2.

Egy kis extra perverzre sikeredett ItaSasu XD, azt hiszem a cím magáért beszél xDD!

Így jár ki a tűzzel játszik!

Éppen a kertben festem a szép őszi tájat, egyszer csak meghallom felém közeledő lépteid, de ügyet se vetek rád, mikor mögém érsz.

Meglátlak, majd mögéd megyek és kezem ráteszem tiedre, hogy segítsek.

- Egyedül is sikerül, bátyám! – morgom, de a libabőr, és a kellemes bizsergés nem akar elmúlni kezed nyomán.

- Akkor csináld egyedül! – hagyom rád, és leülök, majd rágyújtok.

Tekinteted hátamon érzem.

- Muszáj, bámulnod? Idegesítő!

- Nem téged nézlek, hanem a festményed, csak a hátad útban van.

- Ó, valóban? – nyújtom el gúnyosan a szavakat.

- Valóban! – mondom, majd végigsimítok hátadon és füled mellé hajlok. – Azt itt finomabban kellene festened. – suttogok füledbe, majd bemegyek és leülök szüleinkhez vacsorázni.

Festek tovább, de csak egy óra múlva megyek be a házba, mivel gyomrom már vacsoráért kiállt.

- Fiam! Kihagytad a családi vacsorát, ezért vacsora nélkül kell felmenned! – mondom ridegen és kimegyek.

- Jaj, drágám, majd sunyi szendvicset felviszek! – suttogok kisebbik fiam fülébe, és kimegyek férjem után.

- Köszi, anya. – suttogom, majd elégedetten vigyorgó bátyámra nézek. – Kapd, be! – végül távozom, de megtorpanok.

- Ezer örömmel! – indulok feléd perverz vigyorral, majd végig simítok mellkasodon egészen gatyád aljáig, majd elindulok fel.

- Az az idióta mindig ezt csinálja! – morgolódva vágom be szobám ajtaját.

Megcsinálom a szendvicset és felviszem. – Fiúk, elmentünk, vigyázzatok magatokra! – elmegyünk.

- Óké! – felhívom egyik szeretőmet egy kis etyepetyére.

Gépezek a szobámba, mikor megszólal a kapucsengő. Lemegyek és beengedek egy gyönyörű „én hajú” lányt. – Miben segíthetek?

- Öhm… Itachit keresem! – mosolygok.

- Velem van! – jövök le a lépcsőn, és átkarolom a lányt. – Korrepetál egy kicsit bioszból.

- Aha… biztos! A szex mechanikáját veszitek órán ugye? – fixírozom sötét szemekkel a csajszit.

- Még meglátjuk, de ez amúgy sem tartozik rád. – felmegyünk a lánnyal.

Felviharzok én is, és bosszankodva vágom be a szoba ajtaját… ismét. Levetem magam az ágyra és elkezdek olvasni, miközben hallgatom bátyám akcióját.

Elélvezek, Sasu nevét nyögve, mire a csaj szex után a csaj sértődötten lép le. – Hm, tényleg igaz, hogy a lányok nem szeretik, ha más nevét mondjuk szex közben. – gondolkodom el.

Bosszúsan rontok ki a szobából. Ez volt az utolsó csepp, betelt a pohár! – Bűnhődtél, de nem eleget! – mondom neked hűvösen, mikor meglátlak téged, az arcodon egy vörös tenyérlenyomattal. Visszafordulok a szobámba.

- Ezek szerint hallotta. – sóhajtom és lemegyek reggelizni.

Mikor hallom, hogy végeztél, én is lemegyek enni és tervezgetni a bosszúmat. Reggeli után elmegyek otthonról, hogy beszerezzek 1-2 kelléket._Nevetek fel hangosan a gondolatra.

A szobámban hallgatom a zenét és olvasok egészen délig.

Csak vacsorára érek haza, te ott ülsz az asztalnál, én is csatlakozom hozzád. Hoztam egy igen jófajta vörösbort! Felbonthatnánk nem, bátyám?

- Természetesen, öcsém! – mondom két falat közt, majd előveszek két borospoharat, és megvárom, míg töltesz.

Miután belekortyolunk, míg te lenyeled, én visszaköpöm a pohárba, és az elégedett, féloldalas Uchiha mosolyt le nem lehet törölni arcomról. – Megvagy!

- Hát elkaptál! – suttogom mosolyogva, majd elvesztem eszméletem. Kikötözve, egy ágyon térek magamhoz.

- Sok évig kínoztál, bátyám. – pakolom ki az eszközöket a fiókból. – Most, én jövök! – mosolygok gonoszul, egyben sejtelmesen.

- Ezt, értem. Már vártam, hogy mikor jön el ez a nap! – mosolygok.

- Hogy érted ezt? – nézek rád gyanakodva.

- Á, mindegy, hagyjuk! – sóhajtok.

- Remélem felkészültél! – térdelek eléd az ágyra, és egy adag síkosítót nyomok a kezembe.

- Hát, amikor elképzeltem ezt a napot, mindig én voltam felül. – gondolkodok hangosan.

- Így jártál! – hatolok beléd két ujjal.

 Fájdalmasan felnyögök, de te mintha meg se hallottad volna, tágítasz tovább.

Feljebb mászok, és megcsókollak. – Ezt már szeretem! – haladok egyre lejjebb a mellbimbódig és a hasadig. Mikor úgy érzem elég tág vagy, előveszem a gésagolyó láncot, amit ma szereztem be. Egyesével dugdosom fel neked a lánc elemeit, kínzóan lassú tempóban.

Nyögdécselek, mint egy rossz kurva.

Elkezdem farkad számmal kényeztetni, de kezemmel elszorítom, hogy még véletlenül se mehess el. Jó húsz percig játszadozom el ezzel, majd hirtelen abbahagyom, és kirántom a gésagolyó láncot belőled. Spermád az arcomon, és a mellkasodon folyik szét.

Elélvezek, és istenemre mondom, még soha nem volt ilyen jó orgazmusom. Lihegek.

Letisztítom arcom, és mellkasod a nyelvemmel. Mivel már gatyám kezd szűkössé válni, megszabadulok tőle. – Most én jövök! – hatolok beléd tövig, egy erőteljes lökéssel.

- Basszus! – nyögök fel. – Nagyon… nagy vagy! – nyögdécselek egyfolytában. – De nálam nem nagyobb!

- Hencegő! – hörgöm, és elkezdek mozogni benned. – Rettentően szűk vagy! – olyan szorosan fogsz, hogy mindjárt elélvezek, de nem mutatom ki.

- Én csak közöltem a tényeket. – sóhajtozok az élmény hatására.

- Ne légy eltelve magadtól! - lökök egy nagyot bosszúból, amivel eltalálom legérzékenyebb pontod.

Ennek hatására férfiasan felnyögök. Csillagokat látok, mivel eltalálod AZT a pontot.

Lökéseim egyre erősebbé, tempóm egyre gyorsabbá válik. Nyakadat szívogatva játszom mellbimbóiddal. – Hamarosan itt a vége! – nyögöm.

- Ighhen! - nyögdécselek, hörgök, lihegek, amikor is belém élvezel. Nem sokkal később én is elmegyek.

Fáradtan és teljesen leizzadva zuhanok rád. Utolsó csepp erőmmel kiveszem a kulcsot a párna alól, és kioldom a bilincset.

- Köszönöm, hogy végre elengedtél! – vigyorgok, és azonnal ajkaidra tapadok, kezemmel egyre közelebb, és közelebb húzva magamhoz téged.

Viszonzom a csókod, amibe belenyögök. Percek óta egymás mellett fekszünk, mikor a csendet te töröd meg.

- Örülök, hogy léptél. De, hogy a francba cibáltál fel ide?

- Hát!... Igen nehezen! – dünnyögöm már félig álomban.

- Szeretlek! – suttogom, mikor már azt hiszem nem hallod.

- Én is téged! – dünnyögöm rettentő halkan, és elalszom mellkasodon.

Mikor elaludtam, nem is sejtettem, hogy a mai alkalom volt az utolsó, hogy normálisan tudok ülni a fenekemen.