Egy új élet kezdete
By; Kira-sama (de
Gün-gün is segített elég sokat)
1. fejezet(Jiwon pov)
2 évvel ezelőtt
A reptéren állunk és búcsúzkodunk eddigi életünktől, mert anyát
áthelyezte a cége Észak-Koreába. Mivel a szüleim elváltak és apa nem nagyon
foglalkozik velünk ezért én is megyek vele, noha elmúltam tizennyolc.
- Nem hagyhatsz itt minket, amikor végre összeállt a banda!- mondja
dühösen egyik legjobb barátnőm.
- Bocsánat! Ne haragudjatok!- mondom szinte sírva. – De azért eljöttök
meg látogatni?- kérdem még mindig küzdve a feltörő könnyeimmel.
- Alap!- vigyorognak rám és megöleljük egymást. – Aztán mindennap
tessék vagy írni, vagy hívni-. mondja Hyuna a másik legjobb barátnőm.
- Igen is! –nevetve megölelem őket még egyszer.
- Vigyáz magadra! – enged el mosolyogva.
- Ti is! – mosolygok és felszállunk a gépre. Megkeressük, a helyünk
majd kényelmes elhelyezkedés után anya felém fordul.
- Készen állsz egy új életre?
- Remélem.
Otthon punnyadtam és néztem a tv-t,
amikor anya haza ért.
-
Megjöttem! – kiált fel.
-
Én meg itt voltam! – kiáltok vigyorogva és futok le a lépcsőn,
hogy megöleljem.
-
Jajj kicsim fontos hírem van számodra. – mondja
mosolyogva és megölel.
-
Igen? – engedem el és nézek kíváncsian.
-
Össze szeretnék házasodni egy férfivel és szeretném, ha
megismernéd őt és a leendő bátyádat.
-
Várj… mi? – nézek értetlenül. – Lesz egy új apum meg
egy……… BÁTYÁM ?????
-
Igen és valami énekes egy bandában. – áradozik anyám.
-
Chh! Még hogy híres? Kíváncsi leszek. És még is mikor
lesz ez a híres neves vacsora?
-
Ma! – vigyorog boldogan. – És örülnék neki, ha jól
viselkednél! – mondja komolyan.
-
Azért köszi hogy szóltál!- morgok. – Letusolok és utána
mehetünk.
-
Oké én is így terveztem!
Mérgesen felvonulok a szobámba és
rekordidő alatt lezuhanyoztam és utána fél óráig válogatom, hogy mit vegyek fel,
míg egy fekete-pink mini pántnélküli ruhánál döntöttem és felvettem hozzá a
kedvenc sapim, ami pandás és kedvenc acélbetétes bakancsommal.
-
Kész vagyok! És nem, nem öltözöm át, ha az új apuci az
apucim akar, lenni látnia kell az igazi énem.
-
Jogos! –sóhajt. –Mehetünk? –kérdi.
-
Mehetünk!- mondom és felveszem övtáskám és beülünk a
kocsiba. Húsz perc kocsikázás után érünk oda egy szép nagy házhoz. Szó nélkül
szállunk ki a kocsiból és megyünk az ajtóhoz, anya csenget. Amikor kinyílik az
ajtó kellemesen csalódtam, rosszabbra számítottam. Egy negyvenes éveiben járó,
szimpatikus emberrel találom szembe magam. Mindketten meg hajlunk.
-
Jó estét! A nevem Jiwon!- mutatkozom be.
-
Neked is! Az enyém pedig Seung Wo!
-
Gyertek be! A fiam még nem érkezett meg még dolgozik! –
mosolyog rám.
-
Ó értem! – mosolyodom el én is.
-
És hány éves? – kérdezem, amikor leülünk az asztalhoz.
-
Egy évvel idősebb, mint te! Édes anyád nem mesélt
róla? - néz rám kérdőn.
-
Nem! Ma mondott el mindent! – vigyorodom el.
-
Remélem, jól kijöttök majd!
-
Hát azt én is remélem! Megvárjuk őt is a vacsorával?
Mert én még nem igazán vagyok éhes!
-
Persze ha szeretnéd!
-
Megjöttem!- jön be valaki, akit nem látok, mert háttal
ülök az ajtónak. Felállok, meghajolok, és csak utána nézek rá.
-
Te… te… te! – dadogok.
-
Lee Seung Hyun! És te? – néz kedvesen.
-
Ji- Jiwon! – mutatkozok be nagy nehezen.
-
Csak nem Bigbang rajongó vagy? – sóhajt szomorúan.
-
De, de bocsánat! – és leülök. – Most már ehetünk! –
mosolygok.
-
Eddig nem ettetek? – néz értetlenül és leül a mellettem
lévő üres helyre.
-
Nem. - szólal meg ,,apuci”. – Azt mondta, hogy várjunk
meg pedig akkor még nem is tudta, hogy ki vagy.
-
Köszi! – mosolyog és egy kis puszit ad arcomra, amin
elpirulok. Ezek után hamar megvacsorázunk, de a szülők még beszélgetnek. Én nem
érzem túl jól magam főleg, hogy imádatom egyik tárgya épp itt ül mellettem.
-
Anya haza megyek, fáradt vagyok!
-
Jól van, kicsim csak vigyáz magadra! – ölel meg.
-
Viszlát! Örülök, hogy meg ismerhettelek titeket!
-
Várj Seung Hyun majd haza kísér! Igaz fiam?
-
Jah, persze mintha az lenne minden vágyam, hogy
pesztráljam! – morog orra alatt, de én mindent hallok.
-
Hé ha ennyire nyűg nem kell! Tudok vigyázni magamra!
Viszlát Seung Wo!- és amint kilépek a lakásból bedugom a fülhallgatót fülembe
és gyorsan sétálok. Elkap, valaki megfordulok és kiszedem a fülhallgatót
fülemből.
-
Ha meg kérhetnélek, engedj, el kezdek fázni és haza
akarok menni!- morgok.
-
Bocsánat az előbbiért! Nem volt szép tőlem, csak fáradt
vagyok és az se volt éppen ínyemre, hogy apa újból meg akar házasodni… De már
beletörődtem! És amúgy is vigyáznom kell a kishúgomra! – mosolyog és vállamra
teríti bőrdzsekijét.
-
Pofa be! Csak egy évvel vagy idősebb! – nyújtok
nyelvet. - És köszönöm Oppa! – mosolyog rá és tovább indulok. Utánam fut és
átkarol.
-
Igen és mikor van a szülinapod?
-
December 13.-a. Egy nappal a tied után. – mosolygok.
-
Még mindig zavar, hogy a rajongótok vagyok? – kezdem el
nézni a járdát.
-
Már nem! De tudod jó lett volna, ha nem ismersz.
-
Az lehelten lett volna! Itt mindenki ismer titeket! –
mosolygok rá.
-
Ez kedves! És melyikünk a kedvenced a bandából?
-
Öhm… te meg T.o.p meg G-dragon meg Taeyang meg Daesung,
mindegyikőtöket szeretem. – nevetek.
-
Helyes válasz!- nevet velem.
-
Kedvenc szám?
-
13! – nevetek még jobban.
-
Nem erre gondoltam!
-
Tudom! Sok van, amit szeretek! Bad Boy, Blue, Fantastic
Baby és még sorolhatnám.
-
Hugi jó fej vagy!
-
Köszi, te is Oppa! Jut, eszembe lehet egy óriási kérésem?
-
Igen?
-
Hoznál nekem egy posztert, amit mind alá irtatok?
-
Persze hogy hozok! De miért nem jössz be hozzánk?
-
Mert nem akarok zavarni!
-
De nem zavarnál! Szeretnének!
-
Nem biztos, hogy szeretnének és mindegy jó ez így!-
mondom és meg állok.
-
Oké- sóhajt lemondóan. - De miért álltál meg?
-
Mert meg érkeztünk! - mosolygok. - Köszönöm, hogy haza
kísértél. - mondom és elindulok a bejárat felé.
-
És meg se öleled a bátyád?
-
De! – visszafordulok és szorosan megöleljük egymást. –
Jó éjt Oppa! – engedem el.
-
Neked is Ji Won! – mosolyog és elindul vissza.
Belépek a
házba és azonnal felhívom legjobb barátnőim, Hyunát és Eun Heet.
~ El se hiszitek mi történt!
~ Remélem, valaki minimum haldoklik, hogy
ilyenkor zaklatsz. – szól bele álmosan Hyuna.
~ Nem senki! – mosolygok bele a telefonba. –
Lesz egy új apám és egy bátyám! – hadarom.
~ Wow… és?
~ És az én drága bátyám a Bigbang egyik
énekese.
~ Soha
nem halottam róluk!
~ Mindegy! Dél-Korea egyik leghíresebb
bandája és ők voltak a kedvenc bandám két évvel ez előtt is.
~ Na, akkor szupcsi neked!
~ Igen, igen! Megkértem, hogy hozzon nekem
egy autogramos posztert! És azt mondta, hogy menjek el hozzájuk, de nemet mondtam.
~ Mer?
~ Mert nem akarok zavarni! De mindegy!
Lefekszem aludni. Jó éjt Hyuna és mond meg Eun Hee-nek is!
~ Hát tudod nálunk reggel hat óra van másfél
órája feküdtünk le aludni, de jó éjt!
~ Szia! – leteszem és lefekszem aludni.
1. fejezet vége
