Huhú! Újraéledtem!!

Egy új élet kezdete

By; Kira-sama (de Gün-gün is segített elég sokat)

2. fejezet (Seungri pov) 

Tegnap miután haza kísértem a leendő húgom a srácokkal közös lakásunkra mentem és elmeséltem mindent. Későn feküdtünk le és mindenki ott aludt ahol talált helyet. Ezért lehet, hogy arra ébredtem, hogy Daesung könyöke a bordáim között van.

- Daesung ez fáj! Fáj! Fáj!- mondom nyüszítve.

- Hm?- ül fel komásan így leborítva magáról a békésen alvó Taeyangot, aki rá esik az összegabalyodott GD-re és T.o.p-ra.

- Csinálok kávét!- mondom, és ártatlan fejjel kivonulok a konyhába.

- Seungri!- hallom meg GD mérges hangját és látok meg négy mérges arcot.

- Daesung hyung könyöke a bordám között volt és fájt!- mondom és felrakom főni a kávét. Hamar lefő, és miközben mindenki issza, a saját adagját rájuk nézek.

- Akkor segítetek? - mire négy értetlen arccal találtam szembe magam.

- Még is miben? - teszi fel a mindenkiben megfogalmazódott kérdést Tae.

- Hát meglepni a húgomat!- vigyorgok, mint a tejbe tök.

- Én benne vagyok! Kíváncsi vagyok rá!- mondja Ji Yong.

- Én is! - mondja Daesung.

- Ha a te húgod lesz, akkor a miénk is, mert mi egy család vagyunk!- mondja Seung Hyun.

- Oppa olyan szépeket mondtál!- játszom a meghatódottat.

- Természetesen én is benne vagyok! Mindig is akartam egy húgot!- nevet és mi is vele együtt.

- Akkor én keresek egy posztert, valaki hozzon egy filcet!- adja az utasításokat GD.

- Ja és reggelit is csináljon valaki!- teszi hozzá mosolyogva.

- Én felhívom aput és elkérem a számát. - mondom és elvonulok.

~ Szia, apa! El tudnád küldeni Jiwon számát? Igen! Köszönöm! Ma szeretnék átmenni, beszélgetni. Igen! Oké! Én is puszilom őt! Oké! Szia!- leteszem és nem sokkal ezután már meg is van a szám.

~ Szia! Itt Seungri! Igen! Egész nap egyedül leszel? Átmehetek? Ebédre! De a srácok elengednek egésznapra is. Jó! Akkor majd megyek! Szia, Hugi!- leteszem a telefont és megyek reggelizni.

- Na?- kérdi T.o.p két falat között.

- Meg van a szám. Beszéltem is vele. Reggeli után mehetek-, mosolygok- vagy is mehetünk. - mondom és befejezem a reggelit. Mikor mindenki befejezte leszedtük az asztalt és GD rá rakta a posztert és mindenki alá írja. Félóra, míg mindenki elkészül, de végre elindulunk. Dobok neki egy sms-t hogy úton vagyok, húsz perc séta után oda érünk. A fiúk elbújnak, én pedig becsöngetek és egy Jiwon landol a nyakamba.

- Szia Oppa!- enged el és invitál be.

- Hello!- mosolygok még mindig előbbi megmozdulásán. Bemegyünk, de az ajtót résnyire nyitva hagyom, és oda nyújtom neki a posztert.

- Itt van mit ígértem! És van még egy kis meglepetésem. – vigyorgok és kiszaladok, hogy behívjam a srácokat.

- Csukd be a szemed!- kiáltom és bejönnek most már ők is és beállunk, úgy ahogy a poszteren.

- Ki nyithatod, mondjuk egyszerre!

- Úr isten!- ül le a kanapé elé földre.

- Jól vagy?- megy oda Taeyang és felsegíti a kanapéra.

- I- igen! Ti hogy mármint hogy kerültök ide?- néz rá mindenkire majd végül rám.

- Meg akartuk ismerni a húgunkat! – mondja GD és átkarolja mire kicsit meg illetődik.

- Seungri te hülye!- jön oda és elkezdi püfölni mellkasomat persze csak gyengén.- Ha tudom, hogy ők is jönnek, kitakarítok és nem így néznék ki .- morog még mindig.

- Szerintem így is szép vagy!- mosolyog rá T.o.p amit pirulással fogad.

- Igen szerintem is!- értek egyet az előttem szólóval mire megölel.

- Köszönöm Oppa ezt a szép ajándékot.- puszil, meg amit egy mosollyal fogadok.

- Titeket is megölelhetlek?- néz cukin.

- Persze!- szólalnak meg szinte egy emberként. Mindenki megölelget.

- Köszönöm, hogy eljöttetek! – mosolyog.

- Umm te nem koreai vagy mármint nem itt születtél. – gondolkodik hangosan Taeyang.

- Igen Magyarországról jöttem.- mondja, mosolyogva majd leül.

- Hát az meg hol van?- nézek értetlenül rá.

- Egy kis ország Európában!- és megszólal a Fantastic Baby.

- Bocsi az enyém mondja!- mondja és felveszi.

~ Igen? - kérdez bele, de a többit nem értem, mert valami más nyelven beszél.

(Jiwon pov)

A reggel eseménytelenül telt amíg Seungri be nem állított a BigBang-el, több olyan helyzet volt, amikor azt hittem elájulok, de ekkor megmentett a telefonom csörgése.

~ Igen?- szólok, bele először koraiul majd magyarra váltok, amikor meghallom Hyuna és Eun Hee visítását.

~ Szivi el se hiszed mi történt velünk!- mondja Eun Hee.

~ Na, mondjátok, de utána én is mesélek!- vigyorgok bele a telefon. – Fiúk érezzétek magatokat otthon. Ezt a telefont el kell intéznem.- kiáltok ki a konyhából.

~ A Bandánk ismét turnézik és első állomás Dél-Korea!- visít Hyuna.

~ Íííííííííííííííííííí! De jó és mikor jöttök hozzám?

~ A turné holnap kezdődik, de csak jövő héten tudunk talizni.- sóhajtanak egyszerre.

~ Miért csak jövő héten a holnap kezdődik a turné?- kérdezem értetlenül.

~ Mert Koreában az utolsó állomás Szöul! És így egy egész hetet tölthetünk veled. – válaszolják felváltva.

~ Jóóóóó!- mondom mosolyogva.- Képzeljétek, nálam meg itt van a Bigbang és Taeyang felsegített, mert a kanapé mellé ültem és T.o.p meg azt mondta, hogy szép vagyok és GD meg átkarolt és uuuu meg áááá!- mesélek áradozva és mikor a nappaliba nézek, meglátok egy GD-t és egy Taeyangot közeledni felém.

~ Öhm.. Mennem kell! Sziasztok! Szeretlek titeket!- és leteszem a telefont.

-  Mi van velünk?- néznek rám és elkapnak és leültetnek maguk mellé.

- Semmi!- mondom egy mosoly kíséretében.

- Hallgatunk!- mondja komolyan Taeyang.

- Semmi csak a barátnőimnek mondtam, hogy itt vagytok, és hogy aranyosak vagytok meg kedvesek.- pirulok bele mondandómba.

- Óóóó te is az vagy! – mondja GD megpuszil és átkarol.

- Na, komolyra véve a szót lehetne egy kérdésem?- néz Taeyang a szemembe.

- I-igen?

- Biztos te is töltöttél ki olyan tesztet, hogy melyik Bigbang tagot minek raknád.

- Persze! Miért?

- Engem minek raktál?

- És engem?- kérdi GD is.

- Mindkettőtöket barátnak írtam legjobb barátnak.

- Ebből még lehet is valami!- mosolyognak rám mind ketten.

- Akkor téged Ji-nek foglak szólítani téged meg Bebe-nek .- mosolygok én is és meg puszilom mindkettejük arcát.

- Akkor mi is Ji-nek fogunk hívni!

- Jó! Kezet rá! –nyújtom nekik kezem.

- Inkább egy ölelést!- vigyorognak és két oldalról jó szorosan megölelgetnek. Én ki pattanok közülük és leesek.

- Segítsünk?- nevetnek.

- Ahham!- nyújtják, kezüket én meg lerántom magamhoz őket.

- Megfáztok! És akkor nem hallhatom a gyönyörű hangotok!- ölelem meg most én őket.

- És a többieket minek raktad?- kíváncsiskodik Ji.

- Seungri-t poénon kívül testvéremnek írtam-nevetek fel.- Daesung-ot nem írtam, sehova mert az egyik legjobb barátnőm szerelmes belé és nem engedte.- nevetek még jobban.- T.o.p-ot meg…

- Őt meg a barátodnak írtad!- fejezi be mondatomat Bebe.

- De fiúk légy szíves ne mondjátok el senkinek főleg nem neki!- mondom könyörgőn.

- Szerintem már nem kell! – mutogat mögém Ji. Hátra fordulok és egy döbbent arcú T.o.p-ot látok.

- Akkor, viszlát!- mondom, elrohanok kedvenc játszómig és leülök az egyik hintára. Bebe és Ji jönnek utánam.

- Bocsánat!- hajtja le fejét Taeyang.

- Miért is?- nézek rá kérdőn.

- Mert én hívtam oda!

- Tessék? Miért?

- Mert… nem tudom csak jót akartam! Ne haragudj!- mondja és lehajtja fejét.

- Nem haragszom, mert tudom, hogy csak jót akartál! És mert te vagy az egyik legjobb barátom!- mondom mosolyogva, kiugrom a hintából és megölelem.

- Én is! Én is!- mondja Ji és ő is megölelget minket. Mi meg őt.

- A többiek haza mentek! Mi pedig vásárolni megyünk!- mondja vigyorogva Ji mi után elváltunk.

- És miért is? – nézek értetlenül.

- Mert holnap lesz az esküvő és koszorúslány ruhát kell neked venned. Nekünk meg öltönyt. – mondja Bebe és elindulunk egy taxihoz. Először természetesen nekik választottunk ruhát mert úgy gondoltuk az a gyorsabb.

- Milyen színűt szeretnél?- kérdi Ji majd a ruhákat kezdi nézegetni.

-Pink!- mondom és én is elkezdek nézelődni.

- Ez? Milyen? – mutatok egy ilyen színű mini, felülfűzős, derekánál fekete masnival megkötött ruhára.

- Próbáld fel és meg tudjuk!- mondja Bebe. Szót fogadva le emelem a ruhát és be megyek próbálni. Felveszem, és ki megyek.

- Na? – pördülök egyet, hogy jól meg tudják nézni minden irányból.

- Gyönyörű!- mondják egyszerre.

- Köszönöm!- ölelem meg őket. Miután levettem a ruhát fizetünk…illetve ők. Ragaszkodtak hozzá, hogy meg veszik nekem. Mindegy. Ezek után haza vittek ahol fádságtól kimerülve azonnal el is aludtam.

2. fejezet vége.

Szerepjáték

Szerepjátékozáshoz társat keresünk! 

Ötletünk ugyan még nincs a történet fonalára de majd együtt kitalálunk valamit!

Ezzel a képpel ösztönöznék titeket!
Elérhetőségünk:
yaoiandasianbands.heaven@gmail.com

Puszi: Kira-sama és Gün-gün

Csak egy versike! :P

Üdv itthon!

-By; Gün-gün

Hosszú útról tért vissza kedvesem,

Két hónap után, végre újból ölelhetem.

Dobogó szívem a reptérre hajt,

Egyszer csak megérzek magamon egy izmos kart.

Ijedten kapom fejem, az érkező felé,

Mert egyik keze, kötésben lelé.

Testem szinte magától fordul,

Szememből pedig, az első könny kicsordul.

Végig simítok mosolygó arcán,

Ajkam, pedig az ő ajkán.

Karjaiba von, nem is enged,

Idillünk, a taxis dudálása zavarja meg.

Gyorsan szállunk be a sárga autóba,

Így érünk mi, egy-kettőre haza.

Ajtónkat még be se zártuk,

De keze máris a pólóm alá fut.

Köldökömtől, egészen mellbimbómig,

Szórakozott ujjai ezekkel játszadozik.

Pólóm nem sokáig akadály számára,

Repül is le rólam, szobanövényem szárára.

Nyelvünk vad táncot jár egymással,

Végül a kanapén találom magam egy párnarakással.

Övem hangosan koppan a földön,

Nyelve csak úgy süvít, lángoló bőrömön.

Gatyám rövid úton követi övem,

Majd ajkai közé vonja, meredező csövem.

Szégyentelenül nyögök csak, levegőért kapva,

Feje mozgását irányítom, hajába túrva.

Rándulással spriccelem nedvem ajkai közé,

Tűzpiros arcomat látva, ő azt kéjesen nyelé.

Síkosítóba mártja két kecses ujját,

Azokkal óvatosan köröz bejáratomnál.

Lassan csúsztatja az egyiket belém,

Könnycsepp csordul arcom szélén.

Letörli a nedves foltot,

Majd eltalálja AZT a pontot.

Gyönyörömet kihasználva,

Még egy ujját belém mártja.

Mikor már elég tágnak gondol,

Merevedésével belém hatol.

A feszítő érzés, majd kettérepeszt,

Belegondolok, milyen rég csinálta utoljára velem ezt.

A helyzethez a testem hamar hozzászokott,

Csak gyönyört, fájdalmat már nem okozott.

Csípőjét lassan mozgatni kezdi,

Testemen mindenhol érzem simogató kezeit.

Átkarolom vékony nyakát,

Majd vad csókra invitálom, harcias ajkát.

A tempó egyre gyorsabbra vált,

Érzem, hamarosan elérem a határt.

Ő sincsen, már tőle messze,

Pár erőteljes lökéssel repít minket a mennybe.

Hátam a kéjtől ívbe feszül,

Forróságát érzem, megtölt belül.

Izzadt teste az enyémen landol,

Szívünk, majd kiugorva helyéről, zakatol.

Fáradt alakját, szorosan ölelem,

És tudom, többet el nem engedem.

- Üdv itthon! – suttogom halkan,

S, végül elalszunk, egymás karjaiban.

(Szerzői megjegyzés: Életem legelső verse, úgyhogy bocs a néhol furcsa rímekért! xD

U.I.: Nem hittem volna, hogy ilyen tartalmasan tudom eltölteni a német, fizika, és matekórákat. :P)

Nyammi twin!

Sose hagyd a laptopod a bátyáid közelében! 

By; Kira-sama

Ma, is mint minden reggelem azzal kezdem, hogy frissítettem a blogomat. Ami nem másról szól, mint a yaoiról. Imádom, a barátnőimmel együtt, és sok ihletem van hála, iker bátyaimnak. A szüleink elutaztak tegnap, ezért áthívtam két barátnőmet. Lemegyek reggelizni, és meglátom testvéreimet, Yorit és Torit.

- Jó reggelt! – ölelem meg őket.

- Neked is Hiro-chan! – mondják, egyszerre miközben visszaölelnek.

- Ai és Akira átjönnek, délelőtt utána meg ott alszunk Ai-nál. Úgy hogy, légy szíves, öltözetek fel! –utalok arra, hogy csak egy alsógatyában vannak.

- Igen is főnök! – nevetnek.

Felmegyek, összepakolom azt a cuccot, amit vinni tervezek, és már csak akkor megyek le, mikor meg hallom a csengőt. Lefutok a lépcsőn és kinyitom, az ajtót barátnőim ugranak nyakamba. 

- Most olvastam a legújabb történeted, nagyon jó lett! – mondja lelkesen Akira.

- Igen szerintem is! – mondom nevetve, amikor is megjelennek testvéreim. Bemegyünk a nappaliba, a fiúk egy fotelba ültek Yori, Tori ölébe természetesen.  Mi hárman meg a kanapéra.

- Már értem, honnan jönnek az ihleteid! – suttog Ai fülembe.

- Pszt!- teszem ujjam számra figyelmeztetően, és Tori hangja szakít minket félbe, mindhárman rájuk nézünk.

- Yori-chan, van itt egy kis morzsa! – hajol közelebb Tori, Yorihoz, meg fogja állát, és úgy fordítja, maga felé, majd egyszerűen kezével letörli. Mi erre kisebb yaoi görcsöt kapunk, és állunk koppan a padlón. Kérdőn felénk fordulnak.

- Hát ti meg mit csináltok? – kérdi Tori értetlenül.

- Semmit,semmit! –krákogjuk pipacs vörös fejjel.

- Szerintem, elmegyünk!- mondom, komolyan, majd felmegyek cuccomért és elköszönök testvéreimtől.

- Sziasztok, szeretlek titeket! – ölelem meg őket.

- Szia! Mi is téged! – ölelnek, meg majd elindulunk.

- Hogy bírod velük? Mindig ilyenek? –rohamoznak kérdéseikkel.

- Egész jól és igen, de így sok ötletet adnak! – vigyorgok.

- Basszus otthon hagytam a laptopom!- verem játékosan fejbe magam. – Menjetek nyugodtan, majd utánatok megyek! Sietek!- mondom gyorsan és kezükbe nyomom cuccom, majd sietve indulok haza. Mikor benyitok, a lakásba síri csend fogad, majd egy kiáltás a szobámból, felfutok és bátyáimat látom gépem előtt. Benézek a résnyire nyitva hagyott ajtón.

~  Remélem nem a törijeimet olvassátok!~ gondolom, magamban miközben hallgatózom.

- Mi, én nem is mondanék ilyet! – morog Yori, mire Tori elmosolyodik. Eltelik, egy kis idő, valószínűleg olvasnak. A csendet Tori rekedt hangja szakítja meg.

- Öhm… Yori van egy kis problémám…- Erre az említett helyezkedik egy kicsit, hogy bátyjára nézhessen, majd elmosolyodik.

- Igen, azt érzem! Segítsek a khm.. problémádon?- hajol, közelebb majd egy csókban forrnak össze. Az állam a padlót súrolja, de kezemmel betapasztom szám, hogy ne adjak ki hangot. Szenvedélyesen csókolóznak, és a levegőhiány szakítja szét őket.

- Tori ezt nem lenne szabad- lihegi komolyan Yori. – De kit érdekel?!- fejezi be a mondatot vigyorogva, és lovagló ülésben ül vissza, hogy egy újabb szenvedélyes,vad,birtokló csókba egyesülnek.

- Inkább az ágyon folytassuk!- sóhajtja, elködösült szemekkel Tori, majd ölébe kapja öccsét, és az ágyra helyezi, de olyan finoman, gyengéden mintha bármelyik pillanatban összetörhetne.

- Tori nem török össze! És a francba is, csókolj már meg!- mondja Yori határozattan és magához húzza testvérét, hogy újabb csókot válthassanak és leszaggathassák egymásról a már fölösleges ruhadarabokat. Térdeim megremegnek és lábaim szétcsúsznak alattam. Tompa puffanással érek földet. Már teljesen meztelenül kényeztetik egymást. Az idősebbik először kezével kényezteti, a fiatalabbik férfiasságát, miközben szájával bebarangolja a másik testét. Nyakát, kulcscsontját csókolgatja, szívogatja. Így halad a finom bőrön, míg nem eléri a már igen merev tagot. Először csak nyalogatja, majd ameddig tudja, bekapja. Ezt addig folytatja amíg Yori el nem élvez egy hangos nyögéssel, és le nem nyeli. Újabb csókban forrnak össze.

- Kéne valami síkosítónak!- gondolkodik hangosan és körbe néz, majd megakad szeme kedvenc vattacukor illatú testápolómon.

- Ez jó lesz!- meg szagolja. - és még az illata is jó! – vigyorodik el perverzen, majd ujjaira nyom egy adagot és tágítani kezdi öccsét. Először csak. Itt vár egy kicsit, míg el nem múlik a fájdalom jele Yori arcáról.

- Bocsánat Kicsim!- suttogja a másik ajkaira és megcsókolja. Kezével újra kényeztetni kezdi a fájdalom miatt, lankadt testrészt. Ezek után még egy ujját, majd még egyet csatlakoztatja a már bent lévőkhöz. Mikor már a kéjtől nyög Yori meg szólal:

- Most már, téged akarlak! –lihegi Tori szájába.

- Kérésed számomra parancs!- vigyorogva kihúzza ujjait és behelyezkedik elé. Ekkor összenéznek, majd rám, és kacsintanak egyet. Tori szinte azonnal el is kapja tekintetét és egy lökéssel tövig hatol az előtte fekvőbe. Yori nem engedi el tekintetem, majd egy, olyat nyög, hogy a pornó színészek megirigyelnék.  Soha nem láttam ennél gyönyörűbbet. Egyre gyorsítanak a tempón, mígnem elélveznek. Tori Yoriba, Yori pedig az ágyamra. Az ÉN ágyamra esik le. Megtörölköznek és vigyorogva indulnak felém.

- Tetszett a műsor hugi?- kérdik vigyorogva. Mire én az eddiginél is jobban elpirulok és lehajtom fejem, de nem kellet volna, mert még mindig meztelenek, erre felkapom fejem és szobám sarkát kezdem nézni. Maguk felé fordítják fejen.

- Jól írsz hugi!- mondja komolyan Yori.

- Köszi!- mondom és cukin elmosolyodom.

- És ha elfogyott az ihleted, csak szólj nyugodtan!- vigyorodik el perverzen Tori és a fejem felett megcsókolja Yorit.

- Köszi de azt hiszem most egy darabig nem lesz szükség rátok!- vigyorgok.

- Jut eszembe, csak ki mondtad azt, amit a töriben írtam! – mondom nevetve mire Tori is elkezd nevetni és Yori meg bedurcázik.

- Jól van, na!- fujtat egyet és egy csókot kap jutalmul.

- Azt hiszem egy új fegyvert adtál a kezünkbe. – mosolyodik el újra Yori. Én erre értetlenül nézek rájuk.

- Vagy is tudjuk mivel fenyíteni a másikat!- vigyorodik el ismételten perverzen Tori.

- És még engem neveznek perverznek! Most már tudom kire ütöttem! –nevetek.

- És ki kell mosnotok az ágyneműmet!- mondom teljesen komolyan.

- Ahh pedig azt hittem érezni akarsz minket!- vigyorodik el Yori és átkarol, amit pirulással fogadok.

- Talán lehet, hogy inkább máshogy akar minket érezni! – vigyorog Tori is és ő is átkarol.

De ez már egy másik történet.

VÉGE