Huhú! Újraéledtem!!

Egy új élet kezdete

By; Kira-sama (de Gün-gün is segített elég sokat)

2. fejezet (Seungri pov) 

Tegnap miután haza kísértem a leendő húgom a srácokkal közös lakásunkra mentem és elmeséltem mindent. Későn feküdtünk le és mindenki ott aludt ahol talált helyet. Ezért lehet, hogy arra ébredtem, hogy Daesung könyöke a bordáim között van.

- Daesung ez fáj! Fáj! Fáj!- mondom nyüszítve.

- Hm?- ül fel komásan így leborítva magáról a békésen alvó Taeyangot, aki rá esik az összegabalyodott GD-re és T.o.p-ra.

- Csinálok kávét!- mondom, és ártatlan fejjel kivonulok a konyhába.

- Seungri!- hallom meg GD mérges hangját és látok meg négy mérges arcot.

- Daesung hyung könyöke a bordám között volt és fájt!- mondom és felrakom főni a kávét. Hamar lefő, és miközben mindenki issza, a saját adagját rájuk nézek.

- Akkor segítetek? - mire négy értetlen arccal találtam szembe magam.

- Még is miben? - teszi fel a mindenkiben megfogalmazódott kérdést Tae.

- Hát meglepni a húgomat!- vigyorgok, mint a tejbe tök.

- Én benne vagyok! Kíváncsi vagyok rá!- mondja Ji Yong.

- Én is! - mondja Daesung.

- Ha a te húgod lesz, akkor a miénk is, mert mi egy család vagyunk!- mondja Seung Hyun.

- Oppa olyan szépeket mondtál!- játszom a meghatódottat.

- Természetesen én is benne vagyok! Mindig is akartam egy húgot!- nevet és mi is vele együtt.

- Akkor én keresek egy posztert, valaki hozzon egy filcet!- adja az utasításokat GD.

- Ja és reggelit is csináljon valaki!- teszi hozzá mosolyogva.

- Én felhívom aput és elkérem a számát. - mondom és elvonulok.

~ Szia, apa! El tudnád küldeni Jiwon számát? Igen! Köszönöm! Ma szeretnék átmenni, beszélgetni. Igen! Oké! Én is puszilom őt! Oké! Szia!- leteszem és nem sokkal ezután már meg is van a szám.

~ Szia! Itt Seungri! Igen! Egész nap egyedül leszel? Átmehetek? Ebédre! De a srácok elengednek egésznapra is. Jó! Akkor majd megyek! Szia, Hugi!- leteszem a telefont és megyek reggelizni.

- Na?- kérdi T.o.p két falat között.

- Meg van a szám. Beszéltem is vele. Reggeli után mehetek-, mosolygok- vagy is mehetünk. - mondom és befejezem a reggelit. Mikor mindenki befejezte leszedtük az asztalt és GD rá rakta a posztert és mindenki alá írja. Félóra, míg mindenki elkészül, de végre elindulunk. Dobok neki egy sms-t hogy úton vagyok, húsz perc séta után oda érünk. A fiúk elbújnak, én pedig becsöngetek és egy Jiwon landol a nyakamba.

- Szia Oppa!- enged el és invitál be.

- Hello!- mosolygok még mindig előbbi megmozdulásán. Bemegyünk, de az ajtót résnyire nyitva hagyom, és oda nyújtom neki a posztert.

- Itt van mit ígértem! És van még egy kis meglepetésem. – vigyorgok és kiszaladok, hogy behívjam a srácokat.

- Csukd be a szemed!- kiáltom és bejönnek most már ők is és beállunk, úgy ahogy a poszteren.

- Ki nyithatod, mondjuk egyszerre!

- Úr isten!- ül le a kanapé elé földre.

- Jól vagy?- megy oda Taeyang és felsegíti a kanapéra.

- I- igen! Ti hogy mármint hogy kerültök ide?- néz rá mindenkire majd végül rám.

- Meg akartuk ismerni a húgunkat! – mondja GD és átkarolja mire kicsit meg illetődik.

- Seungri te hülye!- jön oda és elkezdi püfölni mellkasomat persze csak gyengén.- Ha tudom, hogy ők is jönnek, kitakarítok és nem így néznék ki .- morog még mindig.

- Szerintem így is szép vagy!- mosolyog rá T.o.p amit pirulással fogad.

- Igen szerintem is!- értek egyet az előttem szólóval mire megölel.

- Köszönöm Oppa ezt a szép ajándékot.- puszil, meg amit egy mosollyal fogadok.

- Titeket is megölelhetlek?- néz cukin.

- Persze!- szólalnak meg szinte egy emberként. Mindenki megölelget.

- Köszönöm, hogy eljöttetek! – mosolyog.

- Umm te nem koreai vagy mármint nem itt születtél. – gondolkodik hangosan Taeyang.

- Igen Magyarországról jöttem.- mondja, mosolyogva majd leül.

- Hát az meg hol van?- nézek értetlenül rá.

- Egy kis ország Európában!- és megszólal a Fantastic Baby.

- Bocsi az enyém mondja!- mondja és felveszi.

~ Igen? - kérdez bele, de a többit nem értem, mert valami más nyelven beszél.

(Jiwon pov)

A reggel eseménytelenül telt amíg Seungri be nem állított a BigBang-el, több olyan helyzet volt, amikor azt hittem elájulok, de ekkor megmentett a telefonom csörgése.

~ Igen?- szólok, bele először koraiul majd magyarra váltok, amikor meghallom Hyuna és Eun Hee visítását.

~ Szivi el se hiszed mi történt velünk!- mondja Eun Hee.

~ Na, mondjátok, de utána én is mesélek!- vigyorgok bele a telefon. – Fiúk érezzétek magatokat otthon. Ezt a telefont el kell intéznem.- kiáltok ki a konyhából.

~ A Bandánk ismét turnézik és első állomás Dél-Korea!- visít Hyuna.

~ Íííííííííííííííííííí! De jó és mikor jöttök hozzám?

~ A turné holnap kezdődik, de csak jövő héten tudunk talizni.- sóhajtanak egyszerre.

~ Miért csak jövő héten a holnap kezdődik a turné?- kérdezem értetlenül.

~ Mert Koreában az utolsó állomás Szöul! És így egy egész hetet tölthetünk veled. – válaszolják felváltva.

~ Jóóóóó!- mondom mosolyogva.- Képzeljétek, nálam meg itt van a Bigbang és Taeyang felsegített, mert a kanapé mellé ültem és T.o.p meg azt mondta, hogy szép vagyok és GD meg átkarolt és uuuu meg áááá!- mesélek áradozva és mikor a nappaliba nézek, meglátok egy GD-t és egy Taeyangot közeledni felém.

~ Öhm.. Mennem kell! Sziasztok! Szeretlek titeket!- és leteszem a telefont.

-  Mi van velünk?- néznek rám és elkapnak és leültetnek maguk mellé.

- Semmi!- mondom egy mosoly kíséretében.

- Hallgatunk!- mondja komolyan Taeyang.

- Semmi csak a barátnőimnek mondtam, hogy itt vagytok, és hogy aranyosak vagytok meg kedvesek.- pirulok bele mondandómba.

- Óóóó te is az vagy! – mondja GD megpuszil és átkarol.

- Na, komolyra véve a szót lehetne egy kérdésem?- néz Taeyang a szemembe.

- I-igen?

- Biztos te is töltöttél ki olyan tesztet, hogy melyik Bigbang tagot minek raknád.

- Persze! Miért?

- Engem minek raktál?

- És engem?- kérdi GD is.

- Mindkettőtöket barátnak írtam legjobb barátnak.

- Ebből még lehet is valami!- mosolyognak rám mind ketten.

- Akkor téged Ji-nek foglak szólítani téged meg Bebe-nek .- mosolygok én is és meg puszilom mindkettejük arcát.

- Akkor mi is Ji-nek fogunk hívni!

- Jó! Kezet rá! –nyújtom nekik kezem.

- Inkább egy ölelést!- vigyorognak és két oldalról jó szorosan megölelgetnek. Én ki pattanok közülük és leesek.

- Segítsünk?- nevetnek.

- Ahham!- nyújtják, kezüket én meg lerántom magamhoz őket.

- Megfáztok! És akkor nem hallhatom a gyönyörű hangotok!- ölelem meg most én őket.

- És a többieket minek raktad?- kíváncsiskodik Ji.

- Seungri-t poénon kívül testvéremnek írtam-nevetek fel.- Daesung-ot nem írtam, sehova mert az egyik legjobb barátnőm szerelmes belé és nem engedte.- nevetek még jobban.- T.o.p-ot meg…

- Őt meg a barátodnak írtad!- fejezi be mondatomat Bebe.

- De fiúk légy szíves ne mondjátok el senkinek főleg nem neki!- mondom könyörgőn.

- Szerintem már nem kell! – mutogat mögém Ji. Hátra fordulok és egy döbbent arcú T.o.p-ot látok.

- Akkor, viszlát!- mondom, elrohanok kedvenc játszómig és leülök az egyik hintára. Bebe és Ji jönnek utánam.

- Bocsánat!- hajtja le fejét Taeyang.

- Miért is?- nézek rá kérdőn.

- Mert én hívtam oda!

- Tessék? Miért?

- Mert… nem tudom csak jót akartam! Ne haragudj!- mondja és lehajtja fejét.

- Nem haragszom, mert tudom, hogy csak jót akartál! És mert te vagy az egyik legjobb barátom!- mondom mosolyogva, kiugrom a hintából és megölelem.

- Én is! Én is!- mondja Ji és ő is megölelget minket. Mi meg őt.

- A többiek haza mentek! Mi pedig vásárolni megyünk!- mondja vigyorogva Ji mi után elváltunk.

- És miért is? – nézek értetlenül.

- Mert holnap lesz az esküvő és koszorúslány ruhát kell neked venned. Nekünk meg öltönyt. – mondja Bebe és elindulunk egy taxihoz. Először természetesen nekik választottunk ruhát mert úgy gondoltuk az a gyorsabb.

- Milyen színűt szeretnél?- kérdi Ji majd a ruhákat kezdi nézegetni.

-Pink!- mondom és én is elkezdek nézelődni.

- Ez? Milyen? – mutatok egy ilyen színű mini, felülfűzős, derekánál fekete masnival megkötött ruhára.

- Próbáld fel és meg tudjuk!- mondja Bebe. Szót fogadva le emelem a ruhát és be megyek próbálni. Felveszem, és ki megyek.

- Na? – pördülök egyet, hogy jól meg tudják nézni minden irányból.

- Gyönyörű!- mondják egyszerre.

- Köszönöm!- ölelem meg őket. Miután levettem a ruhát fizetünk…illetve ők. Ragaszkodtak hozzá, hogy meg veszik nekem. Mindegy. Ezek után haza vittek ahol fádságtól kimerülve azonnal el is aludtam.

2. fejezet vége.

Saját ficc! :D(kicsit javítottam rajta)

Egy új élet kezdete

By; Kira-sama (de Gün-gün is segített elég sokat)

1. fejezet(Jiwon pov)

2 évvel ezelőtt

A reptéren állunk és búcsúzkodunk eddigi életünktől, mert anyát áthelyezte a cége Észak-Koreába. Mivel a szüleim elváltak és apa nem nagyon foglalkozik velünk ezért én is megyek vele, noha elmúltam tizennyolc.

- Nem hagyhatsz itt minket, amikor végre összeállt a banda!- mondja dühösen egyik legjobb barátnőm.

- Bocsánat! Ne haragudjatok!- mondom szinte sírva. – De azért eljöttök meg látogatni?- kérdem még mindig küzdve a feltörő könnyeimmel.

- Alap!- vigyorognak rám és megöleljük egymást. – Aztán mindennap tessék vagy írni, vagy hívni-. mondja Hyuna a másik legjobb barátnőm.

- Igen is! –nevetve megölelem őket még egyszer.

- Vigyáz magadra! – enged el mosolyogva.

- Ti is! – mosolygok és felszállunk a gépre. Megkeressük, a helyünk majd kényelmes elhelyezkedés után anya felém fordul.

- Készen állsz egy új életre?

- Remélem.

Otthon punnyadtam és néztem a tv-t, amikor anya haza ért.

-        Megjöttem! – kiált fel.

-        Én meg itt voltam! – kiáltok vigyorogva és futok le a lépcsőn, hogy megöleljem.

-        Jajj kicsim fontos hírem van számodra. – mondja mosolyogva és megölel.

-        Igen? – engedem el és nézek kíváncsian.

-        Össze szeretnék házasodni egy férfivel és szeretném, ha megismernéd őt és a leendő bátyádat.

-        Várj… mi? – nézek értetlenül. – Lesz egy új apum meg egy……… BÁTYÁM ?????

-        Igen és valami énekes egy bandában. – áradozik anyám.

-        Chh! Még hogy híres? Kíváncsi leszek. És még is mikor lesz ez a híres neves vacsora?

-        Ma! – vigyorog boldogan. – És örülnék neki, ha jól viselkednél! – mondja komolyan.

-        Azért köszi hogy szóltál!- morgok. – Letusolok és utána mehetünk.

-        Oké én is így terveztem!

Mérgesen felvonulok a szobámba és rekordidő alatt lezuhanyoztam és utána fél óráig válogatom, hogy mit vegyek fel, míg egy fekete-pink mini pántnélküli ruhánál döntöttem és felvettem hozzá a kedvenc sapim, ami pandás és kedvenc acélbetétes bakancsommal.

-        Kész vagyok! És nem, nem öltözöm át, ha az új apuci az apucim akar, lenni látnia kell az igazi énem.

-        Jogos! –sóhajt. –Mehetünk? –kérdi.

-        Mehetünk!- mondom és felveszem övtáskám és beülünk a kocsiba. Húsz perc kocsikázás után érünk oda egy szép nagy házhoz. Szó nélkül szállunk ki a kocsiból és megyünk az ajtóhoz, anya csenget. Amikor kinyílik az ajtó kellemesen csalódtam, rosszabbra számítottam. Egy negyvenes éveiben járó, szimpatikus emberrel találom szembe magam. Mindketten meg hajlunk.

-        Jó estét! A nevem Jiwon!- mutatkozom be.

-        Neked is! Az enyém pedig Seung Wo!

-        Gyertek be! A fiam még nem érkezett meg még dolgozik! – mosolyog rám.

-        Ó értem! – mosolyodom el én is.

-        És hány éves? – kérdezem, amikor leülünk az asztalhoz.

-        Egy évvel idősebb, mint te! Édes anyád nem mesélt róla?  - néz rám kérdőn.

-        Nem! Ma mondott el mindent! – vigyorodom el.

-        Remélem, jól kijöttök majd!

-        Hát azt én is remélem! Megvárjuk őt is a vacsorával? Mert én még nem igazán vagyok éhes!

-        Persze ha szeretnéd!

-        Megjöttem!- jön be valaki, akit nem látok, mert háttal ülök az ajtónak. Felállok, meghajolok, és csak utána nézek rá.

-        Te… te… te! – dadogok.

-        Lee Seung Hyun! És te? – néz kedvesen.

-        Ji- Jiwon! – mutatkozok be nagy nehezen.

-        Csak nem Bigbang rajongó vagy? – sóhajt szomorúan.

-        De, de bocsánat! – és leülök. – Most már ehetünk! – mosolygok.

-        Eddig nem ettetek? – néz értetlenül és leül a mellettem lévő üres helyre.

-        Nem. - szólal meg ,,apuci”. – Azt mondta, hogy várjunk meg pedig akkor még nem is tudta, hogy ki vagy.

-        Köszi! – mosolyog és egy kis puszit ad arcomra, amin elpirulok. Ezek után hamar megvacsorázunk, de a szülők még beszélgetnek. Én nem érzem túl jól magam főleg, hogy imádatom egyik tárgya épp itt ül mellettem.

-        Anya haza megyek, fáradt vagyok!

-        Jól van, kicsim csak vigyáz magadra! – ölel meg.

-        Viszlát! Örülök, hogy meg ismerhettelek titeket!

-        Várj Seung Hyun majd haza kísér! Igaz fiam?

-        Jah, persze mintha az lenne minden vágyam, hogy pesztráljam! – morog orra alatt, de én mindent hallok.

-        Hé ha ennyire nyűg nem kell! Tudok vigyázni magamra! Viszlát Seung Wo!- és amint kilépek a lakásból bedugom a fülhallgatót fülembe és gyorsan sétálok. Elkap, valaki megfordulok és kiszedem a fülhallgatót fülemből.

-        Ha meg kérhetnélek, engedj, el kezdek fázni és haza akarok menni!- morgok.

-        Bocsánat az előbbiért! Nem volt szép tőlem, csak fáradt vagyok és az se volt éppen ínyemre, hogy apa újból meg akar házasodni… De már beletörődtem! És amúgy is vigyáznom kell a kishúgomra! – mosolyog és vállamra teríti bőrdzsekijét.

-        Pofa be! Csak egy évvel vagy idősebb! – nyújtok nyelvet. - És köszönöm Oppa! – mosolyog rá és tovább indulok. Utánam fut és átkarol.

-        Igen és mikor van a szülinapod?

-        December 13.-a. Egy nappal a tied után. – mosolygok.

-        Még mindig zavar, hogy a rajongótok vagyok? – kezdem el nézni a járdát.

-        Már nem! De tudod jó lett volna, ha nem ismersz.

-        Az lehelten lett volna! Itt mindenki ismer titeket! – mosolygok rá.

-        Ez kedves! És melyikünk a kedvenced a bandából?

-        Öhm… te meg T.o.p meg G-dragon meg Taeyang meg Daesung, mindegyikőtöket szeretem. – nevetek.

-        Helyes válasz!- nevet velem.

-        Kedvenc szám?

-        13! – nevetek még jobban.

-        Nem erre gondoltam!

-        Tudom! Sok van, amit szeretek! Bad Boy, Blue, Fantastic Baby és még sorolhatnám.

-        Hugi jó fej vagy!

-        Köszi, te is Oppa! Jut, eszembe lehet egy óriási kérésem?

-        Igen?

-        Hoznál nekem egy posztert, amit mind alá irtatok?

-        Persze hogy hozok! De miért nem jössz be hozzánk?

-        Mert nem akarok zavarni!

-        De nem zavarnál! Szeretnének!

-        Nem biztos, hogy szeretnének és mindegy jó ez így!- mondom és meg állok.

-        Oké- sóhajt lemondóan. - De miért álltál meg?

-        Mert meg érkeztünk! - mosolygok. - Köszönöm, hogy haza kísértél. - mondom és elindulok a bejárat felé.

-        És meg se öleled a bátyád?

-        De! – visszafordulok és szorosan megöleljük egymást. – Jó éjt Oppa! – engedem el.

-        Neked is Ji Won! – mosolyog és elindul vissza.

Belépek a házba és azonnal felhívom legjobb barátnőim, Hyunát és Eun Heet.

~    El se hiszitek mi történt!

~    Remélem, valaki minimum haldoklik, hogy ilyenkor zaklatsz. – szól bele álmosan Hyuna.

~   Nem senki! – mosolygok bele a telefonba. – Lesz egy új apám és egy bátyám! – hadarom.

~     Wow… és?

~     És az én drága bátyám a Bigbang egyik énekese.

~     Soha nem halottam róluk!

~    Mindegy! Dél-Korea egyik leghíresebb bandája és ők voltak a kedvenc bandám két évvel ez előtt is.

~     Na, akkor szupcsi neked!

~     Igen, igen! Megkértem, hogy hozzon nekem egy autogramos posztert! És azt mondta, hogy menjek el hozzájuk, de nemet mondtam.

~     Mer?

~     Mert nem akarok zavarni! De mindegy! Lefekszem aludni. Jó éjt Hyuna és mond meg Eun Hee-nek is!

~    Hát tudod nálunk reggel hat óra van másfél órája feküdtünk le aludni, de jó éjt!

~    Szia! – leteszem és lefekszem aludni.

       1. fejezet vége