Tartalom: Ez egy ItaNaru párosítás ami kicsit szokatlan tőlem mivel nem vagyok nagy rajongója. :P Alap: Naruto épp Sasukéhoz tart, hogy elvigye neki a leckét mikor egy idióta pasas rácsap a fenekére akit egy hatalmas pofonnal jutalmaz meg. Mikor elér barátja házához és jól kitombolja magát. Nem sokkal később Itachi hazaér egy nagy tenyérlenyomattal a képén xD...
Én abból nem eszek!,-By; Gün-gün
A beteg Sasuke épp az ágyában pihent,
mikor egy dühös szöszi rontott be a szobájába. Az ajtó majd kiszakadt akkorát
csapódott.
- Már megint mi bajod, Dobe. – nyögi
miközben óvatosan felült.
- El sem tudod képzelni, milyen emberek
vannak ezen az istenverte világon! – dühöngött – Épp idefelé tartottam, hogy
elhozzam a leckét, ami amúgy itt van! – rakta le az íróasztalra – Mikor észrevettem
magam előtt három baljós kinézetű srácot. Úgy döntöttem, hogy gyorsan megelőzöm
őket, hogy elkerüljem a balhét. Érted, hogy értem! - Sasuke csak bólintott,
mivel tudta, hogy az igen lányosan kinéző Narutóra gyakran, elég erőszakosan
rámásztak, amit a fiú nem nagyon bír, és bár kinézete ellenére nagyon erős. Egyszer
egy buliban voltak valami bárban és sokan rámásztak a szőkeségre. Általában
gyorsan lepattintotta őket, de volt egy rámenős alak, aki nem adta fel, végül a
bisztiboynak kellett kidobni. Csakhogy a srác bevárta őket és rátámadt a
szőkére. Megragadta a fiút és mielőtt Sasuke bármit csinálhatott volna Naruto
már ki is ütötte a támadót. Mikor megragadta a csuklóit a szöszi azonnal tökön
rúgta, aztán mikor az előre hajolt a fájdalomtól, megragadta a fejét, és arcon
térdelte. A támadó azonnal kidőlt, ők ketten meg elrohantak. Soha életében nem
látta ilyennek a Dobét, és reméli, hogy nem is fogja többet. Kirázta a hideg
mikor eszébe villant az emlék, majd inkább hallgatta tovább a fiút. – Amikor
végre sikerült megelőznöm őket azt érzem, hogy az egyik idióta rácsap a
seggemre! – Sasuke észrevétlenül, ugyan, de megrándult a fapofa Uchiha maszkja
természetesen fenn volt.*Baaaasszuuuus!* belső énje viszont üvöltött. Abban
biztos volt, hogy a Dobe meg tudja védeni magát, de azért 3 fickó ellen…
remélte nem csinált semmi hülyeséget, de mivel sértetlen úgy gondolta sikerült
a fiúnak visszafogni indulatait.
- És mit csin… - köhögő roham szakította
félbe mondatát. - …áltál. – fejezte be végül.
- Hát természetesen hátra fordultam, a
két szélső vigyorgott és más-más irányba pillantott, csak a középső nézett
egyenesen a szemembe és elégedetten mosolygott. És hiába volt az esetem, tudod,
hogy nem tűröm az ilyet! – Sasuke nyel egyet – Akkora pofont adtam neki, hogy
még most is zsibbad a tenyerem! – vigyorgott a szöszke.
- Aztán? – érdeklődött egykedvűen a
feketeség.
- Aztán mi?
- Aztán mit csináltál? – ismételte meg
immár ingerülten a másik értetlensége miatt.
- Ja! Miután pofon vágtam, hozzáteszem
az amúgy irtó dögös csávót, a két haverja elkezdett eszeveszettül röhögni, míg az
csak engem nézett olyan fejjel, mint ahogy te általában. Fura volt. Erre, én
csak elkezdtem rohanni egészen idáig… huh, sokkal jobban érzem magam, hogy
kiadtam magamból! – nyújtózott egyet elégedetten, majd lehuppant egy görgős
székbe és elkezdett vele pörögni nagy vidáman. Ekkor ajtónyitódást hallottak.
- Megjött a bátyám! – mászott ki Sasuke
az ágyából, és magára tekerte a takaróját – Beszélnem kell vele, te maradj csak
itt! – Naruto csak bólintott, és folytatta tevékenységét. Sasuke lesétált a lépcsőn,
mikor meglátta bátyját, aki épp a cipőjét és válltáskáját vette le. Amikor
Itachi végre öccsére nézett jól láthatóvá vált a bal orcáján egy fájdalmasnak
tűnő, vörös tenyérnyom. Sasuke kis híján Uchihához nem méltó módon
felnevetetett. De szerencse a több éves gyakorlatnak, csak a szokásos félmosoly
jelent meg az arcán.
- Mi olyan vicces? – kérdi érdektelenül Itachi.
- Semmi-semmi, csak… Dobe, hogy is
nézett ki, azaz alak, akiről az imént beszéltél? –fordult hátra, és kiáltott
fel a lépcsőn, majd visszafordult bátyjához.
- Hát, mindene fekete volt… - jött ki a
szobából Naruto, és sétált lefele a lápcsőn – a haja, a szeme, az ujjatlan
felsője, a szakadt farmere, még a bakancsa is! – sorolta miközben odaért
haverja mellé. – Á helló! – köszön oda Itachinak alig vetve rá egy pillantást,
majd Sasukéhoz fordul. – Miért kérded? – hirtelen elkerekednek szemei a
megvilágosodástól, és a döbbenettől. Lassan visszafordítja fejét a nemrég
érkezett személyhez. – Ő a perverz alak! – ugrik egyet hátra, és rászegezi jobb
mutatóujját Itachira.
- Hát, Dobe hadd mutassam be neked a
bátyámat Itachit. Itachi ő itt az egyik barátom, Naruto.
Hirtelen megcsörren Naruto zsebében a
mobil. – Bocsi! – elfordul és felveszi.
- Szia, mond!
- …..
- Értem!
-…..
Ne, máááááár!
-…..
- 17 vagyok anya! – erre a kijelentésre
ott volt mind a két Uchihán az a jól ismert mosoly. – Tudok vigyázni magamra és
a házra is!
-……
- Igen tudom, hogy múltkor kis híján
felgyújtottam a konyhát, de mondtam, hogy csak baleset volt!
-……
- Ó, szóval ezért!
-…..
- Rendben, oké, megértettem. – lemondó
sóhaj.
-…..
- Azt azért kétlem! – pillant szúrósan
Itachira.
-…..
- Szia. – rakta le a mobilt és
visszafordult a többiekhez. - Hát, úgy tűnik, hogy… - félbeszakítja őt Itachi
mobiljának csörgése.
- Igen, apám?
-…….
- Értettem.
-……
- Igen.
- ……
- Örömmel! – pillant a szöszire a jól
ismert Uchiha mosollyal kísérve, átható tekintetét. Majd lerakja.
-… a te kis szőke barátod itt marad
éjszakára. – fejezi be Naruto félbehagyott mondatát, és sétál oda melléjük. –
Az anyukája külön kérte apánktól, hogy tartsam rajta a szemem! – karolja át az
említett vállát jobbjával.
- Ja, a szemed, és ne a mancsod! – szedi
le magáról Naru az erős kart, és visszaviharzik Sasuke szobájába. Mire Itachi
csak sátánian kuncog egyet.
- 8 órád van, ha tíz körül be akarod
csalogatni a… - újabb köhögő roham -… az ágyadba. – fejezi be végül sikeresen a
mondatát Sasuke.
- Ki mondta, hogy csak egy éjszakára
kell? – jött a rideg válasz Itachitól, aki elindult saját szobája felé. Sasuke
döbbenten pislogva követte szemével az elhaladó bátyját. Döbbenete nem volt
furcsállandó, hisz Itachi amolyan Casanovának számított a környéken. Soha nem
volt állandó szeretője, csak alkalmi szexpartnerei, ám abból sosem volt hiánya.
Bárkit megkaphat, akit akar, ezért hihetetlen, hogy neki pont a Dobe kell,
ráadásul állandó partnerként. Bár Sasuke most, hogy belegondol az óta a nap
óta, amikor Naruto leverte azt a srácot, bátyuskája csak szőkéket hordott haza.
Sasukénak ennyi elég is volt, hogy rájöjjön az egyetlen, és imádnivaló bátyója,
életében először SZERELMES! Biztos ő is ott volt a bárban és kiszemelte a
Dobét.
- Hah… nem gondoltam volna, hogy
Itachinak van szíve! – beszél magában, és elhatározza, hogy most az egyszer, de
segít bátyjának, hisz ő is kimentette őt a szülői pokolból. Mikor már nem bírt
a családi házban élni, az állandó elvárások és idióta cselédek közt, Itachi
megengedte, hogy hozzá költözzön.
De visszatérve a valóságba, Sasuke
elindult bátyja szobájához, kopogás után, választ nem várva benyitott hozzá,
majd magukra csukta az ajtót. Itachi ép az ágyán fekve olvasott.
- Nos, aniki – kezdett bele Sasuke mire
Itachi felpillantott a könyvből. – vallj!
Erre Itachi csak kérdőn megemelte egyik
szépen ívelt szemöldökét.
- Öcsém?
- Azt mondtam vallj!
- Attól tartok nem értelek.
- Mégis, hogy lehet egy olyan szívtelen
alak, mint te szerelmes?! – méri végig kételkedve bátyját.
- Édes, drága kisöcsém – kel ki Itachi
ágyából, és kecses mozdulatokkal lépdel öccse mellé. – betegebb vagy, mint
gondoltam! – mondja látszat aggodalommal, és Sasuke homlokára rakja kezét. – A
láz az agyadra mehetett! Jobb, ha lepihensz! – lökdösi át saját szobájába.
- Akkor sem tagadhatod! – volt Sasuke
utolsó mondata mielőtt Itachi rávágta volna az ajtót, rá és a szöszire.
Vagy egy óra múlva Naruto halkan sunnyog
ki az ifjabb Uchiha szobájából, mivel az betegsége miatt kidőlt. Lement a
lépcsőn, majd be a tágas nappaliba, ahol épp Itachi nézte a tévét, a kanapén
kényelmesen elhelyezkedve.
- Á, üdv ismét perverzkapitány! – köszön
oda és a lehető legmesszebb elkerülve őt, helyet foglal egy fotelben. Ez nem
kerülte el az Uchiha figyelmét, és elégedetten elmosolyodott.
- Hm.
- Ahogy hallom nem vagy bőbeszédűbb az
öcsédnél! – válaszolta sértődötten, és nézni kezdte ő is a tévét, de hamar
megunta a tudományos műsort, ezért inkább elkezdte stírölni az idősebb Uchiha
fivért.
- Tetszik, amit látsz? – kérdi Itachi,
tekintetét Narutóra szegezve, egy perverz mosoly kíséretében. Naruto pirulva
kapta el tekintetét.
- Csak, mert jól nézel ki, ne szállj el magadtól!
- Akkor beismered? – erre Naruto már nem
volt hajlandó válaszolni. – A hallgatásod igennek veszem. – áll fel a kanapéról
és kimegy a konyhába mielőtt, Naruto bármit is mondhatna. Pár perc sem telik
bele, de borzasztó zajra lesz figyelmes. Ijedtében felugrott és berohant a
konyhába, Itachi épp a földről szedte össze az edényeket.
- Bakker a frászt hoztad rám! – szorítja
kezét eszeveszettül dübörgő szívéhez.
- Nocsak-nocsak, aggódtál értem? – rakja
vissza az edényeket a helyükre.
- Álmodozz csak! Mondtam, hogy ne szállj
el magadtól! – fonja keresztbe karjait. – Amúgy is, mi az istent
szerencsétlenkedsz itt!
- Főzök.
- Aha, azt látom! – kuncog fel a szőke
és odasétál. – És mit… „főzöl”? – ejtette gúnyosan az utolsó szót.
- Valami leves félét.
- Hogy érted, hogy félét?
- Általában Sasuke főz, de most nem
akarom, hogy összetaknyolja a kaját.
- Kedves! – gúnyolódik. – Segítek. –
sétál oda a hűtőhöz és kivesz egy halom zöldséget, majd a pultra rakja őket.
Itachi furcsállva nézi, ahogy a szőke, egy igen nagy, és veszélyesnek tűnő
késsel aprítja azokat.
- Már, bocsánat, de mint ha a nemrégiben
hallott telefonbeszélgetésedből az derült volna ki, hogy nem vagy a konyha
mestere. – szólal meg.
- Kikérem magamnak, az nem az én hibám
volt! – fordul meg, kezében a késsel, idegesen hadonászva.
- Jól van, jól van! – kapja el Naruto
kezét, mielőtt kárt tenne benne, vagy esetleg saját magában. – Hiszek neked! –
mélyeszti éjfekete tekintetét a szöszi tenger kékeibe.
- Oké! – szakítja el tekintetét, és
kezét Itachiétól. – Akkor tedd hasznossá magad és szedj elő egy lábast! –
fordul vissza az aprítanivalóhoz. Pár perc múlva már rotyog is a nagy lábas
leves a tűzhelyen. – Csináljunk valami édeset is! – kiállt fel a szöszi és
elővesz 1 edényt, hogy bekeverje a tésztát. Miután kész tepsibe önti és berakja
az előmelegített sütőbe. Itachi csak hátulról figyeli, hogy milyen nagy
rutinnal mozog a szöszi a konyhában. Eperhab készítése közben gondolja,
kizökkenti kicsit Narutót.
- Milyen kis konyhatündér vagy! –
dörmögi Itachi közel hajolva Naru füléhez, ki erre megremegett.
- Na és ha igen? – pimaszkodik.
- Semmi-semmi. csak összekented magad.
- Mi, hol?
- Hát itt! – nyal végig a feketeség
Naruto nyakán, eltüntetve azt az „állítólagos foltot”. A szőkeség megdöbbenve fordul meg hirtelen,
Itachi kihasználva a lehetőséget megcsókolja őt. Naruto feladva a harcot a
csábító ellen, viszonozza a csókot. Itachi belenyúlva az immár kész eperhabba
húz egy csíkot a szöszi kulcscsontjára.
- És itt is! – lenyalja az édes krémet,
majd szívni kezdi a területet, szép kis foltot hagyva maga után.
- Ahhh… - nyög bele szenvedélyesen
Naruto. Itachi megragadja őt, és egy határozott mozdulattal felülteti a pultra,
és lehúzza felsőjét. Naruto lábával átfonja az idősebb férfi derekát és magához
rántja egy szenvedélyes csókra. Kezével, hatalmas adag eperhabot kenve a
feketeség arcára. – Van valami a képeden! – nevet fel. Itachi bosszúból Naruto
mellkasára keni a maradékot.
- Rajtad is van egy „aprócska” folt! –
jelenik meg arcán a jól ismert Uchiha félmosoly.
- Kössz! – próbálja letakarítani magáról
a ragadós ételt.
- Várj! – állítja meg tevékenységében. –
Majd én! – és nyelvével kezdi tisztítani a fiatalabb férfi felsőtestét. Ki csak
szorosan tartja őt. Mikor végzett Naruto felhúzza arcát sajátjához és kéjesen
végignyalja azt. Itachi elkezdi lefejteni Narutoról a nadrágot és az alsót.
- Nincs nálam síkosító! – áll meg
tevékenységében.
- Improvizálj! – nyom egy üveg majonézt
az Uchiha kezébe, aki kétkedve néz vissza rá. – Csak csináld! – a másik csak
bólint, belemártja kezét és egy ujjal, majd kettővel tágítani kezdi, miközben
szájával kényezteti. Nyögdécselés közben a szöszi megszabadítja Itachit felső
ruházatától.
- Nem bírom magam tovább visszafogni. –
jelenti ki a fekete. De nem lesz jó a póz, szállj le a pultról! – hangja egyben
volt gyengéd ám, de parancsoló. Naruto készséggel engedelmeskedik, leszáll, és
hátat fordít neki, hogy partnere könnyebben hozzáférjen. Itachi hátulról
átöleli őt, majd egy határozott mozdulattal belé hatol. Ha nem támaszkodna a pulton,
és a feketeség nem tartaná meg, a lába biztosan kirogyna alóla. Miután
megszokta az új helyzetet, Itachi elkezd mozogni, nyaka és férfiassága
kényeztetése közben. A tempó egyre csak gyorsul mikor Naruto eszébe villan
valami.
- Ahhh piskótaaah! – kiált fel. – Oda
fog égni!
- Hagyd csak.
- Nem! – próbál odamasírozni a sütőhöz,
miközben a tempó nem lassul, sőt, inkább egyre vadabb lesz. Nagy nehezen
sikerül megfogni a konyharuhával a forró tepsit, de mielőtt lerakhatná,
elélvez. Ráadásul egyenesen a piskótára, amit épp sikerül lerakni mielőtt
összerogyott volna lába. Itachi még épp időben kapta el szerelmét és leült a
földre ölében vele, szorosan magához szorítva.
- ÉN ABBÓL NEM ESZEK! – hallják meg
Sasuke rideg hangját a konyhaajtóból, aki ez után azonnal távozik.
A szerelmesek nagyot nevettek. Igen még
Itachi is ledobta Uchiha álcáját erre a röpke percre.
The End
