Különc tanárok!- avagy, ilyen egy
átlagos hetünk!
2. fejezet Kedd
By;
Kira-sama, és Gün-gün
A
mai nap két irodalommal kezdünk a szigorú Light-samával vagyis Kira-samával.
Mint mindig most is mi vagyunk az elsők a terembe.
- Szerinted hoz ma almát, nem volt időm
tanulni, nem akarok felelni!- nyavalyog Akira.
-
Nyugi nem hoz.- vigyorodik el Aoi.
-
Honnan tudod?- néznek rá a többiek is.
-
Beszéltem Ryuzakival.- mondja még mindig vigyorogva.
-
És?- kérdi Eichi és Eichiro szinte egyszerre, amin az osztály jót derül.
-
Ő szokta adni az almát, és megbeszéltem vele hogy most ne adjon.
-
Istenem, Aoi zseni vagy!- mondja Kazuo és megöleli a lányt.
BECSENGETTEK
-
Jó reggelt, ifjú alattvalóim!- érkezik meg Kira-sama.
-
Hm… kedves, mint mindig!- mondja mosolyogva Akira.
Az
első óra további része azzal telik, hogy vesszük tovább az anyagot. A szünet is
eseménytelenül zajlik. A második óra első felében, azonban betoppan L.
-
Light drágám, ezt otthon felejtetted!- mosolyog rá, és oda dob egy almát. - mindenki tátott szájjal bámulja a
jelenetet.
- L,
mondtam, hogy ne hívj így az iskolába, főleg nem az alattvalóim előtt!
-
Na, akkor… - harap bele a mi Kira-samánk az almába. – Denki, pattanj ki a
táblához és halljam az előző órai anyagot!
-
Aoi, nem azt mondtad, hogy nem lesz alma? - suttog Akira a mellette ülőnek.
- Elárultak.
- tör le, drámaian Aoi.
Denki remegő
lábakkal sétál ki.
-
Bocsi! Sok sikert lányok! – mosolyog L, majd távozik.
Mikor
már... percek óta hadovál össze vissza, Akira végül megelégeli, és úgy dönt,
kimenti osztálytársát. - Kira-sama!- pattan fel hirtelen, az asztalra csapva. -
Ön szerint, hogy tudná egyetlen ember meghódítani a világot? Mert olvastam
valami tanulmányt erről, és ott azt írták lehetetlen! Én kíváncsi lennék az ön
véleményére! - vigyorog a lány.
-
Hogy mi? Még is hol olvastad ezt a badarságot? Igen is meg lehet! Itt van az
élő bizonyíték! – csap mellkasára és elkezd sátánian nevetni.
Az
óra hátralevő részét azzal töltöttük, hogy végighallgattuk a sensei összes
feltevését, hogy miként tudná egymaga az uralma alá vonni a világot.
Csengetés
után Denki odakullog Akiráék padjához.
-
Mennyi lesz? – kérdi Akirátol lehajtott fejjel.
-
Egy hónapig enyém a desszerted! – vágja rá azonnal.
-
2 hét.
-
Legyen három és plusz egy kakaós tej.
-
Rendben! – fognak kezet. Aoi az egész jelenet alatt csak döbbenten kapdosta,
ide-oda a tekintetét.
-
Hát ez meg mi a fene volt? – kérdi meg végül.
-
Az én jótetteim nincsenek ingyen, természetesen kivéve neked! – vigyorog
elégedetten Akira.
-
Á, értem. – fordul vissza mangájához. – De várjunk csak! – pördül ismét egyet.
– Nem kapsz így is dupla desszertet L-től?
-
De, de tudod, mit mondanak a magyarok. Három a magyar igazság!
-
De mi japánok vagyunk!
-
Részletkérdés barátném, részletkérdés! – mosolyog Akira, és a szünet el is telt
egyhamar.
Zero-senpai,
mint mindig pontosan lépett be a terembe, egy másodpercet se késve. Miután
lefeleltetett szokás szerint 4 diákot, folytatni kezdtük az előző órai
befejezetlen anyagot. Ekkor hirtelen kivágódik a teremajtó, és fenséges
könnyedséggel lépdel be a gyönyörűséges Kaname-sama, majd odaáll Zero mellé és
erősen szuggerálni kezdi őt.
-
Mit akarsz már megint? – kérdi zsémbesen, folytatva az írást a táblára Zero.
-
Szükségem van a testedre. – jelenti ki nemes egyszerűséggel Kaname-sama, mire a
sensei megrándult, és igen rossz szögben húzta végig a táblán a krétát, ami
olyan hangot hallatott, mintha egy macska húzta volna végig a körmeit rajta.
Mindenkit kirázott a hideg.
-
Hogy mi van?
-
Jól hallottad.
-
Felejtsd el! – akad ki már tényleg Zero-sensei.
-
Neked nincs beleszólásod. – válaszol higgadtan Kaname, és könnyedén felkapja a
vállára a senseit, aki hiába kapálózik, és kiabál, a vékonynak tűnő ám, de igen
erős karok szorosan fogják. Kaname-sama még az ajtóból visszafordul és a lányok
felé néz, enyhén mosolyogva, öklét feltartott hüvelyk ujjal feléjük nyújtja,
majd távozik.
-
Á, ez volt a jel, hogy minden oké van náluk. – hajol barátnőjéhez Akira.
-
Szerintem csak lájkol minket.
-
Mi?
-
Nyugi csak vicceltem! – nevet a lány. – De legalább egyesek, képesek rendezni a
saját dolgaikat. – mondja miközben tekintetét erősen a most belépő
Itachi-senseire koncentrálja.
-
Rendben, folytassátok a kiadott feladatot – dobja cuccát az asztalra. – Ezt
üzeni Zero-san. – dobja le magát a székre. – Ja és valószínű, hogy ezen az órán
már nem jön vissza, úgyhogy a következő föciig, viszlát.
-
Iiitaaachiii-seenseei! – suttogják a lányok egyszerre, közelebb hajolva a
tanári asztalhoz.
-
Mit szeretnétek?
-
Háááát, csak megtudni, hogy bevetette-e a múltkori javaslatunkat? – vigyorog
sokat sejtetően Aoi.
-
F-fogalmam sincs miről beszéltek. – pirul el alig láthatóan Itachi, és
feltűnően kerüli a lányok tekintetét.
-
Szerintem meg pontosan tudja sensei. – mondja Akira, szintén vigyorogva.
-
Jól van, na! Még nem volt rá lehetőségem, de biztosak vagytok benne, hogy ez jó
ötlet?
-
1000%. – vágják rá egyszerre.
-
Van egy ötletem! - szólal meg Aoi. – Holnap ugye tesivel kezdünk? – néz Akirára.
-
Ja.
-
Oké, akkor sensei legyen pontosan reggel 7:30-kor a tesi tanári előtt.
-
Hm. De miért?
KICSENGETNEK
- Az
nem fontos, csak legyen ott! – kiállt vissza Aoi az ajtóból. A két lány épp
felfelé lépcsőzik az angol terem felé.
-
Ahh, éhen halok! – nyavalyog Akira.
-
Nyugi, már csak egy angol és utána ehetsz.
-
Már várom! – nevet fel hangosan.
-
Oké, de most siessünk, mert mindjárt elkésünk, és nem akarok szembenézni
Grimmjow-samával, még én se.
-
Nyugi. Ő a kezemben van, több okból is. – mosolyog sejtelmesen Akira.
-
Mi ez a sátáni vigyor?
-
Igaz is neked még nem mondtam.
-
Mit?
-
Hát mondjuk úgy, hogy megtaláltam a sensei, most már nem is olyan titkos
naplóját.
-
Na, ne már! – ámul el Aoi
-
De, de már. – húzza elő a táskájából Akira a kemény fedeles füzetet, és
barátnője kezébe nyomja. – Mielőtt
elkezdenéd olvasni mennyünk egy nyugodtabb helyre! – rántja be barátnőjét, az
épp használaton kívüli kémia laborba.
Aoi
azonnal beleveti magát az olvasásba, de ahogy halad előre szemei egyre jobban
kitágulnak, és arca is egyre vörösebb és vörösebb lesz. Majd a negyedik lap
után becsapja a naplót.
-
Te… jószagú…szent… ég!
-
Na, eddig, hogy tetszett? – vigyorog Akira, aki már kb. háromszor átolvasta az
egészet.
-
Ez… ez… sokkal, de sokkal durvább, mint Kakashi-sensei perverz könyvei!
-
Jaja, nekem is ez volt az első reakcióm, de amikor a végére értem majdnem
borultam a székemről. A vége. A végén van egy név, nézd meg!
Aoi
nem fecsérli az időt, és gyorsan odalapoz, és elkezdi átfutni az utolsó lap
sorait.
- Blablabla-kikötözés-blablabla.
Kaktusz? stb. stb. Ichigo. – csukja be ismét a füzetet és visszaadja Akirának.
A lány csak figyeli barátnőjét, hogy mikor esik le neki a dolog. – Te jó ég, az
igazgató helyettes!
-
Más néven a nagybátyám! – osztja meg Akira a tényeket.
-
És ő tudja, hogy tudod, hogy tudom, hogy ….. érted!
-
Igen! – vigyorodik el fölényesen.
-
És nem tervezed vissza adni. Igazam van vagy igazam van? – kérdi immár Aoi is
vigyorogva.
-
Még szép, hogy igazad van!
-
Mint mindig! – nevet fel a lány.
-
Na, de most már azért induljunk, mert 10 perce becsöngettek. – rakja el a
könyvet Akira. Felbaktatnak a nyelvi laborhoz, és benyitnak a már folyamatban
lévő angolórára.
-
Örülök, hogy végre méltóztattak befáradni az órámra, hölgyeim! – hallják meg a
sensei gúnyos hangját.
-
Hát, tudja, erősen gondolkodtunk, hogy bejöjjünk- e egyáltalán, de úgy
gondoltuk megtiszteljük osztálytársainkat jelenlétünkkel! – mondja fölényesen
Akira, míg barátnője, a háta mögé bújva figyeli az eseményeket.
-
Hallom ma kifejezetten éles a nyelve Akira kisasszony. – morogja Grimmjow, mire
Akira csak mosolyog.
-
A tanár úr meg egy igazi írói tehetség! – húzódik a lány mosolya gúnyos
vigyorrá, mikor meglátja tanára arcát.
-
Leülni! – veti oda a sensei. Szinte látni lehet tekintetében a villámokat.
-
Ez most szerintem egy picit túlzásba vitted Akira. – suttogja Aoi, miközben
leülnek a leghátsó padba.
-
Talán… de annyira szeretem szekálni! – dől hátra kényelmesen, székébe Akira.
-
Na, akkor ki legyen a következő felelő? – méri végig Grimmjow az osztályt, mint
egy éhes párduc, ki az áldozatát lesi. Tekintete elől mindenki 45 fokos szögbe
tér ki, kivéve a két lányt. – Denki, gyere ki!
-
Hát ez nem az ő napja! – kuncog Aoi. Denki zombiként vánszorog ki a tanári
asztalhoz. Mikor már öt perce gagyarászik össze-vissza Grimmjownál betelik a
pohár. Idegesen forgatva a kezében a krétát, ordibál szerencsétlen sráccal. –
Ebből gáz lesz! – suttogja, Aoi, mire Akira előkapja mobilját és elküld egy
SMS-t. – Mit csinálsz? – néz a lányra.
-
Engedélyt kaptam Ichitől, hogy ha Grimmjow tanár úr közel áll a dobálózáshoz,
küldjek neki egy SMS-t. – rakja el a készüléket.
-
Miért?
-
Emlékszel a múltkori betört ablakra?
-
Ja, elég vicces volt! – kuncog fel, Aoi. – A tanár úr elhajította mérgében a
könyvet, de Eichi elhajolt így az az ablakkal találkozott, és nem a
szerencsétlen srác képével!
-
Na, pontosan ezért!
-
Á!
-
Figyeld a sensei fejét! Mindjárt robban… 5…4…3…2…1! – Grimmjow-sensei krétája
nagy sebességgel, egyenesen Denki feje felé süvít, de szerencsére jó reflexei
miatt, időben tér ki előle. Nem úgy, mint az épp belépő Ichigo, kinek homlokán,
nagyot koppan az említett tárgy.
-
ÚÚÚ! – hallatta az osztály egyszerre.
-
Ez, csúnya lesz! – takarják el az ikrek egymás szemét.
-
GRRIMMJOOW! – kezd éktelen üvöltésbe az igazgatóhelyettes, homlokát szorítva.
-
Az Ő hibája. – jelenti ki fapofával a sensei, Denkire emelve mutatóujját.
-
Ne merd egy diákra kenni! – tombol még mindig. – Fiacskám ülj csak le
nyugodtan. – fordul oda, a megszeppent fiúhoz. A srácnak nem kellett több,
megkerülve őket (még véletlen se akart közéjük kerülni XD), visszaült helyére.
- Hányszor megmondtam, hogy NE dobálózz!
-
Tehetek róla, hogy a kis szarzsákok nem tanulnak? – ránt vállat egyszerűen
Grimmjow.
-
Ne nevezd így a diákokat!
-
Különben mi lesz? – löki el magát a sensei az asztaltól, amin eddig
támaszkodott. – Megbüntetsz? – kérdi kihívóan és lépdel Ichigo felé. Az
igazgatóhelyettes picit megszeppenve igyekszik hátrálni, ám feleslegesen, mivel
útját állja a tábla. Grimmjow végül beéri, és testével odapréseli a zöld
tárgyhoz. – Na? – halljuk suttogását, majd lágyan megharapja Ichi fülcimpáját.
-
G-grimmhh-jowhh… - hirtelen megszólal a tűzjelző. Ichigo egy erőteljes
mozdulattal taszítja arrébb a kékséget, és az osztály felé lép. – Rendben
gyerekek, kettes oszlopban sorakozó. Mindenki engedelmeskedik, és kivonul az
egész iskola az udvarra.
-
Istenem! Pedig már nem kellett volna sok az ebédig! – nyög fel hangosan Akira.
-
Srácok mennyetek haza nyugodtan! – halljuk meg a dirit, kinek nyakán már megint
ott csüng osztályfőnökünk.
-
Ő sem fog változni. – sóhajtja Akira, majd Aoival oldalán elindulnak haza.
-
Tudod, elgondolkodtam valamin. – kezd bele Aoi.
-
Min?
-
Azon, hogy a többieknek fel sem tűnnek a suliban történő dolgok?
-
Passz! – ránt vállat Akira. – Szerintem feltűnik, csak nem érdekli őket.
-
Na, mindegy! Holnap találkozunk!
-
Szia! – köszönnek el a lányok és elindulnak más-más irányba.
Folyt
köv.
( Nagyon sajnáljuk a sok késést, de a suli miatt nem igen tudunk összeülni! Reméljük megbocsátotok nekünk! *ártatlan kiskutya szemek*)
