Sasuke nem mindennapi
Szerelmi
vallomása! - by; Gün-gün
Naruto egy fárasztó
nap után baktat haza a sötét utcákon keresztül. Azon jár egyfolytában az esze,
hogy Sasuke miért kerüli őt napok óta. Egyszerűen nem érti, hisz mikor végre
sikerült visszahozni őt Konohába szinte elválaszthatatlanok voltak (legalább is
Naruto jóvoltából, mert az Uchihának akkor sem fűtt hozzá a foga.) De múlt
csütörtök óta feltűnően kerüli a szöszi társaságát. A gondolatok cikáztak a
fiatal ambu buksijában mikor megérkezett házához. Egy lemondó sóhajjal rakta
félre a nyomasztó gondolatokat, hisz ő nem vallaná be, még saját magának se, de
ez fájt neki. Lomhán elővette kulcsát, és miután kinyitotta a zárat, belépett a
régi épületbe, majd be is csukta maga után az ajtót. Felkapcsolja a villanyt,
és legnagyobb megdöbbenésére Sasuke a vele szemközti falnak dőlve, karba tett
kézzel, és lehunyt szemekkel várt rá. Mikor az ébenfekete hajú fiú érzékelte
érkezését, ráemelte szintén ébenfekete tekintetét.
- Sa… Sasuke? –
döbbent le a szőkeség.
- Dobe, most ne
szakíts félbe! Így is elég gáz lesz, amit most mondani fogok, nincs szükség a
te hülyeségedre is! – figyelmezteti az Uchiha.
Az Uzumaki kitágult
pupillákkal csak bólintani tudott, mikor a feketeség ellökte magát a faltól. Az
arcától lerítt, hogy nagyon nem szeretné megtenni, amire készül, de végül
rászánta magát és elkezdte.
- Te ugyan úgy
akarsz, ahogy én téged!- a szöszi eltátotta a száját és mondani próbált
valamit, de Sasuke metsző pillantása megakadályozta ebben. – És éjjel az
ágyban, is ugyan azt érzed! Én látom a szemeden, ha nem is mondod: őrültek
vagyunk és nem bolondok. Nem kell más, úgy csókolnám a szádat, letépném az
összes ruhádat, ahogy azt nem csinálta még más! – és határozott léptekkel
közeleg az Uzumakihoz, megragadja a derekát, közben a döbbent kék szemekbe
nézve. – Nem kell más, amikor a szemembe nézel, majd attól a tűztől égsz el,
amit bennem gyújtottál! És nem kell más! – szorít a fogásán - Ugye játszottál
már a gondolattal, hogy egyszer, majd mellettem ér a hajnal? – teszi hozzá egy
félmosoly kíséretében, látva az ifjú anbu céklavörös arcát, majd folytatja a
szőkeség füléhez hajolva: - Édes hangod fülembe súgja: nem volt elég, csináljuk
újra! – suttogja az ájulás szélén álló fiúnak. – Nem kell más! – mondja immár
ismét hangosan. – Én, mint egy állat… - szorítja hirtelen oda a falhoz, és
kéjesen végignyalja Naru nyakát, egészen az állcsúcsáig, mire egy kéjes nyögés
volt a válasz. -… elevenen felfalnálak, miközben szétszakítanál! Nem kell más!
– továbbra is puszilgatja, szívogatja és harapdálja „áldozata” nyakát. – Én nem
sokat kérek: nyelvem hegyén a véred, te pedig a torkom harapd át, és nem kell
más! ... Édes a hangod, a fülembe súgod… - itt ismét elhalkul, de az előbbi
tevékenységeket még mindig folytatja. -… engem akarsz, a régit unod. – újból
megragadja a szöszit, és lerántja a földre, ezúttal a pólója alatt is
elkalandozik. – Nem kell más, úgy kívánom a szádat… - csókolja meg
szenvedélyesen. -… csókolni a kezed, a lábad, érezni a bőröd illatát! – közben
kényezteti tovább a kisebb férfit. – Nem kell más, a kocsiban, a kádban… -
egyre hevesebb, ami szokatlan egy Uchihához, Naruto, csak nyögdécselni tud. -…
jó a fűben, az előszobában, nekem mindegy hol jön rám! – letépi az Uzumaki
pólóját és köldökétől kezdve kezdi el nyalogatni és csókolgatni, a szőkeség
ismét csak nyögdécselni tud. –Nem kell más, nem értek a szóból, sose legyen
elég a jóból, örökre elcsábítottál! – halad egyre felfelé a kidolgozott testen.
– Nem kell más, úgy akarlak téged! – szinte már nyüszíti. – Nem érzed? Megőrülök érted, adj hát nekem egy éjszakát!
– megtámasztja magát Naruto felett, és könyörgőn néz bele tengerkék íriszeibe.
– Nem kell más. – hal el a hangja.
Ekkor Naruto magára
rántja és szorosan megöleli.
- Az összeset neked
adom. – suttogja a fekete tincsekbe.
- Úgy kívánom a
szádat, csókolni a kezed, a lábad, érezni a bőröd illatát. – dünnyögi a szőke
mellkasának, majd vidáman „újból támadásba lendül”. – Apropó! – áll meg egy
pillanatra. – Ha ezt bárkinek is elmondod… KINYÍRLAK!
- Tudom-tudom. –
kuncog és folytatják ahol abbahagyták.
THE END
