Ismét itt vagyunk! xP

Bilincsben

 By; Kira-sama és Gün-gün

- Kagami! – pattan hirtelen Riko a fiú elé.

- Mi van? Épp kosarazni indultam szal útban vagy! – veti oda a másik, mire egy gyomrost kap válaszul… - Hallgatlak…! – nyögi gyomorszáját szorongatva Kagami.

- Mivel, hogy mostanában észrevettem, hogy mennyire el vagy anyátlanodva, így voltam olyan kedves és beszerveztem neked egy vak randit egy tüzes…- itt kis híján elröhögte magát - … és igazán heves ismerősömmel!

- Öhmm… kösz inkább kihagynám… - húzza el száját. Nem igazán van kedve megismerkedni Riko egyik ismerősével sem…

- Holnap délután kettőkor a Kék Tigris kávéházban a teraszon fog ülni fekete bőrdzsekiben. – folytatja a lány, mint ha csak fel se tűnt volna neki a vörös ellenkezése.

- Mondom, kösz nem! – lépne el az alacsonyabbik mellett a fiú, de az elkapja csuklóját. Ki hitte, hogy ekkora erő van azokban a vékony kezekben?

- Azt. Mondtam. Délután kettő. Világos? – néz fel a srácra kedves mosollyal ám démonokat megszégyenítő gyilkos aura kering körülötte.

- Oké. – Kagami nyel egyet.

***

Aomine épp a tetőn henyél a szokásos helyén, mikor is Momoi fölé hajol egy aranyos mosollyal.

- Annyira nem vagy mostanában a toppon, így beszerveztem neked egy tuti, dögös macát holnap kettőre a Kék Tigris kávéházba! – vigyorodik el még jobban a lány. – Jah, és a bőrdzsekid vedd fel, arról fog majd megismerni Dai-chan! – majd ahogy jött, távozott is. A kék hajúnak reagálni sem volt ideje, csak a rózsaszín hajú lány után kiált egy röpke „Köszi!”-t, majd folytatja is tovább eddigi henyélését, mint ha mi sem történt volna.

***

Kagami délben tápászkodik ki az ágyból nagy nehezen, ugyanis szombat van és ez az egyetlen olyan nap, ahol megengedi magának, hogy minimum háromig aludjon. De hála Riko kis akciójának, muszáj volt felkelnie, bármennyire is nem akart menni, az ismeretlen lányt sem akarta megbántani, így hát kaját készített magának és annak elfogyasztása után a fürdőbe vette az irányt. Fél kettőkor már el is indult otthonról. Szerencse  közel lakott a kávéházhoz, így ötvenre már ott is volt. Mivel túl korán ért oda a lány még sehol nem volt, így helyet foglal a terasz részen és rendel magának egy kólát. ~Ahhoz képest, hogy csúcs idő van, alig van pár vendég odabenn… bár ez lehet a hely eldugottsága miatt van…~ gondolta magában a vörös.

Már jó tizenöt perccel múlt kettő, mikor egy srác foglalt helyet a mögötte lévő asztalnál, neki háttal. Nem kellett hátrafordulnia ahhoz, hogy megállapítsa nem a lány jött meg, hisz a fickó messze szaglott az erős kölnitől, aminek ugyan nem volt rossz illata, de a srác, erősen túlzásba esett a mennyiséget illetően. Kagami vak randi partnere már huszonöt perce késik és a vörös igazán kezdi úgy érezni, hogy átverték. ~ Hülye Riko! Ha ez egy ostoba tréfa én esküszöm, kinyírom!~ kezdte el beírni a barnától kapott számot, hogy megcsörgesse állítólagos randi partnerét. Ahogy kicsöngött megszólalt a mögötte ülő mobilja is, de nem igazán foglalkozott vele addig a pillanatig, míg meg nem szólalt az a jól ismert mély hang egyszerre a vonal túl végéről és háta mögül.

- Szia cica merre vagy? – szól bele Aomine csábosan mobiljába.

- Mi a franc?! – pördül hátra Kagami egy időben a kékhajúval.

- Bakagami! Mi a picsát keresel itt és mégis honnan tudod a számom?! – pislog először döbbenten, majd dühösen a vörösre.

- Ezt én is kérdezhetném Ahomine! – vág vissza a nevére ért sértésre, majd hirtelen feltűnik neki valami. ~Bőrdzseki… ez ugye most valami rossz vicc!?~

- Én, kérlek egy randin vagyok, amit Momoi szervezett be! – vigyorog, de kezdi összerakni a dolgokat. – Azt mondta, hogy ez a kiscsaj száma… Bazd! – hervad le teljesen vigyora – Én… kinyírom! – húzza le maradék italát. ~Még csak a pasikat sem szeretem baszki. Pláne Bakagamit ki nem állhatom. Ezt még Momoi se gondolhatta komolyan, kurva dühös vagyok!~ persze dühét a vörös hajún akarja kitölteni, ha már úgy is itt van, így megragadja gallérját és magához rántja a másikat. De a másik is ugyan így reagálta le a dolgokat. Mikor hirtelen egy bilincs kattan a csuklójukon és megszólal Kuroko.

- Azt üzenik a lányok, hogy ezt addig nem vehetem le rólatok, míg meg nem tanuljátok elviselni egymást. – mondja szokásos fapofával.

- Woáááá! – ugornak szinte egyszerre hátra, nem kicsit frászt kapva a világos hajútól.

- Mi a franc!? Kuroko azonnal nyisd ki ezt a szart! – tér vissza a valóságba, kisebb szívrohama után Kagami.

- Rohadt életbe is! – szorítja kezét dübörgő mellkasára Aomine, de a bilincsnek hála a vörösét is – De elszoktam ettől… - érti ezt Tetsu hirtelen feltűnésére. Kagami kissé elpirul, hogy még mindig Aomine mellkasának nyomódik keze. – Neked meg még is mi bajod Bakagami? – néz értetlenül a fiúra, majd követni kezdi kezének útját - Mi a szar!? – tűnnek fel végre neki is a dolgok és azonnal feszegetni kezdi a csuklójára szorult fém eszközt.

- Ne rángasd már cseszd meg! – kiált rá a vörös ugyan is a kék minden egyes mozdulata rángatta őt is.

- Srácok ne feledjétek, ha jól kijöttök, szabadultok… jah és nem ér csalni… figyellek titeket! – mondja az alacsonyabb fiú és szinte azonnal el is tűnt, ezzel magára hagyva a két lesokkolt férfit.

- Ezt nem hiszem el! – ordít fel Aomine és elindul maga után rángatva a másikat, aki csak veszekszik vele. – Jaj, fogd már be az istenit! – kiált rá. – Szeretnéd, hogy valaki így meglásson minket? – emeli fel összebilincselt kezüket, mire Kagami megrázza fejét. – Akkor elmegyünk hozzám vagy hozzád és ott kitaláljuk, hogy hogy szedjük le ezt a szart! – morog, és újra elindul, ugyanis nem messze lakik. Nem foglalkozik a vörös tiltakozásával és nagyon reméli, hogy Kuroko nem jön utánuk…

Alig tizenöt perc alatt fel is érnek a kékséghez. Kagami döbbenten konstatálja, hogy alig pár utcára lakik tőle a másik. ~Eddig hogy nem futottunk egymásba?~ de nem teszi szóvá gondolatait. Lerúgva cipőiket indulnak beljebb a lakásban. Kagami meg sem tud mukkanni a látványtól… évek óta nem látott ekkora rumlit sehol.

- Sejtettem, hogy nem vagy egy rendszerető fajta… na, de ennyire? – húzza el száját, mikor átlép egy használt ruha kupacon.

- Miért talán nálad nagyobb a rend? – morog vissza a másik.

- Heti háromszor takarítok!

- Cöh… de kis tündérke valaki! – gúnyolódik a kékség.

- Faszfej!

- Vagy te…

- Hogy mit mondtál?!

- Jól hallottad Bakagami! De felejtsük is el… Inkább együnk valamit.

 - Pizza? – kérdi a vörös, mire Aomine biccent. Megegyeznek, felesbe kérik és úgy is fizetik.

Mivel kezdett elég melege lennie a kékhajúnak, úgy dönt, megszabadul dzsekijétől. Illetve csak akart, ugyanis rá kellett jönnie, hogy a bilincs miatt nem tudja levenni rendesen.

- Hogy azt a jó büdös, rohadt, kurva anyját! – káromkodik hosszan Aomine a vörös meg csak röhög, de mikor rájön, hogy ő is így van ezzel és már kettejük kabátja lógott a bilincsen lehervad arcáról a vigyor. És csak nézték… nagyon mást nem tudtak tenni az ügy érdekében.

- Tudod… ha ez most másvalakivel történne és nem velem úgy, de úgy kiröhögném, hogy azt el nem tudom mondani! – sóhajtja lemondóan Kagami és leveti magát a kanapéra. Sajnos mivel megfeledkezett egy pillanatra a kettejüket összekötő nem kívánt kapocsról Aominét is rántotta magával, így a kékség teljes testsúlyával rázuhant a másikra, ki meg csak nyekkent egyet a hirtelen becsapódástól.

- Baszki Bakagami! – dörmögi a kék és feltolja magát, mire egy csurd vörös Kagamit pillant meg – Neked meg mégis mi a bajod barom? – a fiú csak a fejét rázza. Aomine agyán hirtelen átfut, milyen édes is ez a reakció. ~Mégis mi a faszra gondolok én?~ és ekkor tűnik fel neki, hogy az alatta lévő ágyékát markolássza. ~Na, ne már, hogy csak ennyitől így viselkedjen… hehh… mint egy kis szűz!~ mosolyodik el gonoszan ~Mi lenne ha…?~ fogalmazódik meg benne egy gonosz tréfa, mire még jobban a vörös fölé mászik. Kagami döbbenetében a férfi felé fordítja tekintetét. Arcuk alig pár centire volt a másikétól és a kékség egyre csak közeledett. Mikor már alig egy milliméter választotta el ajkaik egymástól hirtelen megszólalt a csengő, mire Aomine megtorpant egy pillanatra. A kisebb kihasználva a lehetőséget, mint a villám kislisszant a másik alól és azonnal az ajtóhoz sietett, persze felkapva az előre kitett pénzt. Aomine csak morgott az orra alatt és követte a vöröst. Hála az ajtó túloldalán lévő pizza futárnak tönkrement a jó kis tréfája. Kagami kissé megnyugodva fizette ki megmentőjét és vette át a pizzát, amit a kék szinte azonnal ki is rántott a kezéből.

- Most miért nézel így? Rohadt éhes vagyok! – indul az asztalhoz, mint ha mi sem történt volna pár perccel korábban.

Kagami inkább ráhagyta a dolgot és leült a férfi mellé enni… több-kevesebb sikerrel… Míg ugye Aominének jobb keze volt a szabad, így ő könnyedén tudott enni, nem úgy, mint a szegény Taiga. Neki ott lógott az ügyesebbik kezén két kabát és még a kékség keze is. Így ahányszor szeletért nyúlt rángatott magával mindent.

- Baszki Taiga! Nem tudnál bal kézzel enni? – förmed rá Aomine, ugyanis a másik kis híján belenyomta a pizza szószba méregdrága bőrdzsekijét.

- Nem. – jött az egyszerű válasz – Úgy kényelmetlen.

- Esküszöm, ha valami baja lesz az én drágaságomnak a képeddel törlöm fel a padlót! – cirógat végig a fekete anyagon a kékség.

- Ahha… épp most kentél egy adag szószt a ’drágaságodra’ zsenikém. – jelenti ki a vörös halál nyugodtan.

- Hogy mi?! – ugrik fel ijedten Aomine és azonnal pásztázni kezdi a kabátot, aminek ugyan kutya baja.

- Hahahaha… - nevet fel Kagami kárörvendően – Látnod kellett volna a képedet Ahomine! – már az asztalt csapkodja röhögés közben.

- Te szemét! – ugrik neki a kékség, amivel lerántja őt földre… ismét egymásnak estek….

Aomine úgy dönt, hogy a verés nem elég bosszú, így inkább rámászik a fiúra immár másodjára a minap. – Ha már úgy is megszakítottak bennünket az előbb! – vigyorodik el elmebetegen. Túlontúl édes volt az a reakció, amit a másik nyújtott. Egyre közelebb és közelebb hajolt a vörös ajkaihoz, miközben férfiasságát az alatta fekvőhöz dörzsölte. Ám ő maga is meglepődött, hogy az alatta nyöszörgő Bakagami már félig merev, bár ő sem panaszkodhatott. – Bakagami? – néz kérdőn a másikra, hogy most akkor mi is van.

Kagami kissé elpirulva, homályos tekintettel néz fel a másikra. Hirtelen ötlettől vezérelve. maga se tudja miért, szabad kezét a férfi tarkójára csúsztatja és egy hirtelen mozdulattal rántja le magához a kéket, ezzel megszüntetve maguk között minden távolságot. Aomine először meglepődik, de készségesen csúsztatja át nyelvét a kisebbik szájába. Először óvatosan derít fel minden szegletet a vörös barlangjában, majd egyre vadabb táncra invitálja a másik nyelvét. Kagami belenyög a csókba. Életében nem volt része még ilyen csókban.

- Bhaszdhmegh…! – válik el Aomine, de csak annyira, hogy levegőt vegyen, majd azonnal vissza is tapad azokra az édes ajkakra. Felkapja a kisebb testet és feldobja az asztalra, Kagami lábát átkaroltatja derekán, úgy férkőzik még közelebb és megcsókolja a vöröst. Kezét beletúrja a másik kusza bozontjába, majd ujjait levezeti annak gerincének vonalán, végül a feszes félgömbökbe markol, amivel egy újabb nyögést vált ki a másikból. Aomine sürgősen megszabadítja magukat a fölöslegessé vált nadrágjaiktól az alsókkal egyetemben. Ahogy csupasz ágyékuk egymáshoz dörzsölődik a szexuális feszültség tapinthatóvá válik a levegőben.

- Gyehrünk teh vadállat! – hörgi magából kifordulva Kagami – Tedd meg!

- Kagamihh.. – nyögi már szinte egy elmebeteg vigyorral -… te vagy a legjobb! – ismétli el azokat a szavakat, amiket csak a Téli kupán mondott ki. Mivel hogy nem talált semmi síkosítónak használható dolgot, így ujjait Kagami szájába dugja. – Szopd! – lihegi és mivel összebilincselt kezüket nem tudják használni Aomine összekulcsolja ujjaikat. A másik nyelvjátéka még inkább merevvé tette, így kitépve ujjait a szájából, az elsőt belé is mártotta, miközben harapni és szívni kezdi azokat a puha párnákat.

Kagami nem tudja, mi van vele. Még nem érzett soha ilyen vágyat senki iránt, pláne nem Aomine után… eddig csak irritálta a férfi közelsége, de most… még inkább közelebb akarta érezni magához…

- Siess! –nyögi, mikor már a kékség két ujjal tágítja – Akarom! Akarom a farkad Ahhoninehh…! – nyalint végig kéjesen ajkain, hogy még jobban feltüzelje a másikat – Gyehrünk! – simít végig a férfi pólója alatti izmokon.

- Kagamih! – lihegi a kékség. Kihúzza ujjait és azonnal tövig nyomja magát a szűk forróságban. - Basszameg! – remeg meg az élvezettől, majd megőrül attól, hogy nem mozoghat rögtön, de nem akar fájdalmat okozni társának. Feje mellett támaszkodik, miközben figyeli a vörös arcának minden egyes rezdülését.

Valami el fog repedni…

Kagami szorosan összezárja szemeit a fájdalmas feszítő érzéstől.

- Azt…a…. rohadt élet… Daiki! – sziszegi – Jóh… nagyra nőttél csehhzzdmehhg! – lihegi, miközben megpróbál valamilyen úton-módon lazítani. Eközben Aomine enyhítésként a férfi merevedésére helyezi szabad kezét, miközben nyakát és kulcscsontját csókokkal és kiszívásokkal halmozza el. A lehető leginkább próbálja elvonni a vörös figyelmét. Mikor látja, hogy már kisimul a másik arca… elkezd mozogni.

- Nézz rám! – lihegi Kagami szájára, miközben próbálja úgy előrébb lökni csípőjét, hogy mihamarabb megtalálja a másikban azt a pontot. Közben folyamatosan kényezteti a másik merev tagját.

- Pehreverz! – sikítja Kagami, ugyanis a kékség ügyesen telibe trafálta a vörösben azt a pontot, mitől az csillagokat lát. – Méhgegyszehhr…! – nyögi elhomályosult tekintettel – Bahsz méhgh Aominehh! – karolja át a kékség nyakát és lehúzza magához még egy csókra.

- Heh… - vigyorodik el elégedetten a másik – Na, ki is a perverz,  Bakagami? – vált egyre gyorsabb tempóra. Egyre mélyebben egyre többször találja el a vörösben azt a pontot. Kagami közben többször is végigszánt hátán körmeivel vörös, néhol véres csíkot hagyva maga után. Aomine felszisszen, de kicsit sem zavarja a dolog… sőt! Feltolja magát és végignéz párján. Elvigyorodik, ahogy meglátja Kagami elhomályosult, kéjsóvár tekintetét, véres ajkait, vöröses- lilás kulcscsontjait.

- Nehm bírom már sokáig Aho! – nyögi miközben a másik minden egyes lökésével a csúcs felé hajszolja őt. Még szorosabban fűzi lábait a kék dereka köré és csípője ellentétes mozgásával rásegít élvezetükre. Nem is kell sok hozzá és Kagami sikítva maguk közé élvez, míg Aominét is magával rántva, ő a fiúba ereszti magját. A kisebbik teste még mindig remeg az orgazmustól, mikor a kékség végigdől rajta és végignyal az egyik kiszívott folton annak nyakán.

- Eddig mi miért is nem csináltuk ezt? – lihegi a fiú nyakába a kérdést.

- Ne tőlem kérdezd! – túr a kék összekócolt hajába, miközben végigsimít arcán, majd felhúzza egy csókra.

- Úgy érzem, készen állsz még egy menetre! – vigyorodik el róka módján a kékség – Ám, ezúttal az ágyban! Sok hely van még a lakásban, amit még ki kell próbálnunk!

Aomine óvatosan a vörös feneke alá nyúlva emeli meg a fiút. Kagami egy kicsit sem férfias módon sikkant fel és ijedtében azonnal átkarolja szabad kezével a másik nyakát. Aomine csak gúnyosan felkuncog.

- Kuss…- dünnyögi elpirulva a kék nyakába – Nem igen szoktam hozzá, hogy emelgetnek…

A férfi elügyeskedte magukat a hálóig és szó szerint rávágta a vöröst a rugós, kétszemélyes franciaágyra. Kagami csak úgy nyekkent, ahogy a férfi rávetette magát. Újra meg újra a vörös nyakára tapadt megsokszorozva a jeleket, miszerint az alatta vergődő az övé… teljesen. Lefelé haladt enyhén kiszáradt ajkaival, hogy újra felfedezze a már ismert, de még is ismeretlen testet. Kagami meredező bimbóit veszi kezelésbe, miközben kezével a már félig merev hímvesszőt izgatja. Mindkét apró csúcsra nagy figyelmet fordít, majd nyelvével még lejjebb halad és szájába veszi a már teljesen merev tagot. Fel-felnéz párjára, akinek szemeiben csak a szín tiszta élvezetet lehet látni… Nem kell sok és a vörös háta ívbe feszül, élvezetét a másik szájába spriccelve. Aomine lenyeli a kisebbik élvezetét, majd végignyalint ajakin.

- Ahhoz képest, hogy nem is olyan rég mentél el, milyen sok van még most is! – mászik vissza Kagami fölé és vigyorogva csókot lihhent a durcás ajkakra. Aomine nem is haboz tovább, újból tövig merül Kagami remegő testében.

Két órával és sok-sok helyszínnel és szeretkezéssel később…

- Rá kell vennünk Tetsut, hogy szedje le ezt végre! – morog a nappaliban a szőrme szőnyegen pihenve Aomine.

- Ilyenkor már tuti a Seirin-ben lesz. Keressük fel! – lihegi Kagami – De előtte menjünk el fürdeni. – rángatja fel vonakodó párját Kagami.

- Jóh… - tápászkodik fel ő is. Soha életében nem érezték ilyen fáradtnak magukat, mint most. Összekulcsolták ujjaikat és beléptek a fürdőbe. – Ha vizes lesz a bőrdzsekim megjárod! – húzódik egy perverz vigyor a kékség szájára. Hát beálltak a zuhanyzó fülkébe, de összebilincselt kezüket a kabátokkal és pólókkal együtt kidugták, de viszont így segíteniük kellett egymásnak a fürdésben, aminek köszönhetően merevedésük ismét feléledt. Mivel hogy Aomine nem tudta úgy fordítani Kagamit, hogy a kabátok kint maradjanak, így egymáson segítettek egy kis kézimunkával és csak azután folytatták a fürdést.

Kagami nagyot nyelve simít végig szappanos kezével a férfi kockáin, kiélvezve minden egyes pillanatot. Már a gondolatába is beleborzong annak, amit nem is olyan rég műveltek. A férfi ugyan úgy kívánja őt, ahogyan ő a kéket, erről kétsége sincs, hisz látja Aomine sötétkék szemeiben a lángokat.

- Héj, Bakagami! – téríti vissza Aomine hangja a másikat a valóságba – Én rohadtul örülök annak, hogy ennyire élvezed a közös fürdőnk… de lassan már lenyúzod rólam a bőrt!

- Mi? – pillant meglepetten kezére a vörös, ami még mindig a kékség kockáit dörzsöli – Ja, bocsi!

Gyorsan befejezik a fürdést, majd fel is öltöznek. Kagami a bilincsnek hála félig levett pólóját vette vissza, mikor is hirtelen magához rántja a kék… és csak állnak a szoba közepén összebújva.

- Ide figyelj, Bakagami, mert ezt csak egyszer mondom el, de jól jegyezd meg! – suttogja a másik fülébe, majd végignyal arcélén, végül a másik ajkaiba dünnyögve folytatja alig hallhatóan. – Azt hiszem… szeretlek… - olyan lehelet finoman ejti ki a szavakat, hogy Kagami is éppen hogy csak meghallja. Aomine csak remélni tudja, hogy nem röhög közbe a másik. – Aish… én nem vagyok ilyen idióta romantikus típus Bakagami. Ez is a te hibád, ezt is rohadtul te hoztad ki belőlem! – tép frusztráltan kék tincsei közé Aomine.

Kagami némán áll a kékség ölelésében. Nem tudja eldönteni, hogy most higgyen-e a férfinak, hisz eddig még sosem csinált ilyet. Egyszerűen, csak fél attól, hogy a másik csak szívatja őt, és ha válaszol neki, majd jól körberöhögi. De végül a hosszúra nyúlt csend után úgy dönt… válaszol neki.

- Olyan… Ahomine vagy! – pillant fel dacosan a magasabbikra, de fülig pirulva a fiú. – Ha ez csak egy rossz vicc soha a büdös életben nem bocsájtok meg neked! – markol rá a derekát tartó kézre – De! Ha ezt most komolyan gondoltad, akkor benne vagyok… megpróbálhatjuk! Ha nem öljük meg előbb egymást még talán sikerülhet is! – vigyorodik el – Na?

- Köszönöm! – mosolyodik el Aomine is és egy szenvedélyes csókot vált a vörössel. – Na, induljunk el végre a Seirin-be, hogy leszedjék végre rólunk ezt a szart! – utal a fém bilincsre, ami már igen csak kezd kényelmetlenné válni. Felügyeskedik magukra a kabátokat, majd elindulnak. Sikeresen felszállnak a metróra és még helyet is vadásztak maguknak. Kagami idegesen fürkészi óráját.

- Már fél órája megy az edzés! Riko ki fog nyírni!

- És? – ránt vállat Aomine – A Gakuen-ben meg már egy órája… ki nem szarja le?

- Jó, de te csak alszol edzés helyett! – fújja fel arcát a vörös, mit a másik irtó cukinak talál – Nem is csoda, hogy le tudtalak verni a Téli kupán… - jegyzi meg halkan.

- Hogy mit mondtál?

- Én? – tettet döbbenetet – Semmit az égvilágon… szerintem nagyot hallasz… - próbálja elkerülni a konfrontálódást a metrón Kagami.

Ahogy haladtak beljebb a városban a kocsi is egyre zsúfoltabb lett. Még szerencse, hogy ők végállomásnál szálltak fel. A nagy tömegben véletlenül megrúgja Kagamit egy eléjük verekedett srác.

- Bocsánat. – suttogja.

- Ugyan semmi! – legyint egyet kedvesen mosolyogva a vörös, mire a srác is elmosolyodik.

Aomine meg egyre jobban kezd begőzölni főleg mikor fordítva is eljátsszák a dolgot. A kékség egyenesen ráteszi kezét Kagami belső combjára, miközben a nagyon az enyhe kifejezés… inkább rohadtul csúnyán néz az előttük állóra, aki még mindig a vöröst stíröli és mosolyog rá. Ő csak ne jó pofizzon más párjának, inkább húzzon el a rákba! Egyre jobban és jobban szuggerálja, míg csodák csodájára arrébb megy annyira, hogy eltűnik a szemük elől.

Kagami arcára pír fut, mikor is a kékség már hosszabb ideje nem vette el kezét belsőcombjáról. Nem is bírja tovább elviselni, mert félő, hogy a kis Kagami újból felébred jelenlegi szunyókálásából. Így hát erősen ráfog a másik csuklójára és lerakja annak kezét maguk közé. Aomine már épp felmordulna, mikor is a vörös összekulcsolja ujjaikat, és így utaznak tovább…

Mikor beérnek a Seirin tornatermébe, hirtelen mindenki abbahagyja az edzést és döbbenten fürkészni kezdi őket. Úgy látszik csak Riko és Kuroko tudott a dolgokról.

- Ez olyan kínos… - dünnyögi Kagami vöröslő arccal.

- Mit kell bámulni, csesszétek meg?! – ordítja el magát Aomine – Ki akar bunyózni? - lengeti meg fenyegetően, szabad kezét, mire mindenki folytatja az edzést. A két srác a Kuroko-Riko  pároshoz veszi az irányt. – Leszedni! MOST! – parancsolja határozottan a kékség a lány elé tartva összebilincselt kezük.

- Előbb bizonyítékot kérek! – feleli Riko halál nyugodtan. Egy kicsit sem rémítette meg őt a kék. Az évek folytán már hozzászokott a keményfejű pasikhoz.

Aomine mit sem törődve a körülöttük lévőkkel magához rántja a kisebbet egy lassú, de annál szenvedélyesebb csókra, miközben kezével annak vörös tincsei közé túr. Nem szívesen, de elhajol párjától, mivel érzi, hogy az után az öt menet után is ugyan úgy ráugrana. Soha nem érzett még ilyet, de ezt soha az életben nem vallaná be a vörösnek.

- Elég? – fordul Riko felé és meglengeti a még mindig összekulcsolt kezüket.

A barna hajó lány kissé elpirulva nyitja ki a bilincset. Nem pont ezt akarta elérni, de talán így még jobb is. Aomine elégedetten dörzsöli meg enyhén kisebesedett ám, de annál szabadabb csuklóját és vigyorogva párja felé fordul egy újabb csókra, azonban még se azt kapja, amire számított. Ugyanis az édes ajkak helyett egy istenes jobbegyenes trafálja el, mitől seggre ül. Arcát szorongatva, döbbenten pislog fel Kagamira. A férfi arca teljesen vörös volt a zavartól és a dühtől.

- Te hülye! – rivall rá, majd kirohan, mindenki döbbent tekintetével kísérve.

- Ez meg mégis mi volt? – néz utána párja távolodó alakjának a kékség.

- Aomine-kun … azt hiszem Kagami-kun nem szerette volna még felvállalni a többiek előtt a kapcsolatotokat.  – szólal meg a kék mellett Tetsu, azonban Aomine mit sem törődve vele a kis tüzes vörös után rohan….

The End

Félperces Hetalia szösszenet tőlem! xP

Veszélyes játék! ~By; Gün-gün

Russia x America

A férfi tarkóján egy hideg izzadságcsepp gördült le, ahogy az előtte heverő pisztolyt fürkészte kétségbeesett tekintettel. Amerika nagyot nyelt és belülről jócskán szidta magát. Mégis, hogy engedhetett a provokációnak és mehetett bele egy ilyen értelmetlen és veszélyes játékba!? Még, hogy orosz rulett… pláne Oroszország ellen!

- Mi az Amerika? Csak nem berezeltél? – mosolyog angyalian a szőkére ellenfele, de a másik nagyon is jól tudta, mi rejtőzik amögött a kedvesnek és ártatlannak tűnő ábrázat mögött. Egy kíméletlen szörnyeteg!

- Nem dehogy! – nyel egyet ismételten, majd figyelmét visszafordítja a még mindig előtte heverő fegyverre. A felettük himbálózó egy szál égőből pislákoló enyhe fény ijesztően szürkén csillan meg annak csövén.

- Akkor? – Amerika csiga tempóban és remegő kézzel nyúl a pisztoly után. Mikor már csak pár milliméter hiányszik, hogy ujjbegye megérintse azt, pánikolva visszakozik.

- Ne megy! Képtelen vagyok rá! – sipítja.

- Ejnye. – dönti oldalra, kiskutya módjára fejét Oroszország. – De belementél a játékba és a szabályokat is ismered. – áll fel eddigi ülőhelyéről a férfi és játszi könnyedséggel kapja fel az asztalon lévő fegyvert. – Nincs kibúvó… ezt te is tudod! – vigyorodik el hátborzongatóan.

- Igen… - suttogja.

- Te is tudod mi a következménye annak, ha megszeged a szavad. – lépked a másik felé.

- Igen… - leheli lemondón.

- Nos akkor… - húzza még szélesebbre vigyorát Oroszország és jobb térdét Amerika lábai közé támasztja a fotelbe, hogy még véletlenül se tudjon elmenekülni a másik. – Tátsd szépen nagyra… Alfred! – emeli meg a férfi állát, hogy az egyenesen, lilán csillogó szemeibe nézhessen.

- Ivan… kérlek… hagyd ezt! – csuklik el Amerika hangja, de amint belepillant azokba a szemekbe teste, mint, ha saját öntudatra kelne, aláveti magát a másik akaratának.

- Jófiú. – duruzsolja mély hangon a fehérhajú és lassan komótosan csúsztatja be a fegyver csövét a másik telt ajkai közé. Amerika megremeg, ahogy a hideg fém érintkezik nyelvével. – Ha tudnád, milyen szexisen festesz pisztollyal a szádban és a könnyes megrettent szemeiddel, melyekben viszontlátom magam… Alfred… - nyalint végig ajkain Oroszország -… remélem felkészültél! – azzal ujjait szorosan a ravaszra illeszti. Amerika enyhén megrázta fejét, már amennyire azt a másik engedte és továbbra is könyörgőn nézett fel azokba az elvetemült lila szemekbe. – Milyen kár… - húzza meg kínzó lassúsággal a ravaszt, vagyis inkább csak a szőkének tűntek hosszú óráknak azok a másodpercek. Amerika teljesen leizzadva, zakatoló szívvel és szorosan behunyt szemmel várta a fejleményeket, hogy vajon feje úgy marad ahogy van, avagy kap bele egy csinos kis lyukat? Azonban furcsa meglepetés éri. Köhögő rohamtól pattannak ki szemei, mivelhogy torkát végigmarta egy jól ismert fanyar folyadék.

- Ehz mehg még is… mih a jó isten vholt! – fulladozik továbbra is.

- Hogy mi? Hát vodka pisztoly! – mosolyodik el ismét ártatlanul Oroszország, és lő egy adagot a saját szájába is. – Csak nem azt hitted, hogy ki akarlak nyírni? – nevet fel.

- Te szemét! – kiált rá ingerülten Amerika – A frászt hoztad rám seggfej! – fújtat.

- Nem értem mi van veled! Inkább nekem kéne felháborodnom azon, hogy azt hitted ki foglak csinálni! – tolja feljebb a szőkeség állát kezével, hogy ismételten egymás szemébe nézhessenek. – Ha megölnélek, nem lenne kin kiélnem a beteg, perverz hajlamaimat. – hajol egyre közelebb a másikhoz ragadozó tekintettel.

- Egy barom vagy… - suttogja Amerika.

- De te így szeretsz! – leheli a másik ajkaira, aztán Ivan megszüntet minden köztük lévő távolságot…

Happy end! xP

Vanilla by Kira-sama

Vanilla by Kira-sama

Gackt és Hyde már minimum két éve egy pár. Boldogok együtt és a szexuális életük is tökéletes. Vagyis Hyde egészen a múlt hétig ebben a hittben élt.  Nem csinálták minden nap, de ha az egyikkőjükre rájött a dolog, akkor a másik nem mondott nemet. De Hyde már két hete próbált rá mászni párjára a legkülönbözőbb helyeken és időkben de Gackt mindig visszautasította mondván ő most dalszöveget ír. Csak hogy egy pár példát mondjak a próbálkozások közül. Előző hét végén az autóban, ahol eddig mindig csinálták. A mostani hét eleje, este mikor már haza értek a munkából. Szexin felöltözött éppen csak öl táncot nem adott párjának… nem…de az a dilis akkor is csak annak az idióta dalszövegnek szentelte figyelmét. Mitől jobb az, mint ő?! Már minden megfordult a fejében. De Hyde nem adta fel a mai reggelen újból neki állt a Gackt elcsábítási hadműveletnek. Igen ezt a nevet adta próbálkozásainak.  A fiatalabb mit sem sejtve lép ki közös hálójukból mikor is Hyde rá ugrik és kiteríti a földön.

- Camui Gackt a mai nap végre óhajtasz velem csinálni valamit vagy hagyjalak el? – morog, mint egy vadmacska és végig karcolja párja meztelen mellkasát. A barna elneveti magát és fordít helyzetükön.

- És ha inkább eléneklem, amit ebben a két hétben írtam neked? Meghallgatod angyalom? – néz szexisen, csábosan a szőkére, akinek elakad lélegzete. Szemei felcsillannak és eszeveszetten elkezd bólogatni. A barna feláll párjáról és berakja, az alapot majd táncolni kezd.

- Te egy őszintén erkölcsös ember vagy, ahogyan a csinos ujjaiddal meg érintesz engem. De én valódi terrorista vagyok, aki ha azt kívánod, feltüzeli vágyaidat – énekel mély hangján miközben csípőjével köröz jobbra, balra és lassan araszol párja felé. - Az e féle szerelem specialistája, a hosszú körmeid mikor magamon érzem, azonnal kemény vagyok. – térdel le a még mindig földön ülő párja elé és kezébe fogja, a két bársony puha kezet majd két apró csókkal illeti a testrészt. - Egy egoista vagyok, aki azt akarja, hogy szeresd, Azt akarom, hogy beléd lökhessem magam – fekszik rá teljesen párjára és lökő mozdulatokat végez majd mintha mi sem történt volna, lemászik, újból elé térdel. - Ha közelebb megyek…– húzza végig ujját párja mellkasán.

- Aahh!  - nyög fel Hyde.

- …elvesztem az eszem.  – búgja tovább Gackt szerelmesen és ismét szépen lassan mászik rá párjára. - Túlságosan is mesterkélt vagy. – szedi le csiga tempóban a ruhadarabokat a szőkéről. - Hűvös vagy és formálható. – lihegi, párja fülébe miközben rá-rá harap a még hideg cimpákra. - Szexi kinézettel, mint egy ökológus – vigyorogva csókol Hydera. - És egy forró, izgató csók – váltanak ismét perzselően szenvedélyes nyelvcsatát, miközben egyik kezével elkezdi kényeztetni társa férfiasságát addig másikkal tágítani, kezdi. - Az arcod egyre homályosabb – tapad a kisebb férfi ajkaira kinek a fájdalomtól eltorzult arcát lassan a kéj veszi át.

- Ahh! – nyög fel Hyde a több felől jövő érzésre.

- Magamnak kell megcsinálnom – vigyorodik el Gackt és szinte tépi le magáról a ruhát, majd miután már elég tágnak érzi, az idősebbiket kihúzza ujjait és merevedésével helyettesíti. - Szerethetlek? – kacsint csábítóan a szőkére. - Ezen a remegő éjszakán? – lök egyet előre csípőjével. - Csináld csak így… csináld még… mélyebben! – kulcsolja át párja lábait derekán ez által még mélyebben elmerülve a szűk forró barlangban. - Ajakaid nyomása az enyémen – tapad, ajkaira miközben összekulcsolja ujjaikat. - Őrjítő! – suttog pár milliméterre a már csóktól felduzzadt, vörös ajkaktól. - Én vagyok a Vanillád. – liheg a csábítóan édes ajkak közé. - Szerethetlek? Ezen a remegő éjszakán? Csináld csak így… csináld még… mélyebben!  - és szavait tettei követik, egyre gyorsabban mozog. - Nedves ajkaid felizgatnak. – ad a testrészre egy apró puszit és csípőjét egyenletesen löki előre párjába. - Nincs szükségünk szavakra. - liheg. - Te és Én ez egy… égető szerelem! – suttog, szerelmesen eltávolodik, egyik kezét elengedi, és kicsit kezelésbe veszi a mostanában elhanyagolt, már eléggé a plafon felé meredező mellbimbókat.

-Aah! – lehet hallani Hyde nyögéseit újra és újra.

- Mennyi reggelünk van még együtt? Mielőtt ez az éjjel befejeződik? – énekli már berekedve. - A gyönyör fehér virágai hullanak az égből… elmegyek! – mosolyodik el, de nemet int, fejével ez csak a szövegbe van ő még nem. - Szerethetlek? - lihegi újra. - Ezen a remegő éjszakán? – vigyorog. - Csináld csak így…” Láttam egy farkat.”- utal a sorral első szeretkezésükre mire Hyde válasza egy eddigieknél is jobban való elpirulás. - A szégyen majd eléget engem. – somolyog, újra miközben kicsit lassul csípője mozgása ezzel még szenvedélyesebbé téve együttlétüket. - Beléd estem! – suttog újra szemeiben mérhetetlen szerelemmel. - A személyzet is látta, hogy térdelek előtted. – utal a sorral arra mikor egyszer a stáb tagjai rájuk nyitottak mikor éppen a NAGY Camui kényeztette orálisan Hydeot. A szőke elneveti, magát miközben párja szemébe néz és átkarolja nyakát ezzel lehúzva magához egy csókra. A barna társa vékony derekára helyezi tenyerét, ami megítélése szerint pontosan oda illeszkedik. - Ki akarok elégülni. Ne hagyj cserben. – megcsókolja párját tudtára adva mennyire fontos neki. Kezével megkeresi az idősebb férfiasságát és csípőjével ellentétesen kezdi mozgatni. - Szerethetlek? Ezen a remegő éjszakán? Csináld csak így… csináld még… te vagy! – liheg az eddigieknél jobban a gyorsuló tempó miatt. - Megőrjítesz, ahogy a csípőd mozog az enyémen, fogva tartasz! – löki csípőjét és mozgatja kezét, míg egyszerre el nem élveznek. - Te vagy az… én… Vanillám.- mondja szapora lélegzetvételei mellett, mielőtt kicsusszanna párjából és mellé feküdve magához nem húzná. - Na, tetszett egyetlenem? – suttog szinte már gügyögve a szőkének.

- Nagyon! Köszönöm! Gyönyörű volt! – mosolyog hálásan, meghatódva, de leginkább kielégülve. Majd hirtelen felülkerekedik párján.

- Imádtam! De hogy hasonlíthattál egy ökológushoz?!- vonja, kérdőre a fiatalabbat miközben köröz egyet csípőjével. Nos, két hét szex nélkül vs. egy menet az rohadt kevés. Drága párosunk egy hosszú nap, de egy még hosszabb éjszaka előtt állnak. Na, igen szó szerint.

VÉGE