2.

Egy kis extra perverzre sikeredett ItaSasu XD, azt hiszem a cím magáért beszél xDD!

Így jár ki a tűzzel játszik!

Éppen a kertben festem a szép őszi tájat, egyszer csak meghallom felém közeledő lépteid, de ügyet se vetek rád, mikor mögém érsz.

Meglátlak, majd mögéd megyek és kezem ráteszem tiedre, hogy segítsek.

- Egyedül is sikerül, bátyám! – morgom, de a libabőr, és a kellemes bizsergés nem akar elmúlni kezed nyomán.

- Akkor csináld egyedül! – hagyom rád, és leülök, majd rágyújtok.

Tekinteted hátamon érzem.

- Muszáj, bámulnod? Idegesítő!

- Nem téged nézlek, hanem a festményed, csak a hátad útban van.

- Ó, valóban? – nyújtom el gúnyosan a szavakat.

- Valóban! – mondom, majd végigsimítok hátadon és füled mellé hajlok. – Azt itt finomabban kellene festened. – suttogok füledbe, majd bemegyek és leülök szüleinkhez vacsorázni.

Festek tovább, de csak egy óra múlva megyek be a házba, mivel gyomrom már vacsoráért kiállt.

- Fiam! Kihagytad a családi vacsorát, ezért vacsora nélkül kell felmenned! – mondom ridegen és kimegyek.

- Jaj, drágám, majd sunyi szendvicset felviszek! – suttogok kisebbik fiam fülébe, és kimegyek férjem után.

- Köszi, anya. – suttogom, majd elégedetten vigyorgó bátyámra nézek. – Kapd, be! – végül távozom, de megtorpanok.

- Ezer örömmel! – indulok feléd perverz vigyorral, majd végig simítok mellkasodon egészen gatyád aljáig, majd elindulok fel.

- Az az idióta mindig ezt csinálja! – morgolódva vágom be szobám ajtaját.

Megcsinálom a szendvicset és felviszem. – Fiúk, elmentünk, vigyázzatok magatokra! – elmegyünk.

- Óké! – felhívom egyik szeretőmet egy kis etyepetyére.

Gépezek a szobámba, mikor megszólal a kapucsengő. Lemegyek és beengedek egy gyönyörű „én hajú” lányt. – Miben segíthetek?

- Öhm… Itachit keresem! – mosolygok.

- Velem van! – jövök le a lépcsőn, és átkarolom a lányt. – Korrepetál egy kicsit bioszból.

- Aha… biztos! A szex mechanikáját veszitek órán ugye? – fixírozom sötét szemekkel a csajszit.

- Még meglátjuk, de ez amúgy sem tartozik rád. – felmegyünk a lánnyal.

Felviharzok én is, és bosszankodva vágom be a szoba ajtaját… ismét. Levetem magam az ágyra és elkezdek olvasni, miközben hallgatom bátyám akcióját.

Elélvezek, Sasu nevét nyögve, mire a csaj szex után a csaj sértődötten lép le. – Hm, tényleg igaz, hogy a lányok nem szeretik, ha más nevét mondjuk szex közben. – gondolkodom el.

Bosszúsan rontok ki a szobából. Ez volt az utolsó csepp, betelt a pohár! – Bűnhődtél, de nem eleget! – mondom neked hűvösen, mikor meglátlak téged, az arcodon egy vörös tenyérlenyomattal. Visszafordulok a szobámba.

- Ezek szerint hallotta. – sóhajtom és lemegyek reggelizni.

Mikor hallom, hogy végeztél, én is lemegyek enni és tervezgetni a bosszúmat. Reggeli után elmegyek otthonról, hogy beszerezzek 1-2 kelléket._Nevetek fel hangosan a gondolatra.

A szobámban hallgatom a zenét és olvasok egészen délig.

Csak vacsorára érek haza, te ott ülsz az asztalnál, én is csatlakozom hozzád. Hoztam egy igen jófajta vörösbort! Felbonthatnánk nem, bátyám?

- Természetesen, öcsém! – mondom két falat közt, majd előveszek két borospoharat, és megvárom, míg töltesz.

Miután belekortyolunk, míg te lenyeled, én visszaköpöm a pohárba, és az elégedett, féloldalas Uchiha mosolyt le nem lehet törölni arcomról. – Megvagy!

- Hát elkaptál! – suttogom mosolyogva, majd elvesztem eszméletem. Kikötözve, egy ágyon térek magamhoz.

- Sok évig kínoztál, bátyám. – pakolom ki az eszközöket a fiókból. – Most, én jövök! – mosolygok gonoszul, egyben sejtelmesen.

- Ezt, értem. Már vártam, hogy mikor jön el ez a nap! – mosolygok.

- Hogy érted ezt? – nézek rád gyanakodva.

- Á, mindegy, hagyjuk! – sóhajtok.

- Remélem felkészültél! – térdelek eléd az ágyra, és egy adag síkosítót nyomok a kezembe.

- Hát, amikor elképzeltem ezt a napot, mindig én voltam felül. – gondolkodok hangosan.

- Így jártál! – hatolok beléd két ujjal.

 Fájdalmasan felnyögök, de te mintha meg se hallottad volna, tágítasz tovább.

Feljebb mászok, és megcsókollak. – Ezt már szeretem! – haladok egyre lejjebb a mellbimbódig és a hasadig. Mikor úgy érzem elég tág vagy, előveszem a gésagolyó láncot, amit ma szereztem be. Egyesével dugdosom fel neked a lánc elemeit, kínzóan lassú tempóban.

Nyögdécselek, mint egy rossz kurva.

Elkezdem farkad számmal kényeztetni, de kezemmel elszorítom, hogy még véletlenül se mehess el. Jó húsz percig játszadozom el ezzel, majd hirtelen abbahagyom, és kirántom a gésagolyó láncot belőled. Spermád az arcomon, és a mellkasodon folyik szét.

Elélvezek, és istenemre mondom, még soha nem volt ilyen jó orgazmusom. Lihegek.

Letisztítom arcom, és mellkasod a nyelvemmel. Mivel már gatyám kezd szűkössé válni, megszabadulok tőle. – Most én jövök! – hatolok beléd tövig, egy erőteljes lökéssel.

- Basszus! – nyögök fel. – Nagyon… nagy vagy! – nyögdécselek egyfolytában. – De nálam nem nagyobb!

- Hencegő! – hörgöm, és elkezdek mozogni benned. – Rettentően szűk vagy! – olyan szorosan fogsz, hogy mindjárt elélvezek, de nem mutatom ki.

- Én csak közöltem a tényeket. – sóhajtozok az élmény hatására.

- Ne légy eltelve magadtól! - lökök egy nagyot bosszúból, amivel eltalálom legérzékenyebb pontod.

Ennek hatására férfiasan felnyögök. Csillagokat látok, mivel eltalálod AZT a pontot.

Lökéseim egyre erősebbé, tempóm egyre gyorsabbá válik. Nyakadat szívogatva játszom mellbimbóiddal. – Hamarosan itt a vége! – nyögöm.

- Ighhen! - nyögdécselek, hörgök, lihegek, amikor is belém élvezel. Nem sokkal később én is elmegyek.

Fáradtan és teljesen leizzadva zuhanok rád. Utolsó csepp erőmmel kiveszem a kulcsot a párna alól, és kioldom a bilincset.

- Köszönöm, hogy végre elengedtél! – vigyorgok, és azonnal ajkaidra tapadok, kezemmel egyre közelebb, és közelebb húzva magamhoz téged.

Viszonzom a csókod, amibe belenyögök. Percek óta egymás mellett fekszünk, mikor a csendet te töröd meg.

- Örülök, hogy léptél. De, hogy a francba cibáltál fel ide?

- Hát!... Igen nehezen! – dünnyögöm már félig álomban.

- Szeretlek! – suttogom, mikor már azt hiszem nem hallod.

- Én is téged! – dünnyögöm rettentő halkan, és elalszom mellkasodon.

Mikor elaludtam, nem is sejtettem, hogy a mai alkalom volt az utolsó, hogy normálisan tudok ülni a fenekemen.

B.A.P

B.A.P

Best Absolute Pefect vagyis legjobb,abszolút, tökéletes.A B.A.P egy 6 tagú koreai fiúcsapat.  Január 28-án debütáltak legsikeresebb számaik(eddig) a Warrior, a Power és a No mercy.

Tagok:

Bang Yong Guk

Születési név :Bang Yong Guk
Becenév :Yong Guk,Bang ,Jepp,Jepp Blackman
Születési idő:1990. március 31.
Születési hely:Incheon, Dél-Korea
Foglalkozás:Rapper, Énekes, Dalszövegíró, Dalszerző
Magasság:180 cm
Eredeti hajszín:Fekete
Szemszín:Sötétbarna
Csillagjegy:Kos
Nyuszija színe:Piros
Személyiség:Eltompult
Gyakori szokás:Rímek kigondolása
Kedvenc szín:Piros, fekete
Kedvenc film: Constantine
Szerencseszám: 0
Mottó: Tedd, amit akarsz és szeresd
azt, amit csinálsz.

  Jung Dae Hyun

 

Születési név:Jung Dae Hyun
Becenév:Dae Hyun,Busan’s Won Bin
Születési idő:1993. június 28.
Születési hely:Busan, Dél-Korea
Foglalkozás:Énekes, Táncos
Magasság:177 cm
Eredeti hajszín:Fekete
Szemszín:Sötétbarna
Csillagjegy:Rák
Nyuszija színe: Fehér
Személyiség: Félénk, makacs
Kedvenc zenei stílus: R&B, Ballad
Kedvenc szín: Fluoreszkáló színek
Kedvenc filmek: Sci-Fi, Fantasy
Szerencseszám: Nincs
Gyakori szokás: Nyalogatja az ajkait
Mottó: „Ami lehetek, az leszek”

 Choi Jun Hong

  Születési név :Choi Jun Hong

Becenév: Zelo,Pocket Boy
Születési idő:1996. október 15.
Születési hely:Mokpo, Dél-Korea
Foglalkozás:Rapper,Énekes,Táncos
Magasság:182 cm
Eredeti hajszín:Fekete
Szemszín:Sötétbarna
Csillagjegy:Mérleg
Nyuszija színe: Kék
Gyakori szokás:Hunyorgás
Személyiség:Félénk
Kedvenc szín:Szürke, zöld, piros
Kedvenc filmek: Crossing, Step Up

Szerencseszám: 7
Mottó: „Az ember él aztán meghal.”

  Moon Jong Up

Teljes név: Moon Jong Up 

Művésznév/Becenév: Jong Up

Születési idő: 1995. Február 06.
Magasság: 176cm
Súly: 66kg
Vércsoport: B
Család: Szülők és két báty
Pozíció a csapatban: Vezető táncos, vokalista
Nyuszija színe: Zöld
Oktatás: Sunae Általános Iskola, Sunae Középiskola, Hanlim Művészeti Középiskola
Hobbi: Zenehallgatás
Amiben jó: Tánc
Személyiség: Félénk
Példakép: Chris Brown
Általános viselet: Utcai
Gyakori szokás: Utánozza az elszakadó gatya hangját (xD)
Kedvenc étel: Nyers hús
Kedvenc zenei stílus: Dance, Hip Hop, R&B
Kedvenc szín: Fekete
Kedvenc film(ek): Step Up részek
Szerencseszám: 1
Mottó: „Mindig csináld azt amit szeretnél, és amit akarsz és ezt próbáld meg a legjobban hogy boldog lehess.” 

 Yo Young Jae

Születési név : Yoo Young Jae
Becenév : Young Jae, Brain
Születési idő : 1994. január 24.
Születési hely : Szöul, Dél-Korea
Foglalkozás : Énekes, Táncos
Családi állapot : nőtlen
Magasság :178 cm
Eredeti hajszín : fekete
Szemszín : sötétbarna
 Csillagjegy : vízöntő

Kim Him Chan

Teljes név: Kim Him Chan
Művésznév/Becenév: Him Chan
Születési idő: 1990. Április 19.
Magasság: 180cm
Súly: 69kg
Vércsoport: 0
Család: Szülők és egy nővér
Pozíció a csapatban: Vezető vokalista, tervező
Nyuszija színe: Rózsaszín
Oktatás: Yoojin Óvoda, Chungam Általános Iskola, Gukak Állami Középiskola, Hivatalos Állami Zeneiskola, Koreai Állami Előadóművészeti Egyetem
Hobbik: Vásárlás
Amiben jó: Gitározás, hagyományos koreai hangszerek megszólaltatása, műsorvezetés
Személyiség: Kedves és háborúellenes, békepárti. Általában vidám, csak ritkán lehangolt
Példakép: Nincs senki, ő maga akar az lenni
Általános viselet: Színes utcai
Gyakori szokás: Kiszámolja hány kalóriát evett aznap. Amilyen dallam az eszébe jut, azt beletenni a számokba
Kedvenc étel: Japán ételek
Kedvenc zenei stílus: Urban, R&B
Kedvenc szín: Fekete, arany, piros
Kedvenc film(ek): „Wish”, „Breathless”, „A Bittersweet Life”, „I’m Going To Meet Her Now”
Szerencseszám: 1
Mottó: „És ha pihenned kell, pihenj. Mindig tedd a neked legjobbat.”

:Egy újabb oneshot tőlem! XD

Tartalom: Ez egy ItaNaru párosítás ami kicsit szokatlan tőlem mivel nem vagyok nagy rajongója. :P Alap: Naruto épp Sasukéhoz tart, hogy elvigye neki a leckét mikor egy idióta pasas rácsap a fenekére akit egy hatalmas pofonnal jutalmaz meg. Mikor elér barátja házához és jól kitombolja magát. Nem sokkal később Itachi hazaér egy nagy tenyérlenyomattal a képén xD...

Én abból nem eszek!,-By; Gün-gün

A beteg Sasuke épp az ágyában pihent, mikor egy dühös szöszi rontott be a szobájába. Az ajtó majd kiszakadt akkorát csapódott.

- Már megint mi bajod, Dobe. – nyögi miközben óvatosan felült.

- El sem tudod képzelni, milyen emberek vannak ezen az istenverte világon! – dühöngött – Épp idefelé tartottam, hogy elhozzam a leckét, ami amúgy itt van! – rakta le az íróasztalra – Mikor észrevettem magam előtt három baljós kinézetű srácot. Úgy döntöttem, hogy gyorsan megelőzöm őket, hogy elkerüljem a balhét. Érted, hogy értem! - Sasuke csak bólintott, mivel tudta, hogy az igen lányosan kinéző Narutóra gyakran, elég erőszakosan rámásztak, amit a fiú nem nagyon bír, és bár kinézete ellenére nagyon erős. Egyszer egy buliban voltak valami bárban és sokan rámásztak a szőkeségre. Általában gyorsan lepattintotta őket, de volt egy rámenős alak, aki nem adta fel, végül a bisztiboynak kellett kidobni. Csakhogy a srác bevárta őket és rátámadt a szőkére. Megragadta a fiút és mielőtt Sasuke bármit csinálhatott volna Naruto már ki is ütötte a támadót. Mikor megragadta a csuklóit a szöszi azonnal tökön rúgta, aztán mikor az előre hajolt a fájdalomtól, megragadta a fejét, és arcon térdelte. A támadó azonnal kidőlt, ők ketten meg elrohantak. Soha életében nem látta ilyennek a Dobét, és reméli, hogy nem is fogja többet. Kirázta a hideg mikor eszébe villant az emlék, majd inkább hallgatta tovább a fiút. – Amikor végre sikerült megelőznöm őket azt érzem, hogy az egyik idióta rácsap a seggemre! – Sasuke észrevétlenül, ugyan, de megrándult a fapofa Uchiha maszkja természetesen fenn volt.*Baaaasszuuuus!* belső énje viszont üvöltött. Abban biztos volt, hogy a Dobe meg tudja védeni magát, de azért 3 fickó ellen… remélte nem csinált semmi hülyeséget, de mivel sértetlen úgy gondolta sikerült a fiúnak visszafogni indulatait.

- És mit csin… - köhögő roham szakította félbe mondatát. - …áltál. – fejezte be végül.

- Hát természetesen hátra fordultam, a két szélső vigyorgott és más-más irányba pillantott, csak a középső nézett egyenesen a szemembe és elégedetten mosolygott. És hiába volt az esetem, tudod, hogy nem tűröm az ilyet! – Sasuke nyel egyet – Akkora pofont adtam neki, hogy még most is zsibbad a tenyerem! – vigyorgott a szöszke.

- Aztán? – érdeklődött egykedvűen a feketeség.

- Aztán mi?

- Aztán mit csináltál? – ismételte meg immár ingerülten a másik értetlensége miatt.

- Ja! Miután pofon vágtam, hozzáteszem az amúgy irtó dögös csávót, a két haverja elkezdett eszeveszettül röhögni, míg az csak engem nézett olyan fejjel, mint ahogy te általában. Fura volt. Erre, én csak elkezdtem rohanni egészen idáig… huh, sokkal jobban érzem magam, hogy kiadtam magamból! – nyújtózott egyet elégedetten, majd lehuppant egy görgős székbe és elkezdett vele pörögni nagy vidáman. Ekkor ajtónyitódást hallottak.

- Megjött a bátyám! – mászott ki Sasuke az ágyából, és magára tekerte a takaróját – Beszélnem kell vele, te maradj csak itt! – Naruto csak bólintott, és folytatta tevékenységét. Sasuke lesétált a lépcsőn, mikor meglátta bátyját, aki épp a cipőjét és válltáskáját vette le. Amikor Itachi végre öccsére nézett jól láthatóvá vált a bal orcáján egy fájdalmasnak tűnő, vörös tenyérnyom. Sasuke kis híján Uchihához nem méltó módon felnevetetett. De szerencse a több éves gyakorlatnak, csak a szokásos félmosoly jelent meg az arcán.

- Mi olyan vicces? – kérdi érdektelenül Itachi.

- Semmi-semmi, csak… Dobe, hogy is nézett ki, azaz alak, akiről az imént beszéltél? –fordult hátra, és kiáltott fel a lépcsőn, majd visszafordult bátyjához.

- Hát, mindene fekete volt… - jött ki a szobából Naruto, és sétált lefele a lápcsőn – a haja, a szeme, az ujjatlan felsője, a szakadt farmere, még a bakancsa is! – sorolta miközben odaért haverja mellé. – Á helló! – köszön oda Itachinak alig vetve rá egy pillantást, majd Sasukéhoz fordul. – Miért kérded? – hirtelen elkerekednek szemei a megvilágosodástól, és a döbbenettől. Lassan visszafordítja fejét a nemrég érkezett személyhez. – Ő a perverz alak! – ugrik egyet hátra, és rászegezi jobb mutatóujját Itachira.

- Hát, Dobe hadd mutassam be neked a bátyámat Itachit. Itachi ő itt az egyik barátom, Naruto.

Hirtelen megcsörren Naruto zsebében a mobil. – Bocsi! – elfordul és felveszi.

- Szia, mond!

- …..

- Értem!

-…..

Ne, máááááár!

-…..

- 17 vagyok anya! – erre a kijelentésre ott volt mind a két Uchihán az a jól ismert mosoly. – Tudok vigyázni magamra és a házra is!

-……

- Igen tudom, hogy múltkor kis híján felgyújtottam a konyhát, de mondtam, hogy csak baleset volt!

-……

- Ó, szóval ezért!

-…..

- Rendben, oké, megértettem. – lemondó sóhaj.

-…..

- Azt azért kétlem! – pillant szúrósan Itachira.

-…..

- Szia. – rakta le a mobilt és visszafordult a többiekhez. - Hát, úgy tűnik, hogy… - félbeszakítja őt Itachi mobiljának csörgése.

- Igen, apám?

-…….

- Értettem.

-……

- Igen.

- ……

- Örömmel! – pillant a szöszire a jól ismert Uchiha mosollyal kísérve, átható tekintetét. Majd lerakja.

-… a te kis szőke barátod itt marad éjszakára. – fejezi be Naruto félbehagyott mondatát, és sétál oda melléjük. – Az anyukája külön kérte apánktól, hogy tartsam rajta a szemem! – karolja át az említett vállát jobbjával.

- Ja, a szemed, és ne a mancsod! – szedi le magáról Naru az erős kart, és visszaviharzik Sasuke szobájába. Mire Itachi csak sátánian kuncog egyet.

- 8 órád van, ha tíz körül be akarod csalogatni a… - újabb köhögő roham -… az ágyadba. – fejezi be végül sikeresen a mondatát Sasuke.

- Ki mondta, hogy csak egy éjszakára kell? – jött a rideg válasz Itachitól, aki elindult saját szobája felé. Sasuke döbbenten pislogva követte szemével az elhaladó bátyját. Döbbenete nem volt furcsállandó, hisz Itachi amolyan Casanovának számított a környéken. Soha nem volt állandó szeretője, csak alkalmi szexpartnerei, ám abból sosem volt hiánya. Bárkit megkaphat, akit akar, ezért hihetetlen, hogy neki pont a Dobe kell, ráadásul állandó partnerként. Bár Sasuke most, hogy belegondol az óta a nap óta, amikor Naruto leverte azt a srácot, bátyuskája csak szőkéket hordott haza. Sasukénak ennyi elég is volt, hogy rájöjjön az egyetlen, és imádnivaló bátyója, életében először SZERELMES! Biztos ő is ott volt a bárban és kiszemelte a Dobét.

- Hah… nem gondoltam volna, hogy Itachinak van szíve! – beszél magában, és elhatározza, hogy most az egyszer, de segít bátyjának, hisz ő is kimentette őt a szülői pokolból. Mikor már nem bírt a családi házban élni, az állandó elvárások és idióta cselédek közt, Itachi megengedte, hogy hozzá költözzön.

De visszatérve a valóságba, Sasuke elindult bátyja szobájához, kopogás után, választ nem várva benyitott hozzá, majd magukra csukta az ajtót. Itachi ép az ágyán fekve olvasott.

- Nos, aniki – kezdett bele Sasuke mire Itachi felpillantott a könyvből. – vallj!

Erre Itachi csak kérdőn megemelte egyik szépen ívelt szemöldökét.

- Öcsém?

- Azt mondtam vallj!

- Attól tartok nem értelek.

- Mégis, hogy lehet egy olyan szívtelen alak, mint te szerelmes?! – méri végig kételkedve bátyját.

- Édes, drága kisöcsém – kel ki Itachi ágyából, és kecses mozdulatokkal lépdel öccse mellé. – betegebb vagy, mint gondoltam! – mondja látszat aggodalommal, és Sasuke homlokára rakja kezét. – A láz az agyadra mehetett! Jobb, ha lepihensz! – lökdösi át saját szobájába.

- Akkor sem tagadhatod! – volt Sasuke utolsó mondata mielőtt Itachi rávágta volna az ajtót, rá és a szöszire.

Vagy egy óra múlva Naruto halkan sunnyog ki az ifjabb Uchiha szobájából, mivel az betegsége miatt kidőlt. Lement a lépcsőn, majd be a tágas nappaliba, ahol épp Itachi nézte a tévét, a kanapén kényelmesen elhelyezkedve.

- Á, üdv ismét perverzkapitány! – köszön oda és a lehető legmesszebb elkerülve őt, helyet foglal egy fotelben. Ez nem kerülte el az Uchiha figyelmét, és elégedetten elmosolyodott.

- Hm.

- Ahogy hallom nem vagy bőbeszédűbb az öcsédnél! – válaszolta sértődötten, és nézni kezdte ő is a tévét, de hamar megunta a tudományos műsort, ezért inkább elkezdte stírölni az idősebb Uchiha fivért.

- Tetszik, amit látsz? – kérdi Itachi, tekintetét Narutóra szegezve, egy perverz mosoly kíséretében. Naruto pirulva kapta el tekintetét.

- Csak, mert jól nézel ki, ne szállj el magadtól!

- Akkor beismered? – erre Naruto már nem volt hajlandó válaszolni. – A hallgatásod igennek veszem. – áll fel a kanapéról és kimegy a konyhába mielőtt, Naruto bármit is mondhatna. Pár perc sem telik bele, de borzasztó zajra lesz figyelmes. Ijedtében felugrott és berohant a konyhába, Itachi épp a földről szedte össze az edényeket.

- Bakker a frászt hoztad rám! – szorítja kezét eszeveszettül dübörgő szívéhez.

- Nocsak-nocsak, aggódtál értem? – rakja vissza az edényeket a helyükre.

- Álmodozz csak! Mondtam, hogy ne szállj el magadtól! – fonja keresztbe karjait. – Amúgy is, mi az istent szerencsétlenkedsz itt!

- Főzök.

- Aha, azt látom! – kuncog fel a szőke és odasétál. – És mit… „főzöl”? – ejtette gúnyosan az utolsó szót.

- Valami leves félét.

- Hogy érted, hogy félét?

- Általában Sasuke főz, de most nem akarom, hogy összetaknyolja a kaját.

- Kedves! – gúnyolódik. – Segítek. – sétál oda a hűtőhöz és kivesz egy halom zöldséget, majd a pultra rakja őket. Itachi furcsállva nézi, ahogy a szőke, egy igen nagy, és veszélyesnek tűnő késsel aprítja azokat.

- Már, bocsánat, de mint ha a nemrégiben hallott telefonbeszélgetésedből az derült volna ki, hogy nem vagy a konyha mestere. – szólal meg.

- Kikérem magamnak, az nem az én hibám volt! – fordul meg, kezében a késsel, idegesen hadonászva.

- Jól van, jól van! – kapja el Naruto kezét, mielőtt kárt tenne benne, vagy esetleg saját magában. – Hiszek neked! – mélyeszti éjfekete tekintetét a szöszi tenger kékeibe.

- Oké! – szakítja el tekintetét, és kezét Itachiétól. – Akkor tedd hasznossá magad és szedj elő egy lábast! – fordul vissza az aprítanivalóhoz. Pár perc múlva már rotyog is a nagy lábas leves a tűzhelyen. – Csináljunk valami édeset is! – kiállt fel a szöszi és elővesz 1 edényt, hogy bekeverje a tésztát. Miután kész tepsibe önti és berakja az előmelegített sütőbe. Itachi csak hátulról figyeli, hogy milyen nagy rutinnal mozog a szöszi a konyhában. Eperhab készítése közben gondolja, kizökkenti kicsit Narutót.

- Milyen kis konyhatündér vagy! – dörmögi Itachi közel hajolva Naru füléhez, ki erre megremegett.

- Na és ha igen? – pimaszkodik.

- Semmi-semmi. csak összekented magad.

- Mi, hol?

- Hát itt! – nyal végig a feketeség Naruto nyakán, eltüntetve azt az „állítólagos foltot”.  A szőkeség megdöbbenve fordul meg hirtelen, Itachi kihasználva a lehetőséget megcsókolja őt. Naruto feladva a harcot a csábító ellen, viszonozza a csókot. Itachi belenyúlva az immár kész eperhabba húz egy csíkot a szöszi kulcscsontjára.

- És itt is! – lenyalja az édes krémet, majd szívni kezdi a területet, szép kis foltot hagyva maga után.

- Ahhh… - nyög bele szenvedélyesen Naruto. Itachi megragadja őt, és egy határozott mozdulattal felülteti a pultra, és lehúzza felsőjét. Naruto lábával átfonja az idősebb férfi derekát és magához rántja egy szenvedélyes csókra. Kezével, hatalmas adag eperhabot kenve a feketeség arcára. – Van valami a képeden! – nevet fel. Itachi bosszúból Naruto mellkasára keni a maradékot.

- Rajtad is van egy „aprócska” folt! – jelenik meg arcán a jól ismert Uchiha félmosoly.

- Kössz! – próbálja letakarítani magáról a ragadós ételt.

- Várj! – állítja meg tevékenységében. – Majd én! – és nyelvével kezdi tisztítani a fiatalabb férfi felsőtestét. Ki csak szorosan tartja őt. Mikor végzett Naruto felhúzza arcát sajátjához és kéjesen végignyalja azt. Itachi elkezdi lefejteni Narutoról a nadrágot és az alsót.

- Nincs nálam síkosító! – áll meg tevékenységében.

- Improvizálj! – nyom egy üveg majonézt az Uchiha kezébe, aki kétkedve néz vissza rá. – Csak csináld! – a másik csak bólint, belemártja kezét és egy ujjal, majd kettővel tágítani kezdi, miközben szájával kényezteti. Nyögdécselés közben a szöszi megszabadítja Itachit felső ruházatától.

- Nem bírom magam tovább visszafogni. – jelenti ki a fekete. De nem lesz jó a póz, szállj le a pultról! – hangja egyben volt gyengéd ám, de parancsoló. Naruto készséggel engedelmeskedik, leszáll, és hátat fordít neki, hogy partnere könnyebben hozzáférjen. Itachi hátulról átöleli őt, majd egy határozott mozdulattal belé hatol. Ha nem támaszkodna a pulton, és a feketeség nem tartaná meg, a lába biztosan kirogyna alóla. Miután megszokta az új helyzetet, Itachi elkezd mozogni, nyaka és férfiassága kényeztetése közben. A tempó egyre csak gyorsul mikor Naruto eszébe villan valami.

- Ahhh piskótaaah! – kiált fel. – Oda fog égni!

- Hagyd csak.

- Nem! – próbál odamasírozni a sütőhöz, miközben a tempó nem lassul, sőt, inkább egyre vadabb lesz. Nagy nehezen sikerül megfogni a konyharuhával a forró tepsit, de mielőtt lerakhatná, elélvez. Ráadásul egyenesen a piskótára, amit épp sikerül lerakni mielőtt összerogyott volna lába. Itachi még épp időben kapta el szerelmét és leült a földre ölében vele, szorosan magához szorítva.

- ÉN ABBÓL NEM ESZEK! – hallják meg Sasuke rideg hangját a konyhaajtóból, aki ez után azonnal távozik.

A szerelmesek nagyot nevettek. Igen még Itachi is ledobta Uchiha álcáját erre a röpke percre.

The End

szerepjáték:)

Ez volt az első olyan szerepezésünk amely több átvirrasztott éjszakát okozott xD. Egy kicsit hosszú lett, sok sikert hozzá! :D
Tartalom: Ez egy csóró egyetemista és egy önfejű yakuzaörökös szerelmének története. (yaoi)

Yakuza Love

Itt vok

Én is! Yaoi lesz? Híresek v. kitalált?

Kitalált

Legyen a yakuzááááás!!!!XDXDXD

Joooooo! Uke vagy a seme a yakuza? És te melyik akarsz lenni, drága uke-chanom?? xDD

 Én vok Ukeman!!!(és elrepül)XDXD

A yakuza a seme azaz te és én vok a csóró egyetemista

Jooo! Keresel neveket?? Nem vok gépközelben!

Oks!

Okok keresek neked olyan igazi gengszter nevet nekem pedig vlmi cukorfalatot

Jaja! A vezetékneved lehetnek Kawaii!! :)))))

Te meg a Yamaguchi-gumi yakuzacsoport örököse leszel XDXDXD nem kitaláció ez létezik most találtam XP

Meek nevet keresni

Oks!

Az én nevem Itaru lesz:)

Keresem a tiedet

Jó! Itaru ez joo!

Kazuhiro????

Már, mint neked???

Na, mi van bealudtál??????XPXPXP

Kifogyott a lovetta a mobilomról

Na?

Most már jò!! Találtál nevet?

Kazuhiro és Itaru???

XD jòò! Hogy taliznak?

Az egyetemen te nekem jössz, eltaknyolok és szarsz rám, de nem hagyom annyiban, ja és te nem jársz oda csak én te épp valami maffiás ügyet intézni jöttél

Megint belassultál mi???

Joh! :)) nem! Kezdj te!

Ok

J

(a megjegyziket tood zárójelbe:))

Igen is!

Egy halom tankönyvvel a kezembe sietek az egyetem udvaráról be az épületbe. Már az ajtóval küszködök mikor te belülről nekem vágod. A kezemben lévő tárgyak a földre esnek én meg seggre ülök. - Áucs! -szisszenek fel.

Gyorsan vágok át az udvaron!- Szeretem a piszkos munkát! - vigyorgok és neked megyek. De természetesen nem foglalkozom veled. Majd az embereim.

Döbbenten ülök a füvön, mikor 2 öltönyös, napszemüveges csávó megragad és felránt álló helyzetbe. Míg az egyik leporol, a másik felszedi a cuccom és a kezembe nyomja, majd mindkettő fut utánad, mint valami kutya. - Hé! - kiálltok utánad, mire fapofával megfordulsz - Bocsánat vagy valami? - vonlak kérdőre.

(ezt ne rendezzük le gyorsan, mint szoktuk legyen jó hosszú!!:))

(Oks)

Nekem beszél?- nézek embereimre! - csináljatok vele valamit! - intek feléd és megyek tovább.

A döbbenettől tátva marad a szám, végül sikerül magamhoz térnem. - Idefigyelj seggfejkém, fellöksz és még neked áll feljebb? - rivallok rád, mire megállsz, és ismét felé fordulsz. - Igen hozzád beszélek! (jók vagyunk! XDXDXDXDXD)

(am ezt le lehet menteni valahova???? Kár lenne, ha elveszne)

- Nem tudod, ki vagyok! - vigyorogva megyek közelebb hozzád! - ha azt mondom yakuza örökös,hogy reagálsz? - gyújtok rá.

Basszus, basszus, basszus, mit csináltam máár megint!! - pörög át az agyamon, de fapofát és nyugodtságot erőltetek magamra - Ch! Naagyon megijedtem! - rá is játszok egy kis ijedtséget

- látom h félsz! - indulok el, de még visszafordulok. - de mivel tetszel meg kegyelmezek-, suttogok füledbe! - és elindulok immár úgy, hogy nem állítasz meg.(bocsi hogy lassan válaszolok, csak közbe játszunk.(

(okok) - te nem tudod mi az a rájátszás, barom? Nem, mint ha hinnék neked, de milyen maffia vezér lesz így belőled mi? Háháhá - röhögök fel. Mégis csak sikerül megállásra késztetnem téged. Még mindig háttal állsz nekem, kezed ökölbe szorul az idegességtől, a hátad megfeszül. Azt hiszem túlzásba vittem, sőt ez biztos. " Neeee! Ezt most miért kellett?! Hülye idióta!" Üvöltözik velem és pánikolni kezd belső énen, de ez egy cseppet sem látszik meg arcomon. földbegyökerezett lábakkal várom a reakciód.

(huh)

(légyszi ne nyírass ki ezért mert különben nem tudjuk folytatni XDXDXD)

- te kis......- fordulok feléd. - 2 lépéssel előtted vagyok öklöm arcodnál áll, és hirtelen tarkódra csúszik kezem és megcsòkollak.

"Most végem" szorítom össze szemeim és várom öklöd becsapódását az arcomon, ami furcsamód elmarad. Helyette a nyelvedet érzem meg a számban ficánkolni. A tankönyveim ismét a földön landolnak. Hihetetlen, első csókomat ellopják.

(nincs, befejezve ne Írj bocs)

Ráadásul egy maffiózó, kinek még a nevét sem tudom és nem utolsó sorban egy fiú. Mikor ez eszembe villan, ellöklek magamtól és még pofon is váglak. - mégis mit csinálsz? ( Te jössz!:D, de még ne dugjunk, alakuljon lassan a kapcsolatunk)

- nem izgat, hogy reagálsz, velem jössz! - húzlak magam után a limohoz.

Hirtelen megragadod a kapucnimat és rángatsz magad után,- Hé, mit csinálsz?- kérdem, de meg sem hallod, végül kiérünk a parkolóba. Az egyik embered kinyitja az ajtót és te bevágsz a limóba, majd te is beülsz. Végül elindulunk. A lehető legmesszebb húzódom tőled amennyire csak lehetséges egy limuzinban. - Mégis mi a terved velem? - kérdezem kicsit megszeppenve.

- Tetszel. Szex az biztos lesz, a többit meg meglátjuk. - vigyorgok, és rá gyújtok.

Az állam az elmúlt 5 percben másodjára koppant a padlón. Meg se tudok mukkanni erre a kijelentésre. - Hát még mit nem, még ha az orosz cár lennél, akkor sem!!- a cigi füsttől már fulladoztam, ráadásul pipa is voltam és nem bírtam magammal, ezért megragadtam a cigit, összemorzsoltam, leszarva, hogy égeti a tenyerem, és kihajítottam a letekert ablakon, a te oldaladon. Az embereid döbbenve figyeltek minket.

(ugye még nem alszol!!!!!!O.O, én még akarok szerepezniiiiiii!)

(vok)

(okok:D)

 - nem nagyon izgat, hogy bármelyik percben megölethetnélek!

(kérdőjelet akartam)

- öööm - gondolkodom el, azért fura, hogy ezen el kell gondolkodnom - Igazság szerint leszarom szar az életem. Egy rokonom se él, csóró vagyok és még a tanulmányaim is csak súrolják az átlagot, jelenleg a popóm biztonsága jobbam érdekel! - hadarom el gyorsan, szemrebbenés nélkül és próbálom kifeszegetni az ajtót nem sok sikerrel.(am rájöttem mikor elolvastam:))

- Ahha értem! - gondolkodom el. - És ha fizetek a seggedért? - kérdem és foglak le mivel erősebb vagyok nálad.

- Nem! - vágom rá azonnal. - Csóró az vagyok, de kurva nem!- metsző pillantással nézek a szemedbe. (hogy belejöttünk má, nem??XD)

(jah) - mindent meg adok! - mondom neked szinte kérlelve.
- de főnők.. Van, elég kurvája mért kell, pont ő- fintorog egyik emberem.
- Mert nekem ő kell. - nézek szenedbe.

- Előbb halnék éhen, mint hogy kurva váljék belőlem, bár ENNYIRE csóró azért nem vagyok! - fújom ki a levegőt. - Na, most, hogy ezt megbeszéltük, ki is tehetsz, vagy ami jobb lenne vissza is vihetnél az egyetemre, mert...- nézek órámra- 2 perc múlva kezdődik az órám!!- a végét szinte már kiáltom, sőt, nem, szinte hanem tényleg. (Na, formában vok! XDXD)

Miközben visszairányítom a kocsit. - de nekem TE nem csak arra kellesz. - mondom sòhajtva, és elengedlek. Visszaülök helyemre és rá gyújtok.

Kiszállok a kocsiból, de megtorpanok, nem is vagy te olyan gonosz. Visszafordulok és lehajolok a nyitott ablakhoz. - Ha mindenképpen szeretnél, tőlem valamit tegyél érte és ne próbálj meg lefizetni. - mosolyodom el - Mondjuk, kezdhetnéd azzal, hogy erről leszoksz! - Benyúlok a kocsiba és ez a cigid is arra a sorsra jut, mint az előző. - Ne feledd, itt mindig megtalálsz. - még mindig mosolyogva intek neked és berohanok a K épületbe.

Intek egyik emberemnek, hogy menjen utánad és tudakolja meg neved.

(elfelejtettem!)

(várj, megkeresem)

- Itaru, legyen elég ennyi. - mondom a kopasznak, és sietek órára. Pont becsöngőre érek be. Elfoglalom jól megszokott helyem. "Vajon mi fog kisülni ebből?"- bámulok ki az ablakon."várjunk, csak nem is tudom a nevét"- jut eszembe.(mi lenne, ha másnap, mint új osztálytárs jelennél meg és elijesztenéd, a pad tátsam XDXD na?)

(jó, de milyen suliba járunk?)
- Takahiro, írass be ugyan abba az osztályba. - mondom és kidobom a cigi dobozt az ablakon.
- Haza. - mondom ès becsukom a szemem.

( egyetem, de amiről nem tudsz h szépművészeti és csak blöfföltem a szar jegyekkel XP és a te neved Takahiro kinek mondod a neved??)

(Akk.) MÁSNAP

(kezdjem v kezded?)

(az én nevem Kazuhiro, Takahiro az egyik emberem. És te!)

 (ja, tényleg!!!!, képtelen vok megjegyezni a neveket XP, kezdem én JÓ?)

(Oks)

Másnap reggel van, az osztályomban ülök, padtársam Aoi mellett, mikor becsengettek. Megjön a tanár és mi felállunk. Int, hogy üljünk le. - Srácok új hallgató érkezett közénk. - mondja lelkendezve és int az új gyereknek, hogy jöjjön be. - Ő itt Yokushi Kazuhiro-kun, köszöntsétek. - vigyorog. Az az idióta!!! Nem igazán így értettem a tegnapit. Ráadásul lerí róla, hogy yakuza, és nem javít a dolgon az ajtóban álló 2 baljós kinézetű testőr sem. A fejem a padon koppan - Legalább álcázhatta volna magát! - dünnyögöm. Aoi Kérdőn néz rám:- Ismered?- kérdi - Fogjuk rá. - válaszolom.

(am felőlem csinálhatjuk ezt akár reggelig is! XDXDXD)

(elvagyok én is!)
- Sziasztok!- köszönök ès elindulok felèd. - A helyemen ülsz. - mondom padtàrsadnak.

(ez bizti megy a honlapra:))

(Ahham)

Teljességgel kiütve érzem magam, érzem, hogy a lelkem távozik a testemből. Összeszedem annyira az erőm, hogy Aoi felé fordítsam az arcom. - könyi ne ellenkezz!- tátogom hangtalanul. Aoi aprót bólint miszerint megértette. Felveszi a cuccait és arrébb ül egy paddal

Leülök melléd! - Mizu? - nézek szemedbe.

-He-hehehe-he-kuncogok kínomban. - Semmi különös veled?

- Ma randizunk! - jelentem ki ellent mondást nem tűrő hangon. - Hová menjünk? - kezdek el hintázni és széked támláján támaszkodok.

- Hm?- térek magamhoz - A parkba!- vágom rá szinte azonnal, miközben kiosztják a lapokat.

- Okés!- mosolygok. És intek egyik emberemnek, hogy csinálja meg.

(a lap üres!, szépművészeti egyetem emlékszel? soksoksok rajzolás XP)

(de rajzolhat helyettem)

- Mit csinálsz?- nézek rád kérdőn (most fogom megmagyarázni neked h ez az)

- hmm, én semmit. Ő, a feladatot.

- Még azt se tudod i az, de máris átpasszolod egy emberednek? EZ, gáz. - jelentem ki nemes egyszerűséggel.

(az mi akart lenni nem i)

- úgy jobban tetszenék, ha én csinálnám a dolgaim?

- Szeretem az önálló embereket. - mosolyodom el gyengéden.

Elveszem a papírt - Öhm..mit kell csinálni?

- Rajzolni!- vigyorgok megdöbbent képeden mikor a kezedbe nyomok 1 ceruzát. - Meg sem nézted milyen egyetemre jössz, igaz?

- Nem igazán. És mit kell rajzolni?

- engem, nekem meg téged, amúgy ugye tudod, hogy ez egy szépművészeti egyetem?

(megsülööööök! Vagy 30 fok van a lakásban!!!!) (döglődik)

(meek pipilni 1 perc és itt vok)

- most már!- elkezdek rajzolni, annyira koncentrálok, hogy nyelvem hegyét ki dugom.

(nekem is melegem van )

(na vok, itt már mindenki kidőlt én meg még nem voltan tusolni XD)

(XD ügyi vagy!)

Én is elkezdek rajzolni, de nem tudom megállni, hogy ne kuncogjak cuki arckifejezéseden, amit 30 perc múlva meg is örökítek, hasonlóság 100%.- kész vagyok, te hogy állsz?

- kész! - jelentem ki. - hogy tetszik? - Mutatom meg remekművem.

- Á..- akadok meg, mondjuk úgy hasonlóság 20% és még kedves voltam. - Hát... első próbálkozásra nem is rossz.

- nem rajzolok többet. - pattanok, fel mivel kicsöngetnek. Kiviharzok a teremből, az épületből. - Takahiro...cigit! - nézek rá és már kapom is. Rá gyújtok, úgy hogy most senki nem veszi el.

- Szerintem megsértetted. - érkezik mellém Aoi - Amúgy mi Ő valami yakuza?- nevet saját kis viccén. -  Bingó. - válaszolom.(miért durcáztál be végül is szóban megdicsértelek???)- Érzed ezt?- szimatolok a levegőbe. - Ja, cigi, méghozzá meggyes. Most miért, nem tilos az egyetem területen. - értetlenkedik. - Csak Ő szív ilyet- suttogom magamnak. Felpattanok, odamegyek a nyitott ablakhoz és kihajolok. Észreveszlek és kinyúlók a cigidért, nem kicsit lepődtél meg, csak sajnos nem volt akkora mázlim és csúnyán megégeti a kezem. Fájdalmamban felszisszenek.

(na? Bealudtál XD?)

(akk hagyjuk abba a face menti az egészet majd holnap folytatjuk:))

(na vok, neked is megjelenik a tegnapi???)

Ahha!

(na akk látod a válaszom XD)

- ha már felidegesítesz, had szívjam el! - morgok és arrébb állva újra rá gyújtok.

Ezen csak bepöccenek, és már félig kimászom az ablakon, hogy elérjem, és mikor végre sikerül, akkorát zúgok ki az ablakon, hogy csak, na. (valahogy ez az én formám nem??)

- jól vagy?- segítelek fel, de a cigit még véletlenül se nyomnám el.

- Azt hiszem nem, de tök mindegy- elfogadom a segítséget és felállok - Figyu!- sóhajtok egyet, és körbepislantok, van e itt valaki, de látom, hogy nincs. - Sajnálom, ha megbántottalak, bocsánatot kérek!- lépek közelebb hozzád és egy apró csókot lehelek az ajkadra, majd szinte azonnal el is válok tőle. Az arcom csurd piros - El ne késs a kövi óráról- mondom, majd rohanok be a terembe ezúttal az ajtót használva.

(pill)

(na vok) ajkamhoz kapok és utánad megyek. Pont, csöngetésre érek be. Lehuppanok, melléd - Akkor mégse utálsz annyira! - vigyorgok arcod láttán.

- Soha nem mondtam, hogy utállak, akkor minek fogadtam volna el a randi ajánlatodat?- nézek rád kérdőn, de még mindig csurd piros arccal.

- tényleg? Ezen az òrán mit kell csinálni? - nézek bele gyönyörű kék szemedbe.

- csak figyeld a tanárt és jegyzetelj. - fordulok előre, mosolyogva. Az óra további része csendesen telt, szünetbe persze körülkaptak téged a lányok, engem pedig szó szerint arrébb löktek. - Hogy miért mindig a rossz fiúkra buknak??- jön oda hozzám sóhajtozva Aoi. - Passz. - válaszolom. - Amúgy mi van köztetek?- néz komolyan szemeimbe. - E-eszt hogy érted?- hebegek. – Hihi - kuncog Aoi - Mindent láttam az ablakból!- mondja szinte dalolva.

Embereim kiszabadítanak, és mögétek bújva beszélek. - Ezért nem szerettem suliba járni. - Sòhajtok.

- Még nem tudom. - válaszolom. - De kedveled?!- nem tudtam eldönteni, hogy kérdezi vagy kijelenti - e. - Nagyon is, lehet, hogy túlságosan. - szinte motyogom, de még jól hallhatón, a padlót fürkészve, véletlenül se haverom szemébe nézve. Hirtelen ötlettől vezérelve, hogy véget vessek a társalgásnak sarkon fordulok. De ott talállak téged, és tudatosul bennem, hogy mindent hallottál. Elvörösödöm zavaromban- Ááá! - nyögök föl és szemem is benedvesedik. Elrohanok, futok a fiú mosdóba, bezárom magam az egyik fülkébe, lehajtom az ülőkét, és ráülök felhúzott lábakkal."ez olyan gáz"- gondolom magamban. - Most te jössz, remélem mindent hallottál!- mondja neked Aoi. - 4. fülke, és siess, 5 perc becsöngőig!

- Köszi, haver!- pacsizok le vele, és megyek utánad. Belépek, oda futok fülkédhez. - Itaru! Én is kedvellek tèged… nagyon. Gyere, ki beszéljük meg! - kérlellek.

(ezt poénból, de muszáj!!!! XDXDXDXDXD) A mosdóban lévő srácok nem kicsit méznek rád furán.

Leszarom!

Nem nagyon érdekel, kèrlellek tovább.

Hallod a zár kattanását, miszerint kinyitottam, és te belépsz, de előtte még 'kedvesen' elküldöd a mosdóban tartózkodó személyeket.

(baszod erre mi a lo*szt írjak?!?!)

(várj, akkor írok még hozzá!)

Amint belépsz a fülkébe, be is zárod magad után. Csak egymás szemébe nézünk perceken keresztül, végül a csendet én töröm meg. – Bocs... - szipogok. - nem viselem jól a cikis helyzeteket. - és letörlök néhány könnycseppet.

Magamhoz ölellek. - Szeretlek kis buta! - puszilom meg fejed búbját.

- Én is téged- ölellek vissza és indulunk az osztály felé. - Amúgy nem megsérteni akarlak, de ez nem volt egy kicsit túlérzelgős egy jövendőbeli maffiavezérhez képest?

- Hé, senki nem tud ròla, csak mi. Mi meg nem mondjuk el senkinek.

- Oké, oké!- nevetve lépek be az osztályba, majd te is utánam, yakuzafőnökös arckifejezéssel. A nap további része nyugodtan telik.

(erre mit írjak?)

(mondjuk a randit????)

- Na, gyere! - húzlak magammal a limóig. - Sétáljunk a parkig vagy kocsival szeretnèl menni? - nézek szemedbe és derekadra rakom kezem.

- Sétáljunk! - mosolygok vidáman és elindulunk. Természetesen az embereid követnek minket a kocsival. - Ez kötelező igaz?- nézek fel rád.

- Hidd, el én örülnék neki a legjobban, hogy ne kövessenek. - sòhajtok fel és megpròbálom összekulcsolni kezünk.

- Értem. - jelentem ki, és segítek összekulcsolni kezünk. - Amúgy kicsit sem feltűnő! Nem gondolod? - kuncogok. - Mármint egy bazi nagy fekete limó és két rossz kinézetű csávó követ két fiatalt.

- Ez van! Szokj hozzá! - mosolygok. - Messze van?

- Azt se tudod, merre van a park? - értetlenkedek. - De amúgy csak pár saroknyira!

- Nem, meg bìzom benned!

- Akkor jó! - szorítom meg kezed és húzlak magam után.

- Ha meg át versz...ők elintéznek! - vigyorgok.

Hirtelen megállok, amitől nekem jössz. Hátrapillantok a vállad felett és szemügyre veszem az előbb említett verőlegényeket.- Huh, azt hiszem jobb lesz, ha nem teszem! - nevetek fel és húzlak tovább.

- Reméltem is! - mosolygok. - Miért jöttél erre az egyetemre, mit akarsz dolgozni?

- Nem tudom, csak azt, hogy szeretek rajzolni és festeni... amúgy lehet, hogy haragudni fogsz, de amikor tegnap bevágtál a limóba bepánikoltam és füllentettem egy kicsikét.

- Igen? Miben?

- Csak a jegyeimről, én vagyok az iskola legtehetségesebb diákja, már, mint az igazgató szerint. A többi igaz volt.

- Naaa! Ügyes vagy! - mosolygok rád.

- Köszi.. Amúgy megjöttünk.(nem tom mit írjak)

(amit akarsz) - De szép! - nézek körbe. - Üljünk le oda a padra. - ülök le.

Leülök melléd és gyönyörködöm a tájban. - Utoljára kiskoromban jártam itt, de még mindig gyönyörű ez a hely. Most mesélj te magadról!

- Az egyik legnemesebb yakuza család örököse vagyok. Anyám meghalt, apám nem sokára meg fog. Van egy húgom. Nagyjából ennyi. Mit mondjak még?

- Mit is csinálnak pontosan a yakuzák?

- Hát öhm… szerintem tudod!

- Van róla sejtésem. - meglátok egy körhintát (olyat, amelyik a you're beautifulban volt), felpattanok, és magam után rángatlak. - Próbáljuk ki!- felugrok rá és megtámaszkodom a korlátján, míg te elkezded pörgetni, majd te is csatlakozol hozzám. Velem szemben állsz nekem dőlve, és belecsókolsz a nyakamba. Így pörgünk tovább és tovább.

- Már késő van! Gyere, menjünk! Megengeded, hogy haza vigyelek?

- rendben. - megállítod a pörgést és leszállunk. Indulunk az autó felé bár nem egyenes útvonalon, mert alaposan elszédültünk, végül csak elérünk az autóig és beszállunk.

- Hova?

(japánban hogy írják az ilyet?)

(a milyet?)

(az utca és lakás, kerület, stb...)

(utána néztem, nincsenek se utcanevek se házszámok!!!! Akk most mit írjak????)

(nem tom, találj ki vmit!)

(kössz)

(igazán nincs mit)

Miután elmagyaráztam hova is kéne eljutni, elindulunk, és kb. 15 percen belül meg is érkezünk. A limó megáll az egyszerű bérház előtt. A házvezetőnéni tátott szájjal bámul. - Köszi, ezt a csodaszép napot!- köszönöm meg és egy csókot lehelek ajkadra, majd kiszállok a sötétített üvegű járműből. ( Ki kéne találnunk vlmi izgit másnapra, mert kezd kicsit lapossá válni!!!)

(jah a fater meghal te meg jössz vigasztalni vagy nem tom)

MÁSNAP

(béndzsa!)

(ötlet???)

( öööö... egy új osztálytárs, aki egy másik banda örököse, nem mellesleg 1 bájgúnár, aki azzal szekál téged, hogy folyton udvarol nekem? Sok vicces helyzet lehetne XD)

(jooooo)

(akk, MÁSNAP!!, te kezded)

Mikor a suli elé érünk, meglátok mèg egy limot. Kiszállok. Ő is. - Takeshi! - morgok ès megvárom, hogy meghajoljon, majd elindulok feléd. - Szia! (lehetne, hogy a Takeshi belém lenne szerelmes csak vissza utasìtottam és azért téged akar "eltüntetni".

(akkor, ha jól értelmezem ez a Takeshi rád indult, de visszautasítottad, ezért így akar bosszút állni???? Belerakhatnánk azt h csak meg akart dönteni téged, semmi mást és most ukét keres magának, mert még nem tudhatta h a tiéd vok, és mikor rájön, csak még jobban szórakozik?????)

( joooo!)

(amit most fogok írni attól, behalsz! XDXDXDXD)

(koncerttel mi van??)

Már a suli kapuja előtt várok rád, mert tegnap megkértél rá. Ekkor hirtelen egy rózsaszín limuzin fékez le előttem. "de hamar megváltozott az ízlésed!"döbbenek le, de meg is nyugszom, mikor nem te szállsz ki belőle. A különös fickó közel egy idős lehetett velünk és hosszú, szőke haja volt, és fehér öltönyt viselt, nyakában egy vörös boával. "Ennek sincs semmi stílusérzéke!"- szörnyülködöm magamban mikor elém lép. - Figyu cukorfalat, a szeretőm olajra lépett, mit szólnál, ha átvennéd a helyét? - kérdi bemutatkozás nélkül. - Ööö, inkább kihagynám!- válaszolok és fordulnék meg, de elkapja a karom. - Annyit fizetek, amennyit csak akarsz!-" miért van az, hogy mostanában mindenki fizetne a seggemért?" - tűnődöm el, de nem sokáig, mert látom, érkezik a felmentő sereg, meglátom a limód. (huh.)

- Takarodj a közeléből!- kiáltok, rá mikor oda érek. - Ő az enyém!- húzlak magamhoz

(a koncerttel mi van?)

(nem tom, lovettahiányban vok!:()

(öhm....gyerek napra kèrd )

Hála istennek! Megmentettél egy perverztől, markolok pólódba. - Köszönöm. - suttogom.

(jó ötlet XD)

- Kazuhiro! - hajol meg előttem. - Takarodj! - mondom és elindulok veled.

- Ki volt ez? - kérdezem, miközben az osztályba tolsz. - Nem fontos! Úgyse találkozunk vele többet. - jelented ki komolyan és leülünk. (majd a rózsaszínke üljön már Aoi mellé XD!)

(jojojo) - hogy az a szarházi hogy gondolta, hogy hozzád ér?- morgok orrom alatt nagyon idegesen.

Csendben figyelem idegösszeroppanásod, mikor becsengetnek. (am én folyamatosan viszem át ezt world- be XDXD már több mint 3000 szó XDXD)

(jók vagyunk) mikor meglátom ki lép be, olyan erősen szorítom meg a padot, hogy majd eltörik.

Gyerekek, újból bővül a mi kis csapatunk! - örvendezik az ofő- Köszöntsétek Takeshi-kunt. - Olyan szupcsi, hogy itt lehetek veletek skacok!!

(meek ebédelni majd jövök)

(Oks nekem is most menni kell)

(mit csinálsz???)

(ettem, most vok(

- fogj le, mert meg verem. - mondom, neked mikor elindul felénk és leül a haverod melle!

(megjöttem:))

Az a fura, hogy tényleg minden erőmet össze kellett szednem, hogy lent tartsalak. - Mi ütött beléd?- suttogom, mivel már folyik az óra. - És mi az már, hogy szupcsi????- szörnyülködöm el.

- Ő is yakuza örökös! Szerelmes belém és visszautasítottam. Azòta mindenki, aki fontos elvesz tőlem. Anyám miatta halt meg. Apámat meg mérgezte. Ennyi elég?

(nem úgy volt, hogy csak meg akar fektetni?? Na mind1) - huh, én a helyedben már rég kicsináltam volna!

- Ja és én vagyok a családok feje. Ez is idegesìti.

- mindkettőé??

- Nem én vagyok a fő! Aki a többi családot irányítja. Így érted?

- Jaa, értem!- kilesek mellőled és összeakad a szemem az előbb említett személyével, aki kéjesen rám kacsint, mitől kirázott a hideg. Szegény Aoi teljesen kihúzódott a pad szélére.

- Ha téged vagy olyat, akit szeretsz, molesztál vagy ilyesmi szòlj. Kínozni kínoztathatom.- vigyorgok a gondolatra.

- oooké - pislantok megint oda, most int felém. - van egy olyan érzésem, hogy egy darabig nem lesz nyugtunk tőle!- fut végig a hideg a hátamon mikor már csókot is küld. Ez már a te figyelmed sem kerüli el.

- Te kis szarcsimbòk! Nem meg mondtam. Tudod, hogy miket csinálhatok veled. Hidd el azt még én is élvezném. - vigyorgok.

- SSss, óra van Kazuhiro-kun!- csitít le téged Takeshi, és mielőtt a tanárra figyelne, rám kacsint.

- Meg ölőm. Eskü meg ölöm. - morgok. És ki ropogtatom ujjaim és nyakam.

- Nyugi, nyugi, nyugi! - ragadom meg ingujjadat. - Már nem kell sokat kibírni. Bááár...van még 8 óránk!- koppan a padon a fejem.

- Nyugi?!?! Bazd! Meg ölhetem?? Na? Szerintem te is benne vagy!

- még igazából nem is csinált semmit. - ebben a pillanatban egy összegyűrt papír landol a fejemen. Nem is volt kérdéses kitől jött. Kinyitottam, és elolvastam. Lefagytam, az arcom csurd vörös lett, ennél perverzebb és betegebb dolgot még nem olvastam. Még mák, hogy még te nem olvastad. A tanár meglátta az előbb jelenetet és így szólt:- Itaru, Takeshi kifelé! - De.. - Próbálkozom, de hiába. Lehajtott fejjel kullogok ki a teremből, utánam a vigyorgó perverzzel. Szerencsére eljuttattam hozzád a lapot, de még alábiggyesztettem ezt: HELP!

- Tanárnő léptem. - intek és futok utánatok. Nem kérdés hova vitt. WC. Benyitok és lefagyok a látottak alapján. Takeshinak behúzok egyet-, kettőt. Téged meg elrángatlak. - Ma és ezen túl hozzám jössz haza, mert nem leszel vele biztonságban.

Mikor kiérek vigyorival a teremből nagyot sóhajtok és készülök neki elmondani, hogy szálljon le rólam és nem vagyok kapó az olyan dolgokra, ami a papíron áll. Ám mielőtt megmukkanhatnék, magával ránt a WC-be. - Cukorfalat, a reakciód alapján még szűz vagy, igaz? - kérdi. Én meg se tudok mukkanni, de már cselekszik is. A boával összeköti a kezem és fölém szorítja, majd a falhoz présel. Kezdek pánikba esni. Lassan benyúl a gatyámba. - Ezen majd segítünk!- erre a kijelentésére eszeveszett kapálózásba kezdek, de hiába. Ő csak nevet az egészen és ekkor toppansz be és kiütöd, majd magaddal viszel valahova. Én még mindig sokkban vagyok, fel sem fogom, mi történik körülöttem. (az ilyenek leírását mindig rám hagyod!!!)

(sorry) Beszállunk a limoba. Simogatlak. – Jòl vagy már?

Nagyot rázkódtam ez jelezte, hogy igen. - hol vagyok?- nézek rád. - vagyis inkább hova megyünk?

- Haza, hozzám! Amíg ő itt van, addig ott fogsz lakni! Már ha benne vagy?

- Rendben, de el kell hoznom ár cuccomat, ki tudja meddig szándékszik maradni. - húzódom közelebb hozzád.

- Majd az egyik emberem elhozza! Maradj most velem. - mondom és átkarollak, hogy még közelebb bújhass.

Megérkezünk. (a lakásod kinézetét írd le te: P)

Vigyorogva nézem, ahogy tátva marad a szád villám láttán. - Tetszik?

- Szép! - mondom, tudtam, hogy gazdag vagy, de ennyire??

- Vendégszoba vagy alszol velem? - nézek szemedbe.

- Öhm... azt hiszem jó lesz a vendégszoba. (ebbe most ne köss bele, van 1 jó ötletem!!XD)

(Oks) - jól van! - mosolygok és megmutatom a legnagyobb vendégszobát. (megint be vok kicsit csiccsentve a nővérem miatt.)

(akk lesz fantáziád XDXD)

(lesz)

- Ez kábé akkora, mint a lakásom! - forgok körbe, hogy mindent jól szemügyre vehessek. Bénaságom ismét megmutatkozik abban, hogy megbotlok a dohányzóasztalban, de szerencsére a pihe-puha ágyban landolok.

- Ahogy látom, te esel, kelsz! - mondom mosolyogva. - Ebéd pont délben. Remélem, velem eszel. - mondom és elindulok sajàszobámba.

Saját szobámba

(kb. reggel 8 lehet, mit csináljunk addig??)

(ihlet van!!)

Egy darabig feküdtem az ágyon, majd álomba merültem. Borzalmas rémálmom volt, remélem, nem kell megemlítenem miről. Legyen elég annyi, hogy Takeshi végigvitte, amit akart. - ÁÁÁ!- kiálltok és ébredek fel hirtelen, leizzadva. 3 másodpercen belül 4 fegyveres és te rontasz be a szobámba. Ijedten kukucskálok ki a takaró alól. - B-bocsánat csak rosszat álmodtam.

(most nem tudok írni, mert vonaton vok és mindjárt lemerülök. Bocsi)

(okok, akk majd folyti, csak írj rám bármikor XD!!)

- Jól van a lényeg hogy jól vagy!- megyek oda hozzád és ölellek magamhoz. - Ha már így felkeltél gyere ebédelni. - mondom és húzlak magam után.

(bocs, bocs csak a kádban ültem XD)

(jól van, de legalább most már válaszolsz: )

Magad után, húzol, 1 hatalmas ebédlőbe ahol két teríték van. Az asztal vagy öt méter hosszú és az a 2 asztalfőnél. Leültetsz az egyikhez majd bosszankodva egyik embereddel áthozatod a terítéket mellém.

(Figyu a szobámban beleléptem egy méhbe, most komolyan, mennyi esély van erre??? Le van zsibbadva a nagylábujjam és még fáj is!!!DX)

Megjön az elő étel. - Jó étvágyat!- mondom és enni kezdek. Hamar megeszem, mivel éhes vagyok. Téged nézlek, míg te is befejezed.

( Tehetséges vagy, nagyon! xDD)

Soha nem voltam gyors evő, szeretem az ételeket lassan és komótosan elfogyasztani, szeretem élvezni az ízeket. Így dupla annyi időbe telik, mint neked. Leteszem a pálcikákat miután végeztem. - Bocsánat.

- Semmi gond. Szeretlek nézni. - mondom mosolyogva.

Hamarosan kihozták a főételt, és azt is megesszük.

- Kérsz desszertet? Én szoktam enni mindig, mert nagyon édes szájú vagyok. - mosolygok mikor meg látom a szakácsom egy nagy fagyi kehely-jel.

- Igen, én is!!

- Hozz neki is! - mondom vigyorogva és neki látok fagyimnak.

(ez aztán az úriember!!!!!:P) Mosolyogva figyelem, ahogy szinte habzsolod a nagy kelyhet, de úgy, hogy az egész arcod beteríti. Fel is kuncogok.

- Hé, ne nevess! Majd meg nézem a te arcod milyen lesz! - mondom, mikor meghozzák a tiédet is.

(az előbbit visszavonom elfelejtettem h maffiózó vagy XD) Felveszem a kanalat és én is nekilátok, de úgy, mint az előző fogásoknak, szépen, lassan, minden falatot kiélvezve, talán túlságosan is mivel az egyikbe belenyögök, mire kiesik a kanál a kezedből. Csak a csattanásra eszmélek fel. - Mi az? - nézek szemeidbe.

- Túl élvezkedve eszel. - jelentem ki és elindulok szobámba, hogy merevedésemmel kezdjek valamit.

Döbbenten, pislogok és figyelem, hogy sietve távozol. - Ez fura. - dünnyögöm magamnak és visszafordulok fagyimhoz. Miután végzek, vele aggódni kezdek, mert még nem értél vissza. Megkérdezem egyik embered, hogy hol a szobád, de nem hajlandó elárulni. "Kedves fickó!" Na, mindegy, magam indulok keresésedre. 30 szobán vagyok, túl mire benyitok hozzád.

- Ne!- ennyire telik, de már bent is vagy. - Én.. öhm..

- Magamra hagynál egy kicsit?- nézek szinte könyörögve.

- Bocsánat-bocsánat-bocsánat-bocsánaaat!- takarom el kezemmel szemeim és becsukom az ajtót és elrohanok. Sajnos fogalmam sincs hova, mert nem figyeltem merre futok és eltévedtem a hatalmas épületben.

- Te is a legjobbkor jöttél be. - mondom és befejezem, amit elkezdtem. Mikor kilépek magamhoz hívatom egyik emberem, hogy merre vagy és elindulok feléd.

Furcsa, ahol most sétálok, egy embered sincs itt. - Persze amikor szükség lenne, rájuk egyik sincs itt! - dühöngök és benyitok egy szobába ahol egy halom festmény van a falon, méghozzá a leghíresebbek. - Mind hamisítvány! - kuncogok fel mikor közelebbről is megnéztem őket. - Vajon tudja?

- Most már. - mondom és felnevetek, mert nem kicsit ijedtél meg. - Bocsi, nem akartalak meg ijeszteni.

Hatalmasat ugrok, és fel is sikkantok. Egyik kezemmel a falnak támaszkodok, másikkal a szívem szorítom, mert úgy érzem, mindjárt kiugrik a helyéről. - Rohadtul nem vicces! - nyögöm, mert még mindig nem kapok normálisan levegőt.

- Mondtam, hogy bocs!- mosolygok. - Lesz munkám hála neked. - mondom még mindig mosolyogva. - Unatkozom, nem csinálunk,,kettesben,,?

Értetlenül nézek rád. - Milyen munka, és mit kéne ketten csinálnunk? - pislogok értetlenül.

- Elintézem azokat, akik átvertek és unatkozom csinálni, akarok valamit veled! - mondom még egyszer és leülök a kanapéra.

- Úgy maradsz! - parancsolok rád, a döbbenettől megfagysz. - Mármint bocsi, de olyan festői pózban ültél le, hogy ezt meg kell örökítenem. - mondom, miközben előszedem az állványt, a vászont és a festékeket a sarokból.

(am 1. a matyira hittem azt, hogy arra érted a munkát XDXD)

(jól van XD) - Igen is!

Nekiállok. Már 2 órája festelek, mikor el kezdesz ficánkolni. - Ne mozogj, kérlek! - szólok rád. - Időigényes munka.

- De elzsibbadtam. - morgok, de azért visszahelyezkedek, úgy ahogy voltam.

- Már csak az utolsó simítások vannak hátra. - 30 perc múlva végzek is. - Kész vagyok, megnézed?

- Igen. - állok fel..na, nem ott és meg nézem a képet. - Aszta! Nagyon tehetséges vagy!

Elégedetten vigyorgok, mikor lenyűgözve végigméred magad a képen. - De mik ezek a fekete szárnyak? - kérded, mire csak megrántom a vállam. - Alkotói szabadság!- vigyorgok. - Nem eszünk valami nasit?- nézek fel rád.

- Együnk. Itt vagy az étkezőben? Esetleg a kertben?

- Lehetne a kertben? - csillannak fel kékségeim.

- Természetesen!- elindulunk ki a kertbe és útközbe szolok, hogy hozzanak nekünk valami nasit.

Leülünk egy kerti asztalhoz és én gyönyörködöm a látványban. Az a rengeteg virág és az a gyönyörű halastó. - Wáo, ez lélegzetelállító! - ragyognak szemeim.

- Én is szeretek itt kint lenni. - mosolygok.

Megérkezik a szakács és 2 nagy szelet eperhabos tortát rak elénk. - Köszönöm! - és nekilátunk, de mielőtt az 1. falat eléri, a számat elkapod a kezem. - Kérlek, fogd vissza magad! - mondod kérlelőn, én csak bólintok. - Erre visszatérve, kérlek, legközelebb használj, zoknit vagy nyakkendőt a kilincsre. Tudod, ahogy a koliban szokás.

- Hé nem tom ki miatt kellet azt csinálnom. És ez az én házam, nekem nincsenek szabályaim. - mondom komolyan és enni kezdek.

- Oké-oké! - teszem fel védőn a kezeim és én is nekiállok. Fél órán belül el is fogyasztom, de nem bírok magammal és lenyalom a kanalat.

- Muszáj volt?- nézek kérdőn és morgok rád.

(5000 szóóóó!:D:D)

- Öh... - állok meg tevékenységem közben. - Sajnálom. - leteszem a kanalat a tányérra.

- Kárpótolnod kell!- vigyorgok.

- Mégis hogy? - kérdezem, előre is tartva a választól.

- Mondjuk....Csókolj meg!

- Re- rendben. - hajolok át az asztalon és számat a tiédre tapasztom.

- Na, nem így. Gyere az ölembe!- húzlak oda és egy mély, érzéki szenvedélyes csókot váltunk.

Sajnos ettől ugyanolyan problémám lett, mint neked az előbb. Kipattanok az öledből és felrohanok a szobámba. Mivel nincs nálam nyakkendő ezért a zoknimat használom, de elővigyázatosság kedvéért be is zárom az ajtót.

Sejtem problémád ezért utánad szaladok és kinyittatom az ajtót. - Had segítsek!- lépek be szobádba és magam után ismét bezárom az ajtót.

Tudtam, hogy ezt fogod tenni ha, meglátod a zoknit ezért, elbújtam a harmadik emelet egyik fürdőszobájában. (kérlek, ne csinálj semmit az elején mondtam, hogy van, tervem bírd még ki könyi!)

(Johh! Bemegyek a szobámba vissza telóra pár per és vok.)

(elküldtek gép elől mi??:D)

(jah)

Visszamegyek saját szobámba és ismételten eljátszom azt, amit nem is oly túl rég csináltam.

Amit valòszinüleg te is csinálsz.

(XD) Miután végzek, visszasunnyogok a szobához, de ott talállak a falnak dőlve az ajtó mellett. - Izé... tudtam, hogy segíteni akarsz majd, de szerettem volna egyedül megoldani... ezt a helyzetet. - pirulva a padlót fixírozom.

- Értettem a célzást, csak meg néztem jól vagy- e. Már megyek is. - ezzel a lendülettel elindulok szobámba dolgozni.

"Megsértettem" sóhajtok és belépek a szobámba. Beülök a kádba, mivel a szobának saját fürdője van. Már másfél órája bent ülök, mikor érzem, ideje kijönni. Felveszem a kikészített hálóinget. Lecsukom a lámpát és ledőlök az ágyba, nem kell sok idő, hogy rájöjjek pánikrohamom lesz a sötéttől és az egyedülléttől. Felkapcsolom a villanyt és fel alá járkálok. "Nem bírom tovább!" Kinyitom a szobám ajtaját és átrohanok a házon egészen a szobádig. Bekopogok, mire ajtót is nyitsz. Azonnal odasimulok hozzád, és remegő kézzel belemarkolok pólódba. - Segíts... - nyüszítem.- még mindig érzem magamon a mocskos kezét!... Kérlek, tüntesd el ezt az érzést!! - szinte már könyörgöm.

(megint bealudtál mi???? na mind1, majd folytatjuk smsel ébressz ha felkeltél.:))

- De csak úgy tudok segíteni, ha azt, csinálom, amit ő. - mondom, mert aggódom miattad és szorosan magamhoz ölellek

(én most csak délután tok írni, mert tanulnom kell:( )

(oks)

(2-3 között leszek!)

(okés)

(na, itt vok:))

- Az mindegy, csak tüntesd el ezt az érzést- fúrom arcom mellkasodba.

- Jòl van! - mondom és felhúzlak magamhoz egy csòkra és közben behúzlak és lefektetlek az ágyra

Érzem, hogy a pihe-puha ágynemű körbeölel. (a szex jelenet elkezdését rád hagyom, mert most nem megy, majd közben belejövök XP)

(okés) Nyakad csókolgatom, és közben pólód húzom le. (kimegyünk megnézni buttont:))))) )

(mit????) Készséggel engedem minden tevékenységed, közben én is besegítek saját ruháid levételében.

(jason button f1)

(jajajajaaaa!)

(most megyek, majd írok)

(oks)

- De ugye tudod, hogy ha egyszer elkezdem, nem tudom abbahagyni. – mondom köldöködbe és puszikkal hintem hasad.

- Tudohhm. – nyögöm.

Elérek alsód széléhez, amit fogammal húzok le, majd merevedésed kezdem kényeztetni.

- Ahhh… - túrok zselézett tincseid közé.

Előkeresek egy tubus síkosítót, és egy-két, SOK óvszert, és vigyorgok kikerekedett szemeiden.

- Észreveszem, hogy kiüríted a fiókod, és előveszel egy gyanús kinézetű tubust, és egy nagy marok óvszert. – Ezt mind el akarod használni? – nézek döbbenten rád.

- Természetesen. Ki vagyok éhezve. 3 napja nem dugtam! – csókollak meg szenvedélyesen.

- Szóval azóta, hogy megismertél? – döbbenek le. Nem tudom, hogy örüljek, vagy szörnyülködjek-e. – De te legalább szexeltél. – én már 3 éve nem, belegondolni is szörnyű.

- Még szűz vagy? – képedek el. – 19 évesen? Nem baj! Örülök hogy én leszek az első. – mosolygok és csókollak meg.

- Nem így értettem!

- Akkor hogy?

- Hát úgy, hogy te szexeltél én viszont nem! Eddig csak 1 barátnőm volt és az óta se találtam megfelelő lányt. Valamiért inkább barátként kezelnek.

- Értem, és mit gondolsz, miért kezelnek barátként? – vigyorgok gonoszul.

- Azt nekem honnan kéne tudnom?

- Jó, mindegy! Most gondolj csak rám!

Magamhoz szorítalak. – Mi mást is tehetnék? – suttogom füledbe, majd meg is harapom cimpád, mitől elégedetten felnyögsz.

Elkezdelek egy ujjal tágítani, majd kettővel, és végül jön a harmadik is. Mikor már úgy gondolom elég tág vagy, kihúzom ujjaim, és magamra húzok egy óvszert. – Készen állsz? – nézek komolyan szemeidbe.

Veszek egy mély levegőt és megfogom a vállad. – Igen. – suttogom.

- Okés! – csókollak meg, és lassan beléd csusszanok. Várok, míg megszokod a helyzetet.

- Öhhh… - hördülök fel a fájdalomra és megszorítom vállad. Mikor enyhül a kellemetlen érzés óvatosan bólintok, hogy folytathatod.

Az elején lassan mozgok benned, de ahogy a vágy fokozódik egyre gyorsabb és gyorsabb vagyok.

(fokozódik a vágy XDXD ez nagy!)

Érzem egyre hevesebbé váló mozgásod, ami ütemes nyögésekre késztet, majd lábaim csípőd köré szorítom, hogy rásegítsek lökéseidre.

Szinte egyszerre lépünk át az orgazmus határán, hogy utána újra a szobában legyünk.

Lihegve rogysz rám és együtt próbáljuk lenyugtatni őrülten kalapáló szívünk. Mikor végre sikerült újból nyakamba csókolsz és kezdődik az egész Újból és újból, egész hajnalig. – Te nem vagy normális! – lihegem. – Nem gondoltam volna, hogy tényleg megtartod a szavad és az egész doboz óvszert elhasználjuk.

- Mondtam, hogy ki vagyok éhezve! – mondom és fáradtan megcsókollak. – Aludjunk!

Ekkor bekopog egyik embered, és benyit. – Elnézést fiatalúr, de lassan indulni kéne. – Erre a kijelentésre magam köré csavarom a takarót, mire rólad lekerül „hála nekem”, és megpróbálok felülni, de azzal a lendülettel vissza is esek, hála a fenekembe és a csípőmbe hasító fájdalomnak.

- Hova kell mennem? – nézek emberemre és magamhoz húzlak.

- Hát az egyetemre! – előzöm meg embered.

- Nem akarok menni! – nyafogok – Nem lehetne, hogy ma nem megyünk, és inkább elmegyünk a második randinkra? – mondom nyakadba.

- Rendben. – sóhajtom és közelebb bújok hozzád. Szinte azonnal elalszom, mivel egy szemhunyásnyit sem aludtam előző este.

Mikor felébredek, még reggel van, és éppen benyitsz. Meglátod, hogy ébren vagyok és odasietsz. – Na, végre! – mondod. – Miért? - nézek rád értetlenül. – Csak mert 2 napja alszol.

- Szexelünk? Elvonási tüneteim vannak miattad! Megint 2 napja nem csináltam!

- Várj! – tartom fel mutatóujjam. Megmozgatom csípőm, ami furcsa mód nem fáj. Kérdőn nézel rám. – Csak ellenőrzés. – mosolygok. – Rendben van, de csak 1 menet, mert szeretnék holnap bemenni az egyetemre és… - be sem fejezem, de te már rám vetődsz.

MÁSNAP

Karjaimban veled ébredek. – Ez a nap is jól kezdődik! – mosolygok és elmegyek zuhanyozni.

Felébredek, az óriási ágyban egy hatalmasat nyújtózok, épp akkor lépsz ki a fürdőből, 1 szál törölközőben. Elpirulva elkapom a tekintetem. – Használhatom a fürdőd?

- Persze! De mit pirulsz? Egy jó párszor láttál már! – vigyorgok pimaszon és megpuszillak.

- Reflex! – csavarom magam köré a takarót, és besietek a fürdőszobába.  Mikor végzek, egy adag tiszta ruhát találok az ágyon, amit fel is veszek. Reggeli után, beszállunk a limóba és elindulunk az egyetemre.

(amit múltkor mondtam légyszi hagyd rám!:)JJ)

- Milyen órák lesznek ma? – szállok ki a limuzinból.

(nem fontos, pont most tetted! XP)

(ezt)

- Ööö… passz, majd megnézem. – lépünk be a terembe, de abban a pillanatban le is fagyok, mire te nekem jössz. Kérdőn nézel rám, de meguntad, hogy meg sem mukkanok, követed a tekintetem, és amit ott látsz, attól eltátod a szád. Takeshi Aoi ölében ülve röhögcsél vele, és tollas boáját Aoi nyaka köré téve közelebb húzza, őt magához megcsókolja. MEGCSÓKOLJA!  Mikor észrevesznek minket, boldogan intenek felénk, hogy jöjjünk közelebb. Mivel meg sem tudok mozdulni ezért te tolsz oda.

- Öhm… Mi folyik itt? – kérdem nem kicsit sokkoltan, de hamar összeszedem magam, és visszatér régi önmagam. – Ó, látom már begyógyult a monoklid! – vigyorgok.

Én még mindig nem tudok megszólalni a döbbenettől.

- Hát igen. – tapogatja meg Takeshi a szeme alját. –Azért a smink is sokat segít, nem igaz édes? – fordul Aoi felé, aki megcsókolja a halvány ökölnyomot.

- Smink nélkül is gyönyörű vagy! – mondja.

Ettől én is magamhoz térek, sose hallottam Aoit így beszélni. Ez még számomra is túl sok nyál.

- Ez aztán már kurvára nyálas! Menjetek szobára! – mondom és leülök a helyemre.

- Aoi ez mit jelentsen, vagyis inkább, hogy történt ez?

(Aoit most rád hagyom, találd ki te, hogy jöttek össze! XP)

- A vécében találtam rá, és még ha nem is volt túl szimpatikus, segítettem neki és jobban megismertem. És hát sok közös volt bennünk, együtt töltöttünk egy kis időt végül beleszerettem. – vigyorog Aoi. Én meg leülök, ölembe veled.

- Hát ez aztán…- hal el a hangom - FANTASZTIKUS! – pattanok fel hirtelen vigyorogva. Mindenki döbbenten néz rám. – De ne csak játszadozz Aoi szívével! – figyelmeztetem Takeshit. – Aoi végre találtál magadnak valakit! – mosolygok még mindig.

- Pontosan! Ha bántod a szeretőm haverját Takeshi, megverlek! – vigyorgok, és lepacsizom velük. – Gratu!

Becsöngettek. Végleg hozzád költöztem, Aoi és Takeshi sem váltak el többé, és így kezdődött el az életem, mint egy yakuzaörökös szeretőjeként.

 THE END