GrimmIchi 4ever!!!!!

Láthatatlan zaklató By; Gün-gün

Fandom: Bleach

Páros: Grimmjow x Ichigo

Figyelmeztetés: Káromkodás, Ichigo szétszekálása XD

Már egy éve annak, hogy Kurosaki Ichigo legyőzte Aizent, ezzel megmentve Karakura városát, és egész Soul Society-t. Bár ennek következményeképpen elvesztette minden shinigami képességét. De nem sajnáltatja magát, hisz a jó célért áldozott fel mindent, így hát nem tud mit tenni, éli tovább mindennapi, néha igazán unalmas életét. A mai nap is úgy kezdődik, mint a többi. Reggel nyúzottan kecmereg ki az ágyából, most sem tudott 2-3 óránál többet aludni. Csend… nyugodt csend szállt a házra, mivel húgai és apja elutaztak pár hétre. Ezt a kellemes nesztelenséget egy visító plüssoroszlán zavarja meg.

- Ichigooooo! – ugrik bele arcába.

- Kon. Te meg mi a francot keresel itt? – szedi le képéről az idegesítő gyerekjátékot.

- El sem tudod képzelni, hogy min kellett keresztül mennem! – tajtékzik, nagy kapálózás közepette. – Bezártak egy szűk, büdös és nem utolsó sorban levegőmentes bőröndbe!! Így hát egyszerűen megléptem.

- Remek. – nyögi fájdalmasan a narancshajú, és ledobja a plüssállatot kezéből.

- Héj! – pattan fel Kon, és drámaian Ichigora mutat. – A csodálatosan, bámulatos személyem jobb bánásmódot érdemel!

- Aha… - löki arrébb lábával a fiú, miközben zombi módjára távozik a fürdőbe.

- Mióta elvesztette erejét teljes a letargia körülötte. – mondja enyhén szánakozón sóhajtva Kon, a fürdőajtóra bámulva.

Ichigo kezét a mosdókagylóra rakva, támasztja fejjel a tükröt, miközben szúrósan mered saját mogyoróbarna szemeibe.

- Szerencsétlen! – sziszegi összeszorított fogai közt, majd mélyet sóhajtva egyenesedik fel. Ledobva magáról ruháit, mászik be a zuhany alá, hosszan eresztve testére a forró vizet, visszagondolva a régi harcaira. Igen a harc… az hiányzik neki a legjobban. A kardok csendülése, a testek egymásnak feszülése… ah… igen… csata életre, halálra. – Grimmjow! – pattannak ki szemei – Baszki! – mászik ki a zuhany alól – Kezdek olyan nem normális lenni, mint ő volt! – tekeri törölközőjét dereka köré, miközben akaratlanul is bevillan elméjébe a dögös kékhajú sexta espada. –Brrr…- rázza a hideg. Hirtelen kiront a fürdőből és gyorsan felöltözik, mivel túl sokáig rágódott a múlton, ezért késésben van. Gyorsan felöltözik, felkapja a táskáját, pirítósát szájába veszi, és futva indul meg az iskola felé. – Várjunk csak! – fékez le félúton, mikor lenyeli reggelije utolsó falatját. – Én barom! – csapja homlokon magát – Vasárnap van! – vesz fel hátra arcot és elindul hazafelé, ezúttal nyugodtan sétálva. Most így belegondolva az erőelvesztésben a legidegesítőbb, hogy nem látja a lelkeket, sem a hollowokat, még a reatsut sem képes érzékelni. Ezért nem is vehette észre a Karakura felett megnyíló gargantát, melyből egy kékhajú szex isten lépett elő.

- Kurosaki Ichigo… most véged! – morogja, miközben szemeit végigfuttatja a városon. – Meg vagy! – akad meg pillantása a fiún, majd megindul sonidoval. – Most szétrúgom a segged Kurosaki! – terem a fiú előtt, de az csak mintha semmi sem történt volna, továbbmegy. – Mi a…? Semmibe veszel te szarházi? –üvölt utána az ideges kékség. Ismét előtte terem. – Gyerünk, vedd fel a shinigami alakod és küzdj meg velem! – rántja elő kardját, amit a fiúnak szegez, de az ismét nem reagál. Lassan még Grimmjownak is kezd feltűnni, hogy nincs rendben valami. – Hahó! – kezdi el rázni kezét Ichigo szemei előtt. – Valami gáz van. – morog ismételten. – De most belegondolva… nem is érzem a reatsud! – kerekednek el szemei, de hirtelen vissza is szűkülnek. – Azt ne mond nekem te balfácán, hogy minden erőd elvesztetted a cseszett Aizennel való harc során! – üvöltözik egyre hangosabban a kékség – Bazd meg! Hogy lehetsz ennyire szerencsétlen pöcs? – túr idegesen tincsei közé – Most… mikor végre visszanyertem teljes erőm, és eljöttem bosszút állni, kiderül, hogy akin kellett volna az visszaváltozott egy gyenge, törékeny emberré, akit egy kisebb tockossal a sírba tudnék küldeni… franc… bár most belegondolva… - emeli fel cerora kezét, Kurosakit becélozva. Már majdnem elsütné, de… - Cöh… - ereszti le végül karját -… ez nem ugyanaz! – emelkedik magasba, és pár máterről követni kezdi a narancshajút. – Most mi a szart kezdjek magammal? – elmélkedik hangosan – Egy megfelelő ellenfél sem maradt Hueco Mundoban, az emberek világában meg pláne, a lelkek városába meg lusta vagyok betörni! – Ichigot figyelve, sátáni vigyor jelenik meg az arcán. – Mi lenne, ha megkeseríteném Ichi barátunk életét? Hm… kezdve mondjuk ezzel itt! – tör le egy nagyobbacska ágat az egyik fáról, amit aztán egyszerűen a fiú lábai elé hajít. Fiatal barátunk nagy puffanással terül el a kemény betonon.

- Baszki! – tápászkodik fel, és masszírozni kezdi tenyerét, melyről az imént húzta le a plezúrt. Percek óta, azaz érzés fogta el mintha valami, vagy valaki figyelné. Állandóan érezte hátában a metsző tekintetet, de akárhányszor megfordult, nem volt ott senki. Persze ez a nyomában lévő espadanak rendkívül tetszett. Mikor Ichigo hazaért, jó alaposan bezárkózott, mivel a kellemetlen érzés, hogy valaki követi, nem hagyta nyugodni. A sexta nem zavartatva magát bemászott az egyik nyitva felejtett ablakon, majd újból Ichi nyomába eredt.

- Ez nem egészséges! – morog a ház feltérképezése közben – Túl nagy a rend! – ezzel a lendülettel felborította a kukát a konyhában, ahol a narancshajú épp tevékenykedett.

- Ááá! – sikít fel ijedtében, cseppet sem férfias hangon a fiú, min Grimm elröhögi magát. – Ez meg még is, hogy? – értetlenkedik, miközben felkaparja a földről a kiborult szemetet.

- Szegény-szegény Ichi… - vigyorog a kékség – megpróbáltatásaid még csak most kezdődnek! – ezzel a tartón lévő kulcsot bevágja a szekrény alá, majd vigyorogva figyeli, ahogy az ex shinigami eszeveszettül keresni kezdi, az egész házat felforgatva. /Hehe ha tudná, hogy a távirányítóval is ezt csináltam…/ Egyszer csak látja megcsillanni a szekrény alatt. Letérdel, és alá nyúl, de csak nem sikerül elérnie a kulcscsomót. Próbálja egyre jobban, és jobban betornázni kezét a szűk helyre, ezzel bepucsítva, és tökéletes kilátást nyújtva az espadanak. Grimmjow szemei elkerekednek.

- Nocsak! – nyalja végig ajkait, mint valami rossz perverz. – Micsoda tetszetős forma! – nem bírja, sőt inkább nem is akarja türtőztetni magát, és belecsíp az egyik félgömbbe. Ichigo visítva ugrik fel, immár a kulccsal a kezében.

- Mi a fasz volt ez? – kezdi dörzsölgetni a fájó pontot.

- Nem-nem, hidd, el megérzed, ha az lesz! – röhög fel hátborzongatón a sexta, milyen kár is, hogy a mi kis hősünk szemernyit sem hall belőle, de a hideg viszont kirázza.

- Na, jól van! – pattan fel - Inkább hagyjuk! – robog fel az emeletre, miután leporolta magát. Grimmjow laza léptekkel követi őt, szobájába, mikor beér Ichi épp a tancuccait bányássza elő táskájából. Kedvtelenül, de nekiáll tanulni. Alig egy óra telhetett el zavartalanul.

- Ez túl unalmas! – nyögi Grimm, Ichi válla felett, és inkább előrántja kardját, majd egy könnyed mozdulattal elvágja a szék hátsó 2 lábát. Ichigo feje hatalmas koppanással kísérve találkozik a parkettával.

- Baszkiiiiii! – üvölt fel, és fejét szorongatva fel-le gurulászni a padlón. – ÁUÁUÁUÁUÁU! – vergődik tovább, miközben Grimmjow már fulladozik éktelen hahotázásban.

- Na, jó! – törli le könnyeit szeméről a sexta – Mára eleget szenvedett, holnap is van nap! – ül le az egyik sarokba, elégedett mosollyal arcán.

- Szerintem ezt vehetem isteni jelnek, hogy a tanulás rossz, és fájdalmas. – áll fel nehezen Ichi, mikor is megpillantja a szék „kitört” 2 lábát. – Ez meg még is, hogy a faszba történhetett? – veszi kézbe az egyiket. Szemei elkerekednek, majd bajjóslón fürkészni kezdi a szobát. /Ez nem eltört, ezt elvágták! Nem vagyok hülye… annyira, hogy ne vegyem észre… ez a nap túlontúl „balszerencsés”! Két lehetőség van… valaki a 13 osztagból szórakozik velem, vagy ami rosszabb, egy még életben maradt ellenségem. Á ez zagyvaság! Hisz ha az lenne már rég végzett volna velem!/ Ichigo egy apró legyintéssel hagyta el a szobát. Grimmjow épp a szemét pihentette, mikor is egy felajzott plüssállat ugrik be az ablakon.

- Ichigo remélem, most már jobb… te meg, mit keresel itt? – dermed le az espada látványára, aki lassan feláll, és onnan mered le rá – N-nem e-engedem, hogy bántsd Ichit! – kezd hátrálni óvatosan Kon. Mikor elég közel kerül az ablakhoz, megkísérel egy szökést, de hiába, az espada gyorsabb, szempillantás alatt elkapja.

- Zavaró lenne, ha spicliskednél plüssállat! – szorítja meg fogását Kon feje körül.

- M-megígérem, nem kotyogok! – kapálózik eszeveszetten a megrettent plüss.

- Talán csak le kéne tépnem a fejed a helyéről! – elmélkedik hangosan a sexta. A sátáni kifejezést le nem lehetne törölni képéről.

- Ne, kérlek csak azt nee! – bőg fel hangosan Kon.

- Cöh… jól van, na, csak KUSSOLJÁL MÁR! – hirtelen ötlettől vezérelve Grimm megragadja az íróasztalon heverő szikszalagot és körbetekeri vele Kon fejét, és végtagjait, végül bevágja az íróasztal legalsó fiókjába.

Este nyolc óra… mivel nem történt több különös incidens, Ichigo kezdi azt hinni, hogy csak túl paranoiás. Szokásához híven, ma sem hagyja ki az esti kocogást. Felkapja pulóverét, bedugja fülhallgatóját és már indul is. Grimmjow azóta befoglalta magának Ichigo ágyát, és jobb dolga nem voltán, ott húzza a lóbőrt. Másfél óra múlva a mi kis narancshajú hősünk, lihegve, és leizzadva tér vissza szobájába. Fáradtan húzza le magáról a pulóvert, és egy hanyag mozdulattal hajítja az ágyra, majd bezárkózik a fürdőbe. Grimmjow ijedten ül fel az ágyban, mikor is a nedves anyag arcon csapja.

- Mi a szar? – dobaj el az említett tárgyat – Kurosaki ezért még meglakolsz! – morgolódik magában, miközben szúrós tekintetével próbálja, a fürdőajtón keresztül, két darabra hasítani a fiút. Alig fél óra múlva, kivágódik a fürdőszobaajtó, és kisétál mögüle, derekán és fején, egy-egy szál picuri törölközővel, maga Kurosaki.

- Most már tuti elintéz… - akad meg mondanivalójában a hatos, és inkább elkalandozik azzal a vízcseppel, mely Ichigo vékony nyakán csordul le, át a mellkasán, majd a kockákon, végül eltűnik az ágyékát fedő törölközőben. - …lek! – nyeli le túlcsordulóban lévő nyálát a kékség.

- Uh, ez rohadtul jólesett! – törölgeti narancsszín tincseit a fiú.

- Meghiszem azt! – leheli a sexta, és próbálja elszakítani tekintetét a kidolgozott, ám de karcsú testtől, kevés sikerrel. Alsóbb régiója is kezd irányíthatatlanná válni. Szerencsére, mielőtt bekövetkezhetett volna a baj, Ichigo visszatért a fürdőbe hajat szárítani, és másodjára már csíkos, hosszú pizsamájában jön ki. Egy csontropogtató nyújtózás után, lekapcsolja a villanyt, és a vak sötétben mászik be ágyába, majd beburkolózik takarójába, észre sem véve, hogy Grimmjow még mindig a szoba közepén áll, ledermedve, a semmit bámulva. /Ez gáz… kurvára nagy gáz! Már régebben is láttam hiányos öltözékben, akkor most miért áll úgy a farkam, mintegy zászlórúd? Két lehetőségem van… vagy most azonnal megölöm, és nem lesz több problémám, de a faszom kidurran, vagy megdugom itt és most. Gondoljuk át logikusan! ...  A kettest választom!/ Grimmjow arcán megjelent az a csak rá jellemző vérfagyasztó vigyor, miközben a már alvó fiú felé sétál. Megáll az ágy mellett, és lehúzza takaróját, majd egyszerűen csak fölé mászik, keze finoman surran be a pizsama felső alá, és óvatosan kezdi felfedezni a terepet. Lágyan siklik végig ujjai hegyével a kidolgozott hasfalon, mellkason, majd megáll játszadozni kicsit a mellbimbókkal, melyek már ettől az apró érintéstől is úgy állnak, mint a cövek. Ichi ajkait halovány sóhaj hagyja el.

- Milyen kis érzékeny valaki! – nyalja meg kéjesen ajkait, tekintetét meg el nem lehetne szakítani Ichigo enyhén arcától. Ujjai tovább vándorolnak, az érzékeny nyakig, mely oly ínycsiklandóan fest, hogy még az espada sem képes megállni, meg ne kóstolja. Végighúzza sikamlós nyelvét, kulcscsontjától egészen álláig, majd ajkai is sorra kerülnek, végig nedves foltot hagyva maga után. /Édesek… leírhatatlanul édesek, és az ízük, mint az eperé… a finom, pirosra érett eperé./ Grimmjow mikor végre abba tudta hagyni a kóstolgatást, ami igen nehezen, ám, de sikerült, alkarjával megtámasztja magát Ichi feje mellett, addig másik kezével egyre lejjebb, és lejjebb vette az irányt, végigsimított a kecses derékon, majd becsusszant a csíkos alsónemű alá, végigsiklott ágyékán, végül megállapodott az éledezni kezdő büszkeségen. Ichigo bármennyire is volt mélyalvó, csak felébred rá, ha valaki a nemi szervét taperolja. Ijedten pattannak ki szemei, melyek hamar hozzászoknak a sötétséghez, de így sem látnak semmit.

- Mi a…? – próbál felülni, de valaki azonnal vissza is szorítja őt az ágyra – Tudtam, hogy túl különös ez a mai nap! – nyögi, mivel Grimmjow még mindig nem eresztette el büszkeségét – Nem tudom ki vagy mi vagy, de azonnal engedj el! – kiállt fel.

- Azt lesheted shinigami… azaz ex shinigami! – vigyorodik el ismételten a kékség.

- Neeh, elég! – a narancshajú kiáltásába ezúttal kéj is vegyült, mivel a sexta elkezdte mozgatni kezét a fiú büszkesége körül. Ekkor koppanások, és erőteljes vergődés zaja lengi körül a szobát, majd hirtelen, egy nagy csapódással kivágódik az íróasztal fiókja.

- Megmenteleeeeek…! – ugrik neki a rég nem látott plüssfigura a kékhajúnak, de az egy egyszerű mozdulattal megragadja, és kihajítja az ablakon, egy lyukon betörve az üveget. - …ez nem lehet igaaaaaaaaz! – repül át Kon a város másik felére, ahol is az aszfalton csúszik tovább, végül egy kuka állítja meg. Az ablakon tátongó rés beengedi a fülledt szobába a kellemes tavaszi szellőt.

- Csezd meg! Az ablakom!

- Majd mindjárt! – nyal végig Grimm, Ichigo vékony, ízletes nyakán, mitől a fiú összerezzen – Nem kell elkapkodni! – suttogja – Csak milyen kár, hogy nem hallod a pofázásom! Na, de csapjunk bele! – rántja le az ex shinigami maradék ruháját. Nyelvét végigfuttatja a szálkás testen, le egészen meredező hosszáig, majd finoman ajkai közé veszi.

- Istenem, ne! – sikkant fel Ichi, és puszta véletlenségből sikerül Grimm tincseibe markolnia – Eléégh… ez… rohadt rosszh tréfaahh! – a kék tincseket tépve próbálja lehúzni magától a formás ajkakat, de a sexta nem hagyja magát, elkapja kezeit, és könnyedén Ichi feje fölé szorítja őket.

- Ej-ej-ej! Pedig finom akartam lenni, de így… MÉGJOBB! – az a hátborzongató vigyor ismét szétterül az arcán. Szabad kezén lévő ujjait benyálazva, a mutatót Ichibe csusszantja.

- ÁÁÁ! – Ichigo csak vergődni képes a hirtelen fájdalomtól.

- Hm, szóval szűz vagy! Pedig azt hittem egy ilyen kis szépségben, jó páran megfordultak már!... Heh, így még tökéletesebb a helyzet! – vicsorog – Elsőként az én Isteni dákóm érezheted magadban! – ezzel a zárómondattal csúsztatja Ichibe még egy, majd harmadik ujját is! A narancshajú sikoltozva, könnytől nedves szemekkel mered a sötétségbe. Mikor a fájdalmas sikkantgatások egy hangyányi élvezettel keverednek, Grimm nem haboz, ujjait felváltja saját sziklaszilárd tagjával.

- Beteg állat neeee… könyörgöm! – szabadítja ki, az ex shinigami, kezeit, és a kékség vállait kezdi eszeveszettül püfölni, de hiába, az fel sem veszi. Meg sem várja, míg Eperke hozzászokik a dologhoz, azonnal döngölni kezdi. Ichigo könnyei megállíthatatlanul peregnek le arcán. Grimmjownak is feltűnik, hogy ez így nem lesz jó, így változtat teknikáján, bár a tempóból nem lassít, de viszont a másik teste kényeztetésével eléri, hogy ő is élvezze. Ajkaival lágyan harapdálja nyakát és cimpáit, miközben szabad kezével visszatért a még mindig kemény mellbimbókhoz. Nem kell sok és már csak kéjes nyöszörgések hagyják el a narancshajú ajkait. Mikor már közel a vég Grimmjow úgy dönt, gonosz tréfát űz a fiúval. Egyszerűen csak meg áll, kényeztetését is abbahagyja. Ichigo eddig kéjtől, lehunyt szemei kinyílnak, kényelmetlenül mocorogni kezd, mivel ágyéka kielégülésért ordibál. Pontosan tudja mit vár el tőle, láthatatlan zaklatója. Arcszíne még az eddiginél is vörösebb árnyalatot vesz fel. – Mééhg… - leheli alig hallhatóan, de mikor nem történik semmi, megismétli, immáron hangosabban – Kéhrhlek… dughj… mééhg! – Grimmjow arcán elégedett mosoly jelenik meg.

- Ügyes fiú! – hajol előre és lenyalja Ichigo szája szélén csordogáló nyálcsíkot. – Itt a jutalmad! – vált vele émelyítően szenvedélyes csókot, miközben újból mozgásba lendül, és ezúttal merevedésére is rásegít. Pár másodperc elég, hogy Ichigo egy hatalmas sikollyal, míg Grimmjow egy férfias hördüléssel süljön el.

- Ezért még megöllek! – voltak Ichigo utolsó szavai mielőtt kidőlt volna a fáradtságtól.

- Azt majd még meglátjuk… shinigami. – csókol bele vállába, mielőtt szorosan átölelve a fiút, ő is elmerül az álmok tengerében.

Másnap reggel Ichigo nehezen tudja csak kinyitni összeragadt szemeit. Pár percig homályosan lát, mivel a reggeli napfény oly vakítón süt be az ablakon, de mikor élesedni kezd látása, szembekerül, alig három centire lévő espada eszeveszett vigyorával.

- Jó reggelt, Eperke!

Ichigo pár másodpercig kitágult pupillákkal mered a sexta espadara, majd hirtelen minden beugrik neki az előző estétől. Sikítva ugrik ki az ágyból, vagyis inkább ugorna, ha a lába nem gabalyodott volna bele a takaróba, így inkább kiesett belőle.

- A kurva… - dől inkább oldalára, minthogy a fenekén kelljen ülnie. – Grimmjow, te szemét perverz állat!- kiálltja még mindig a földön fekve.

- Jaj, nehogy azt mond, hogy nem élvezted! – vált ő is ülő pozícióra. – A szavaid egész mást sugalltak! Kéhrhlek… dughj… mééhg! – vékonyítja el hangját – Ismerős nem? – Ichigo céklavörös arcát látva újból felvillan az elégedett sátáni vigyora.

- Ezért még megdö… - sziszegi, miközben faliórájára pillant -… baszki! – pattan fel a földről, kicsit sem törődve csípőjébe álló fájdalommal. Hihetetlen sebességgel felöltözik és bepakol – Ezért még számolunk! – majd egy ajtóbevágással távozik – Ja, és… - dugja vissza fejét -… HÚZZ VISSZA LIDÉRCFÖLDÉRE, TE MOCSKOS ARRANCAR! - végül ténylegesen elindul az iskolába, bár járása elég érdekes.

- Cöh… és még csak meg se köszönte, hogy visszakapta a halálisten erejét! – dől vissza Grimm az ágyba. – De mindegy, lesz még rá alkalma… – vigyorog magában a kékség - … ugyan is cseppet sem csillapította a szexuális éhségem ez az egy menet. Ma éjjel, aludni sem fog! – zendül meg az üres ház, Grimmjow hátborzongató kacagásától.

Az iskolában Ichigo megtapasztalhatta, hogy milyen, ha az emberbe beleélvez valaki, és elfelejt utána fürdeni. – Csezdmeg ez folyik! – szorítja karjait feje köré, testét a lehető legapróbbra összehúzva, a matek óra közepén, végül nem bírja tovább és felcsattan.

- EZÉRT MÉG MEGÖLLEK TE ÁTKOZOTT ARRANCAR! – visszhangzik keresztül egész Karakura városán.

HAPPY AND

Jó szórakozást! X'D

Így szelídíts Mumust! By; Gün-gün

Hét éve is meg van már, hogy rettegésben tart egy szörny. Egy szörny, ki az ágyam alatt él. Igen még most 18 évesen is hiszek a Mumusban! Nem érdekel, ki mit mond, vagy gondol, igenis létezik! Hisz minden nap meglátogat pontban 01:13-kor, egészen tizenegy éves korom óta. Szüleim hiába próbálják bemagyarázni, hogy „fiam csak álom volt”. Álom egy nagy frászt! Ha tényleg az, akkor mivel magyarázzák a sáros lábnyomokat az ágyam mellett? Mikor kérdőre vontam őket meg csak hallgattak, cöh! De most már végképp elegem lett! Aludni akarok! Ezért hát kieszeltem egy tervet. Ma éjjel, elfogom a szörnyet, bármi áron! És ha elfogom, akkor már meg is szelídítem, és ráküldöm a hitetlenekre, hogy az ő életüket keserítse meg.

Épp az egyetemről tartok hazafelé, mikor kiötlöm a tökéletes tervet. Mint mindig a szomszéd házánál lelassítok, hogy láthassam azt a nem mindennapi tüneményt ki ott él, családjával. A nyitott ablakon át jól kitűnik világosbarna, kócos haja, mellyel gyengéden játszadozik a meleg tavaszi fuvallat. Tengerkék szeme, pedig pajkosan csillog a lakásba beáradó napfénytől. Mikor észreveszi, hogy figyelem, csak elmosolyodik, és eltűnik az ablakból… sajnálatomra. Csalódottan indulok tovább a saját házunkhoz. Nem is tudom mióta, eszméletlen vágyat érzek arra a törékeny testre, hófehér bőrre, és kecses ajkakra. Nadrágom, és alsóm már arra a gondolatra is szűkebbé válik, hogy elképzelem meztelenül. Olyan szinten kívánom, hogy az leírhatatlan! Ezt az érzést eleinte nem értettem, hisz mindketten fiúk vagyunk, de mostanra már nem is akarom megérteni.

Gondolataimból az szakít ki, hogy anyám nekem csapja a bejárati ajtót.

- Áucs! – tántorodom hátra.

- Idióta kölyök! Mit állsz itt naphosszat, ahelyett, hogy bejönnél? – jön ki.

- Jól van, na, csak elméláztam!

- Ne mélázgassál te itt, hanem takarodjál be tanulni, mert utcaseprő lesz belőled! – lökdös beljebb.

- Mi van? – értetlenkedek, de választ már nem kapok, mivel rám vágja az ajtót, csak a kocsi csikorgását hallom. – Esküszöm nem normális! – dühöngök félhangosan. Leveszem vállamról táskám, és lerúgom lábamról a cipőm, besétálok a konyhába és kiveszem a mikróból a kaját, végül leülök elfogyasztani azt. Lehet, hogy anya egy kicsit zakkant, de főzni azt jól tud, ezt elismerem. Miután jóízűen megeszem ebédem, táskámmal együtt felmegyek az emeletre, és bezárkózok szobámba. Egy darabig tanulok, de hamar elvonja figyelmem az íróasztal mellett elhelyezkedő ablak, mely tökéletes rálátást biztosít a szomszéd egyik szobájára. Ráadásul, pont az én angyalkáméra. Ő is tanul. Olyan aranyos, mindjárt elolvadok! Hogy ne lógjon szemébe a hosszabbra meghagyott fufruja, mangaka stílusban hátracsatolta azt. Hát nem édes? Szemei biztosan elfáradhattak, mivel kecses ujjaival dörzsölgetni kezdi őket. Szinte pazarlásnak érzem, annyi minden mást is dörzsölgethetne velük, mondjuk az én...i-inkább hagyjuk! Túláradó fantáziámnak hála, ki kell mennem a fürdőbe, könnyíteni magamon.

- Ilyen nincs! – sóhajtom mikor visszaérve, észreveszem, hogy a csöppség már nincs a helyén. Csalódottan zuttyanok vissza székembe, és folytatom a tanulást. Csak estefelé vonszolom le magam, mikor hallom anya megjött, és elkészítette a vacsorát. Miután ettem visszaindulok az emeletre tisztálkodni. Tizenegyre már ágyba is bújok. A terv beindul, csak sajnos nem, úgy ahogy gondoltam, mivel bealudtam. Nem tudom, mennyi lehet az idő, de egy hangos puffanásra ébrek. Mintha valaki orra esett volna a dohányzóasztalomban. Azonnal felülök, és észreveszem, hogy egy csuklyás fazon tápászkodik fel a földről. Kipattanok az ágyból, és odaugrom hozzá, megragadom, majd elkezdünk dulakodni. Vékonyabb az alkata, mint ahogy gondoltam! Dulakodásunk közepette, függönyöm körénk tekeredik. Mivel kilátásunkat eltakarja, megbotlunk a dohányzó asztalkámban, és ágyamra zuhanunk, leszakítva a függönyt. Egy erőteljes rántással szedem le magunkról az idegesítő anyagot. Ez az esés épp kapóra jött nekem, így magam alá tudom szorítani, ő csak idegesen kapálózik, szabadulását hajszolva, de nem sok sikerrel, mert leszorítom kezeit. Várjunk csak! Kezeit? Mumushoz képest ez fura, azt hittem legalább csápjai lesznek. Na, most álljunk meg egy pillanatra! Lehúzom fejéről a csuklyát, melyről kiderül, hogy egy szimpla kapucni. Zavarral, és egy hangyányi ijedséggel telt, tengerkék szempár néz fel rám.

- Mi a…? – döbbenek le. – Te?

- I-igen. – suttogja alig hallhatón, és pírral az arcán.

- A szomszéd srác? – még mindig meg vagyok rökönyödve.

- Dávid!

- Tessék?

- A nevem Dávid.

- Ja, értem! Nos, Dávid. Nem, mint ha nem élvezném a helyzetet, de mit keresel itt… - pillantok elektronikus órámra -… hajnali 01:22-kor a szobámban? És ha jól sejtem, nem ez az első ilyen alkalom, igaz? – szegezem neki a kérdést.

- I-izé… hát… nem. – válik alig hallhatóvá hangja.

- Nem értettem, ismételd meg kérlek! – húzom kicsit agyát.

- Nem ez az első alkalom! – ismétli meg hangosabban.

- Kérlek, magyarázd meg, hogy hét éve miért látogatsz meg minden éjjel?

- Tudod… - kezdi halkan -… hét évvel ezelőtt, mikor ideköltöztünk, és megláttalak téged, természetesen azonnal meg akartalak ismerni, csak…

- Csak?

- Csak rettentően nyuszi voltam, és nem mertem közeledni, ahogy még most se. – kezd el zavarában ficánkolni alattam, mitől ágyékunk összedörzsölődik, a helyzettől pedig kellemes bizsergés fogja el alsóbb régióm. Ebből rövidebb úton még baj lesz!

- Ezért? – kényszerítem a történet folytatására.

- Ezért átmásztam a házaink közötti fán egészen idáig, és bejöttem a nyitott ablakon.

- De miért?

- Mert csak estére sikeredett egy kis bátorságot gyűjtenem!

- Jó, de miért nem ért rá reggelig a dolog?

- Mert nálam a bátorság egy múlandó dolog!

- Értem, szóval hét éven keresztül minden este összeszedted a bátorságod és átmásztál hozzám. – foglalom össze, mire ő csak bólint – Ez nem lehet igaz! – nevetve hajtom fejem mellkasára. – Ugye tudod, hogy hét éven keresztül mondhatni rettegésben tartottál! – kuncogom fel-lejáró mellkasának.

- Sa-sajnálom!

- Ezért büntetést érdemelsz! – fészkelem be magam lábai közé, és nyalok végig vékony nyakán. – Nem is akármilyet! – harapom meg gyengéden fülcimpáját, mire vékony hangon felnyüszít!

- Tudom – lihegi. Gyorsan meg is szabadítom pulóverétől, és egyik kezem azonnal a pólója alatti érzékeny részek felderítésére indul. Fél percig se kell játszanom mellbimbóival, mikor megérzem merevedését combomhoz nyomulni.

- Még alig csináltam valamit, és máris ilyen vagy? Milyen kis buja tested van! – „Mondom én, kinek az óta áll, mióta meglátta azokat a gyönyörű íriszeket! De erről nem kell tudnia!” Búgom halk és erotikus hangon fülébe, majd bele is nyalok, mitől libabőrös lesz a drága. Gyors mozdulatokkal, a pólótól és a nadrágtól is megszabadítom. Ő nem csinál mást, csak nyöszörög, még csak nem is ellenkezik, aminek kimondhatatlanul örülök. Kezem lesiklik merev tagjához, és alsón keresztül ingerelni kezdem azt, miközben nyelvem az aranyos kis bimbókkal játszadoznak. Egyszer csak megérzem, hogy vékony, törékeny ujjak túrnak bele, hosszú fekete tincseimbe. Mivel érzek egy harmatnyi erőkifejtést bennük, engedem, hogy vezessenek, és felhúzzanak magához. Leheletnyi csókot ad ajkaimra, de nekem már ez is bőven elég.

- Mindig is erre vágytam! – suttogja céklavörös fejjel.

- Ahogyan én is! – kapom el egy vadabb csókra, melybe szenvedélyesen belenyög. Azt hiszem itt a vég! Nem bírom már sokáig! Pillanatok alatt megszabadulok fölös ruhadarabjaimtól, és az ő maradékától is. Síkosító híján, testápolóba mártom ujjaim. Egy darabig körözök bejáratánál – Ez kicsit kellemetlen lesz! – figyelmeztetem, majd mutatóujjam utat tör magának a szűk nyílásban. Szívesen felsikítana, látom az arcán, de visszafolyta. – Nyugi, csak lazíts! – tapadok ajkaira, közben érzem ujjam körül a szűk forróságot, mely jobban felszítja vágyam. Hagyom, hogy szokja a helyzetet, majd még egy ujjam belé csúsztatom, végül ollózni kezdek velük. Kéjjel telt hangon nyögdécsel alattam. A látvány eszméletlen.

- Téhhhged… ahhkarlak! – sikítja ködös tekintettel. Na, most szakadt el a bennem lévő cérna, mely eddig visszatartott, hogy rá ne ugorjak azonnal. Hirtelen rántással húzom ki ujjaimat, majd bejáratához illesztem, lassan kidurranni készülő farkamat.

- Jövök! – mondom, majd egy erőteljes lökéssel tövig merülök a még így is iszonyat szűk, és forró nyílásban. Ő hatalmasat sikít! Ismét várok egy darabig, hogy szokja, majd lassan elkezdek mozogni. Élvezettel hallgatom, ahogy nyögdécsel, és szemem, mint kiszáradás szélén álló ember a vizet, úgy issza be a látványt, ahogy alattam vonaglik a kis tünemény. Tempóm egyre gyorsabbá, lökéseim egyre mélyebbé válnak. Dávid hol a párnám csücskét markolássza, hol hátam karmolgatja élvezetében.

- Nehhm…bírom… továbbh!!! – kiálltja.

- Nekem se kell sokh! – kezdem kényeztetni, meredező szerszámát kezemmel. És tényleg! Teste hírtelen ívbe feszül, élvezete, pedig a tenyeremben, és a hasán landol. Ez az izomrándulás engem is átrepít a mennyország kapuján. Mély hördülés kíséretében élvezek testébe, majd fáradtan ráborulok mellkasára. Hallom, szíve eszeveszett kalapálását, és érzem, enyém sincs jobb helyzetben, mindjárt kiugrik helyéről.

- Éhhn… - lihegi -… még a neved sem tudom! – simít végig hajamon, és vállamon.

- Ábel. – dünnyögöm.

- Szép név! – hallom hangjában mosolyát.

- Dávid?

-Igeehn? – csusszanok ki belőle, és feljebb mászom hozzá, végül szorosan karjaimba fonom, kicsiny testét. – Hét évvel ezelőtt… - kezdem -… én színtisztán emlékszem, hogy az ágyam alól másztál elő! Azt, hogy az ördögbe csináltad, mikor az ablakon keresztül jöttél? – értetlenkedek.

- Sötét volt, és megbotlottam, ráadásul a macis kezeslábas pizsamám volt rajtam, ami meg műselyem. A parkettának és a pizsinek hála bevágódtam oda. – meséli el a történetet félálomban.

- Érem. – kuncogok, amit már nem hall, mert elaludt. Végül is nem dőlt dugába a tervem, igaz, hogy nem mumus, de akkor is megszelídítettem. De azt hiszem a terv második részét dobom. Hülye lennék ráküldeni valaki másra, inkább megtartom magamnak, és ha valaki hozzá mer érni, kezét-lábát eltöröm! Vonom szorosabbra ölelésem, végül én is elmerülök az álmok tengerében.

The End

The Gazette :D

Ruki

Valódi név: Matsumoto Takanori

Születési dátum: 1982. feb. 01 

Vércsoport: B

Csillagjegy: Vízöntő

Születési hely:Kanagawa prefektúra, Kantou (észak Japán)

Magasság: 162 cm

Van állata: igen, egy Koron nevű kutyuli. Egy információból azt hallottam, hogy Sabu már elpusztult. Viszont Koron tényleg Ruki kutyája, és pont akkor vette Ruki, mikor a kutyu szülinapja volt

Kedvenc parfüm:CO2

Dohányzik: igen, és Pianissimo dohányt szív

Kedvenc szín: arany, lila, piros, fekete, ezüst

Kedvenc állat: kutya (csivava), macska

Azt hallottam, szeret gördeszkázni.

Kedvenc ital:Kirin Koiwai Apple

Utált étel: bab, zöldpaprika, eper

Család: Szülők, bátty

Előző bandák: Ruki eredetileg dobos volt a bandáiban.

Mikoto [itt a neve , Kaede volt]

Ma'die Kusse [ Kirihi]

L'ie:Chris 

Kar+te=zyAnose [ Setsu akane] - itt lett belőle énekes.

Üzenete: "Kezdjük a legaljáról."

Amit egy fan általánosságban mondhat róla: Szép kicsi ember, szép nagy  hanggal ^^ Ő a legfiatalabb a bandában. Van néhány.. khm, meglehetősen perverz megnyilvánulása.

Reita

Igazi név: Suzuki Akira

Születési dátum: 1981.máj.27.

Csillagjegy: Ikrek

Vércsoport: A

Születési hely:Kangawa prefetúra , Kantou (észak Japán)

Magasság: 171 cm

Súly: 55 kg

Munkahely a GazettE előtt: egy pékségben dolgozott

Család: Anya, mama, nővér

Dohányzik: Igen,Mild Seven Lights dohányt szív.

Kedvenc ital:Life Guard

Utált étel:  Azt hallottam, hogy nem kedveli az édességeket, és Kai főztjét NEM, NEM SZERETI, mert túl édes a számára.

Kedvenc szín: lila, fehér, fekete

Azthiszem gyűjti a Sex Pistols-os dolgokat. (vagy gyűjtötte)

Kedvenc állata: papagáj

Előző bandák:

Karasu [Reiki] 

Ma'die Kusse [Reiki] 

L'ie:Chris [Reiki]

Kar+te=zyAnose [ Reiki]

Amit egy fan általánosságban mondhat róla: MINDÍG orrkendőt hord.Sajnos ritkán látni vigyorogni bár azért van pár kép ahol vigyorog. A közös interjúkon nem túl bőbeszédű. Ő is benne van a hülyülésekben, mint ahogy a többi csapattag . Azt mondják róla, hogy nagyon kedves, és vicces.

Aoi 

  

Valódi név: Shiroyama Yuu

Születési dátum: 1979. Jan. 20 (32 éves)

Csillagjegy: Ikrek

Vércsoport: A

Születési hely:Kansai, azon belül Mie

Magasság: 171 cm

Munkahelye a GazettE előtt: vegyeskereskereskedésben dolgozott

Dohányzik: igen,mentolos marlboro-t szív

Kedvenc ital:Asahi Super Dry Coffee

                       Előző bandák: Melville [ Natsume] Artia [ Aoi]

Parfüm: Davidoff  , Samourai ,  Sculpture 

Amit egy fan általánosságban mondhat róla: Ő a legidősebb a bandában, azt mondjk páran hogy ő a legkomolyabb is, bár ezt nem lehet tudni. Ő is a hülyülős fajtából való.

Uruha

Valódi név: Takashima Kouyou

Születési idő: 1981. Jún. 9 (30 éves)

 Csillagjegy: Ikrek

Vércsoport: 0

Születési hely:  Kanagawa prefektúra

Magasság: 177 cm

Súly: 61 kg

Munkahelye a GazettE előtt: egy élelmiszerboltban dolgozott

Család: Szülők, két nővér, két unokaöccs

Van állata: igen, egy Sonny nevű kuyu

Dohányzik: igen, marlboro mentol light  dohányt szív

Kedvenc ital:moet & chandon, smirnff 

Kedvenc étel:mentai korokke bento

Utált étel: márványsajt

Kedvenc szín: szürke, vörös

Előző bandák: 

Karasu [ Kyouki]

Ma'dieKusse [Kyouki]

L'ie:Chris  Kyouki]

Kar+te=zyAnose [Kyouki]

Amit egy fan általánosságban mondhat róla: Ő a legmagasabb. Legnagyobb ismertetőjele a lila combkilógós gatyája. Szerintem ő az, akire a legtöbben mondhatják, hogy kissé nőies, bár az utóbbi időben nem igazán lóg ki a többiek közül "nőiesség" terén.  Szeret inni alkoholos italokat.

Kai

Valód név: Uke Yutaka

Születési dátum: 1981. okt. 28 (29 éves)

Csillagjegy: Skorpió

Vércsoport: B

Születési hely:Tokushima

Magasság: 172 cm

Súly: 55 kg

Munkahelye a GazettE előtt: egy étteremben dolgozott

Család: Anya, Apa

Dohányzik: régen dohányzott, de leszokott és régen Red Marlboro Box-ot szívott

Kedvenc ital: almalé

Utált étel: krumpli, padlizsán

Kedvenc szín: fekete, piros, fehér, zöld, arany, ezüst

Előző bandák: 

La'DeathtopiA [ Kai]

 Mareydi†Creia [, Kai]

Üzenete: "A mi szívünk mindíg egy!"

Amit egy fan általánosságban mondhat róla: SZINTE mindíg vigyorog, ami nem baj, mert iszonyú  édes vigyora van . Látszik rajta, hogy élvezi amit csinál :Szerintem ő a legszétszórtabb a bandában, mivel sok videóban láthattuk, hogy elhagyja valamijét, és az interjúkban is ezt mondják. :) Gyakran ő a "szóvivő" a bandában, mikor közös interjún vannak, mert ő elvileg a "vezető". Szeret főzni - egyszer sajttortát is csinált a banda többi tagjának. (Reita azt mondta, hogy nagyon ízlett neki - de utána Kai mondta hogy "hagyd már ezt!", szóval senki se tudja vajon tényleg ízlett neki vagy idézőjelben mondta. Mindenesetre Kai főztjéből én bármikor szívesen ennék :D