ebédre! De a srácok elengednek egésznapra is. Jó! Akkor majd megyek! Szia, Hugi!- leteszem a telefont és megyek reggelizni.

- Na?- kérdi T.o.p két falat között.

- Meg van a szám. Beszéltem is vele. Reggeli után mehetek-, mosolygok- vagy is mehetünk. - mondom és befejezem a reggelit. Mikor mindenki befejezte leszedtük az asztalt és GD rá rakta a posztert és mindenki alá írja. Félóra, míg mindenki elkészül, de végre elindulunk. Dobok neki egy sms-t hogy úton vagyok, húsz perc séta után oda érünk. A fiúk elbújnak, én pedig becsöngetek és egy Jiwon landol a nyakamba.

- Szia Oppa!- enged el és invitál be.

- Hello!- mosolygok még mindig előbbi megmozdulásán. Bemegyünk, de az ajtót résnyire nyitva hagyom, és oda nyújtom neki a posztert.

- Itt van mit ígértem! És van még egy kis meglepetésem. – vigyorgok és kiszaladok, hogy behívjam a srácokat.

- Csukd be a szemed!- kiáltom és bejönnek most már ők is és beállunk, úgy ahogy a poszteren.

- Ki nyithatod, mondjuk egyszerre!

- Úr isten!- ül le a kanapé elé földre.

- Jól vagy?- megy oda Taeyang és felsegíti a kanapéra.

- I- igen! Ti hogy mármint hogy kerültök ide?- néz rá mindenkire majd végül rám.

- Meg akartuk ismerni a húgunkat! – mondja GD és átkarolja mire kicsit meg illetődik.

- Seungri te hülye!- jön oda és elkezdi püfölni mellkasomat persze csak gyengén.- Ha tudom, hogy ők is jönnek, kitakarítok és nem így néznék ki .- morog még mindig.

- Szerintem így is szép vagy!- mosolyog rá T.o.p amit pirulással fogad.

- Igen szerintem is!- értek egyet az előttem szólóval mire megölel.

- Köszönöm Oppa ezt a szép ajándékot.- puszil, meg amit egy mosollyal fogadok.

- Titeket is megölelhetlek?- néz cukin.

- Persze!- szólalnak meg szinte egy emberként. Mindenki megölelget.

- Köszönöm, hogy eljöttetek! – mosolyog.

- Umm te nem koreai vagy mármint nem itt születtél. – gondolkodik hangosan Taeyang.

- Igen Magyarországról jöttem.- mondja, mosolyogva majd leül.

- Hát az meg hol van?- nézek értetlenül rá.

- Egy kis ország Európában!- és megszólal a Fantastic Baby.

- Bocsi az enyém mondja!- mondja és felveszi.

~ Igen? - kérdez bele, de a többit nem értem, mert valami más nyelven beszél.

(Jiwon pov)

A reggel eseménytelenül telt amíg Seungri be nem állított a BigBang-el, több olyan helyzet volt, amikor azt hittem elájulok, de ekkor megmentett a telefonom csörgése.

~ Igen?- szólok, bele először koraiul majd magyarra váltok, amikor meghallom Hyuna és Eun Hee visítását.

~ Szivi el se hiszed mi történt velünk!- mondja Eun Hee.

~ Na, mondjátok, de utána én is mesélek!- vigyorgok bele a telefon. – Fiúk érezzétek magatokat otthon. Ezt a telefont el kell intéznem.- kiáltok ki a konyhából.

~ A Bandánk ismét turnézik és első állomás Dél-Korea!- visít Hyuna.

~ Íííííííííííííííííííí! De jó és mikor jöttök hozzám?

~ A turné holnap kezdődik, de csak jövő héten tudunk talizni.- sóhajtanak egyszerre.

~ Miért csak jövő héten a holnap kezdődik a turné?- kérdezem értetlenül.

~ Mert Koreában az utolsó állomás Szöul! És így egy egész hetet tölthetünk veled. – válaszolják felváltva.

~ Jóóóóó!- mondom mosolyogva.- Képzeljétek, nálam meg itt van a Bigbang és Taeyang felsegített, mert a kanapé mellé ültem és T.o.p meg azt mondta, hogy szép vagyok és GD meg átkarolt és uuuu meg áááá!- mesélek áradozva és mikor a nappaliba nézek, meglátok egy GD-t és egy Taeyangot közeledni felém.

~ Öhm.. Mennem kell! Sziasztok! Szeretlek titeket!- és leteszem a telefont.

-  Mi van velünk?- néznek rám és elkapnak és leültetnek maguk mellé.

- Semmi!- mondom egy mosoly kíséretében.

- Hallgatunk!- mondja komolyan Taeyang.

- Semmi csak a barátnőimnek mondtam, hogy itt vagytok, és hogy aranyosak vagytok meg kedvesek.- pirulok bele mondandómba.

- Óóóó te is az vagy! – mondja GD megpuszil és átkarol.

- Na, komolyra véve a szót lehetne egy kérdésem?- néz Taeyang a szemembe.

- I-igen?

- Biztos te is töltöttél ki olyan tesztet, hogy melyik Bigbang tagot minek raknád.

- Persze! Miért?

- Engem minek raktál?

- És engem?- kérdi GD is.

- Mindkettőtöket barátnak írtam legjobb barátnak.

- Ebből még lehet is valami!- mosolyognak rám mind ketten.

- Akkor téged Ji-nek foglak szólítani téged meg Bebe-nek .- mosolygok én is és meg puszilom mindkettejük arcát.

- Akkor mi is Ji-nek fogunk hívni!

- Jó! Kezet rá! –nyújtom nekik kezem.

- Inkább egy ölelést!- vigyorognak és két oldalról jó szorosan megölelgetnek. Én ki pattanok közülük és leesek.

- Segítsünk?- nevetnek.

- Ahham!- nyújtják, kezüket én meg lerántom magamhoz őket.

- Megfáztok! És akkor nem hallhatom a gyönyörű hangotok!- ölelem meg most én őket.

- És a többieket minek raktad?- kíváncsiskodik Ji.

- Seungri-t poénon kívül testvéremnek írtam-nevetek fel.- Daesung-ot nem írtam, sehova mert az egyik legjobb barátnőm szerelmes belé és nem engedte.- nevetek még jobban.- T.o.p-ot meg…

- Őt meg a barátodnak írtad!- fejezi be mondatomat Bebe.

- De fiúk légy szíves ne mondjátok el senkinek főleg nem neki!- mondom könyörgőn.

- Szerintem már nem kell! – mutogat mögém Ji. Hátra fordulok és egy döbbent arcú T.o.p-ot látok.

- Akkor, viszlát!- mondom, elrohanok kedvenc játszómig és leülök az egyik hintára. Bebe és Ji jönnek utánam.

- Bocsánat!- hajtja le fejét Taeyang.

- Miért is?- nézek rá kérdőn.

- Mert én hívtam oda!

- Tessék? Miért?

- Mert… nem tudom csak jót akartam! Ne haragudj!- mondja és lehajtja fejét.

- Nem haragszom, mert tudom, hogy csak jót akartál! És mert te vagy az egyik legjobb barátom!- mondom mosolyogva, kiugrom a hintából és megölelem.

- Én is! Én is!- mondja Ji és ő is megölelget minket. Mi meg őt.

- A többiek haza mentek! Mi pedig vásárolni megyünk!- mondja vigyorogva Ji mi után elváltunk.

- És miért is? – nézek értetlenül.

- Mert holnap lesz az esküvő és koszorúslány ruhát kell neked venned. Nekünk meg öltönyt. – mondja Bebe és elindulunk egy taxihoz. Először természetesen nekik választottunk ruhát mert úgy gondoltuk az a gyorsabb.

- Milyen színűt szeretnél?- kérdi Ji majd a ruhákat kezdi nézegetni.

-Pink!- mondom és én is elkezdek nézelődni.

- Ez? Milyen? – mutatok egy ilyen színű mini, felülfűzős, derekánál fekete masnival megkötött ruhára.

- Próbáld fel és meg tudjuk!- mondja Bebe. Szót fogadva le emelem a ruhát és be megyek próbálni. Felveszem, és ki megyek.

- Na? – pördülök egyet, hogy jól meg tudják nézni minden irányból.

- Gyönyörű!- mondják egyszerre.

- Köszönöm!- ölelem meg őket. Miután levettem a ruhát fizetünk…illetve ők. Ragaszkodtak hozzá, hogy meg veszik nekem. Mindegy. Ezek után haza vittek ahol fádságtól kimerülve azonnal el is aludtam.

2. fejezet vége.