Tartalom: Ez egy csóró egyetemista és egy önfejű yakuzaörökös szerelmének története. (yaoi)
Yakuza Love
Itt vok
Én is!
Yaoi lesz? Híresek v. kitalált?
Kitalált
Legyen
a yakuzááááás!!!!XDXDXD
Joooooo!
Uke vagy a seme a yakuza? És te melyik akarsz lenni, drága uke-chanom?? xDD
Én vok Ukeman!!!(és elrepül)XDXD
A
yakuza a seme azaz te és én vok a csóró egyetemista
Jooo! Keresel neveket?? Nem vok gépközelben!
Oks!
Okok keresek
neked olyan igazi gengszter nevet nekem pedig vlmi cukorfalatot
Jaja!
A vezetékneved lehetnek Kawaii!! :)))))
Te
meg a Yamaguchi-gumi yakuzacsoport örököse leszel XDXDXD nem kitaláció ez
létezik most találtam XP
Meek
nevet keresni
Oks!
Az
én nevem Itaru lesz:)
Keresem
a tiedet
Jó!
Itaru ez joo!
Kazuhiro????
Már,
mint neked???
Na,
mi van bealudtál??????XPXPXP
Kifogyott
a lovetta a mobilomról
Na?
Most
már jò!! Találtál nevet?
Kazuhiro és
Itaru???
XD
jòò! Hogy taliznak?
Az
egyetemen te nekem jössz, eltaknyolok és szarsz rám, de nem hagyom annyiban, ja
és te nem jársz oda csak én te épp valami maffiás ügyet intézni jöttél
Megint
belassultál mi???
Joh!
:)) nem! Kezdj te!
Ok
J
(a megjegyziket
tood zárójelbe:))
Igen
is!
Egy halom
tankönyvvel a kezembe sietek az egyetem udvaráról be az épületbe. Már az
ajtóval küszködök mikor te belülről nekem vágod. A kezemben lévő tárgyak a
földre esnek én meg seggre ülök. - Áucs! -szisszenek fel.
Gyorsan
vágok át az udvaron!- Szeretem a piszkos munkát! - vigyorgok és neked megyek.
De természetesen nem foglalkozom veled. Majd az embereim.
Döbbenten ülök a
füvön, mikor 2 öltönyös, napszemüveges csávó megragad és felránt álló
helyzetbe. Míg az egyik leporol, a másik felszedi a cuccom és a kezembe nyomja,
majd mindkettő fut utánad, mint valami kutya. - Hé! - kiálltok utánad, mire
fapofával megfordulsz - Bocsánat vagy valami? - vonlak kérdőre.
(ezt ne
rendezzük le gyorsan, mint szoktuk legyen jó hosszú!!:))
(Oks)
Nekem beszél?- nézek embereimre! - csináljatok vele valamit!
- intek feléd és megyek tovább.
A
döbbenettől tátva marad a szám, végül sikerül magamhoz térnem. - Idefigyelj
seggfejkém, fellöksz és még neked áll feljebb? - rivallok rád, mire megállsz,
és ismét felé fordulsz. - Igen hozzád beszélek! (jók vagyunk! XDXDXDXDXD)
(am
ezt le lehet menteni valahova???? Kár lenne, ha elveszne)
- Nem tudod,
ki vagyok! - vigyorogva megyek közelebb hozzád! - ha azt mondom yakuza
örökös,hogy reagálsz? - gyújtok rá.
Basszus,
basszus, basszus, mit csináltam máár megint!! - pörög át az agyamon, de fapofát
és nyugodtságot erőltetek magamra - Ch! Naagyon megijedtem! - rá is játszok egy
kis ijedtséget
-
látom h félsz! - indulok el, de még visszafordulok. - de mivel tetszel meg kegyelmezek-,
suttogok füledbe! - és elindulok immár úgy, hogy nem állítasz meg.(bocsi hogy
lassan válaszolok, csak közbe játszunk.(
(okok) - te nem
tudod mi az a rájátszás, barom? Nem, mint ha hinnék neked, de milyen maffia
vezér lesz így belőled mi? Háháhá - röhögök fel. Mégis csak sikerül megállásra
késztetnem téged. Még mindig háttal állsz nekem, kezed ökölbe szorul az
idegességtől, a hátad megfeszül. Azt hiszem túlzásba vittem, sőt ez biztos.
" Neeee! Ezt most miért kellett?! Hülye idióta!" Üvöltözik velem és
pánikolni kezd belső énen, de ez egy cseppet sem látszik meg arcomon.
földbegyökerezett lábakkal várom a reakciód.
(huh)
(légyszi
ne nyírass ki ezért mert különben nem tudjuk folytatni XDXDXD)
- te
kis......- fordulok feléd. - 2 lépéssel előtted vagyok öklöm arcodnál áll, és
hirtelen tarkódra csúszik kezem és megcsòkollak.
"Most
végem" szorítom össze szemeim és várom öklöd becsapódását az arcomon, ami
furcsamód elmarad. Helyette a nyelvedet érzem meg a számban ficánkolni. A
tankönyveim ismét a földön landolnak. Hihetetlen, első csókomat ellopják.
(nincs,
befejezve ne Írj bocs)
Ráadásul
egy maffiózó, kinek még a nevét sem tudom és nem utolsó sorban egy fiú. Mikor
ez eszembe villan, ellöklek magamtól és még pofon is váglak. - mégis mit
csinálsz? ( Te jössz!:D, de még ne dugjunk, alakuljon lassan a kapcsolatunk)
- nem izgat,
hogy reagálsz, velem jössz! - húzlak magam után a limohoz.
Hirtelen
megragadod a kapucnimat és rángatsz magad után,- Hé, mit csinálsz?- kérdem, de
meg sem hallod, végül kiérünk a parkolóba. Az egyik embered kinyitja az ajtót
és te bevágsz a limóba, majd te is beülsz. Végül elindulunk. A lehető
legmesszebb húzódom tőled amennyire csak lehetséges egy limuzinban. - Mégis mi
a terved velem? - kérdezem kicsit megszeppenve.
- Tetszel.
Szex az biztos lesz, a többit meg meglátjuk. - vigyorgok, és rá gyújtok.
Az állam az
elmúlt 5 percben másodjára koppant a padlón. Meg se tudok mukkanni erre a
kijelentésre. - Hát még mit nem, még ha az orosz cár lennél, akkor sem!!- a cigi
füsttől már fulladoztam, ráadásul pipa is voltam és nem bírtam magammal, ezért
megragadtam a cigit, összemorzsoltam, leszarva, hogy égeti a tenyerem, és kihajítottam
a letekert ablakon, a te oldaladon. Az embereid döbbenve figyeltek minket.
(ugye még nem
alszol!!!!!!O.O, én még akarok szerepezniiiiiii!)
(vok)
(okok:D)
- nem nagyon izgat,
hogy bármelyik percben megölethetnélek!
(kérdőjelet akartam)
- öööm -
gondolkodom el, azért fura, hogy ezen el kell gondolkodnom - Igazság szerint
leszarom szar az életem. Egy rokonom se él, csóró vagyok és még a tanulmányaim
is csak súrolják az átlagot, jelenleg a popóm biztonsága jobbam érdekel! -
hadarom el gyorsan, szemrebbenés nélkül és próbálom kifeszegetni az ajtót nem
sok sikerrel.(am rájöttem mikor elolvastam:))
- Ahha
értem! - gondolkodom el. - És ha fizetek a seggedért? - kérdem és foglak le
mivel erősebb vagyok nálad.
- Nem! - vágom
rá azonnal. - Csóró az vagyok, de kurva nem!- metsző pillantással nézek a
szemedbe. (hogy belejöttünk má, nem??XD)
(jah)
- mindent meg adok! - mondom neked szinte kérlelve.
- de főnők.. Van, elég kurvája mért kell, pont ő- fintorog egyik emberem.
- Mert nekem ő kell. - nézek szenedbe.
- de főnők.. Van, elég kurvája mért kell, pont ő- fintorog egyik emberem.
- Mert nekem ő kell. - nézek szenedbe.
- Előbb halnék
éhen, mint hogy kurva váljék belőlem, bár ENNYIRE csóró azért nem vagyok! -
fújom ki a levegőt. - Na, most, hogy ezt megbeszéltük, ki is tehetsz, vagy ami
jobb lenne vissza is vihetnél az egyetemre, mert...- nézek órámra- 2 perc múlva
kezdődik az órám!!- a végét szinte már kiáltom, sőt, nem, szinte hanem tényleg.
(Na, formában vok! XDXD)
Miközben
visszairányítom a kocsit. - de nekem TE nem csak arra kellesz. - mondom
sòhajtva, és elengedlek. Visszaülök helyemre és rá gyújtok.
Kiszállok a kocsiból,
de megtorpanok, nem is vagy te olyan gonosz. Visszafordulok és lehajolok a
nyitott ablakhoz. - Ha mindenképpen szeretnél, tőlem valamit tegyél érte és ne
próbálj meg lefizetni. - mosolyodom el - Mondjuk, kezdhetnéd azzal, hogy erről
leszoksz! - Benyúlok a kocsiba és ez a cigid is arra a sorsra jut, mint az
előző. - Ne feledd, itt mindig megtalálsz. - még mindig mosolyogva intek neked
és berohanok a K épületbe.
Intek
egyik emberemnek, hogy menjen utánad és tudakolja meg neved.
(elfelejtettem!)
(várj,
megkeresem)
-
Itaru, legyen elég ennyi. - mondom a kopasznak, és sietek órára. Pont
becsöngőre érek be. Elfoglalom jól megszokott helyem. "Vajon mi fog
kisülni ebből?"- bámulok ki az ablakon."várjunk, csak nem is tudom a
nevét"- jut eszembe.(mi lenne, ha másnap, mint új osztálytárs jelennél meg
és elijesztenéd, a pad tátsam XDXD na?)
(jó, de milyen suliba járunk?)
- Takahiro, írass be ugyan abba az osztályba. - mondom és kidobom a cigi dobozt az ablakon.
- Haza. - mondom ès becsukom a szemem.
- Takahiro, írass be ugyan abba az osztályba. - mondom és kidobom a cigi dobozt az ablakon.
- Haza. - mondom ès becsukom a szemem.
(
egyetem, de amiről nem tudsz h szépművészeti és csak blöfföltem a szar
jegyekkel XP és a te neved Takahiro kinek mondod a neved??)
(Akk.)
MÁSNAP
(kezdjem
v kezded?)
(az én nevem Kazuhiro, Takahiro az egyik emberem. És te!)
(ja, tényleg!!!!, képtelen vok megjegyezni a
neveket XP, kezdem én JÓ?)
(Oks)
Másnap reggel
van, az osztályomban ülök, padtársam Aoi mellett, mikor becsengettek. Megjön a
tanár és mi felállunk. Int, hogy üljünk le. - Srácok új hallgató érkezett
közénk. - mondja lelkendezve és int az új gyereknek, hogy jöjjön be. - Ő itt
Yokushi Kazuhiro-kun, köszöntsétek. - vigyorog. Az az idióta!!! Nem igazán így
értettem a tegnapit. Ráadásul lerí róla, hogy yakuza, és nem javít a dolgon az
ajtóban álló 2 baljós kinézetű testőr sem. A fejem a padon koppan - Legalább
álcázhatta volna magát! - dünnyögöm. Aoi Kérdőn néz rám:- Ismered?- kérdi -
Fogjuk rá. - válaszolom.
(am felőlem
csinálhatjuk ezt akár reggelig is! XDXDXD)
(elvagyok
én is!)
- Sziasztok!- köszönök ès elindulok felèd. - A helyemen ülsz. - mondom padtàrsadnak.
- Sziasztok!- köszönök ès elindulok felèd. - A helyemen ülsz. - mondom padtàrsadnak.
(ez bizti megy a
honlapra:))
(Ahham)
Teljességgel
kiütve érzem magam, érzem, hogy a lelkem távozik a testemből. Összeszedem
annyira az erőm, hogy Aoi felé fordítsam az arcom. - könyi ne ellenkezz!-
tátogom hangtalanul. Aoi aprót bólint miszerint megértette. Felveszi a cuccait
és arrébb ül egy paddal
Leülök
melléd! - Mizu? - nézek szemedbe.
-He-hehehe-he-kuncogok
kínomban. - Semmi különös veled?
- Ma
randizunk! - jelentem ki ellent mondást nem tűrő hangon. - Hová menjünk? -
kezdek el hintázni és széked támláján támaszkodok.
- Hm?- térek
magamhoz - A parkba!- vágom rá szinte azonnal, miközben kiosztják a lapokat.
- Okés!-
mosolygok. És intek egyik emberemnek, hogy csinálja meg.
(a lap üres!,
szépművészeti egyetem emlékszel? soksoksok rajzolás XP)
(de
rajzolhat helyettem)
- Mit csinálsz?-
nézek rád kérdőn (most fogom megmagyarázni neked h ez az)
- hmm,
én semmit. Ő, a feladatot.
-
Még azt se tudod i az, de máris átpasszolod egy emberednek? EZ, gáz. - jelentem
ki nemes egyszerűséggel.
(az
mi akart lenni nem i)
- úgy
jobban tetszenék, ha én csinálnám a dolgaim?
- Szeretem az
önálló embereket. - mosolyodom el gyengéden.
Elveszem
a papírt - Öhm..mit kell csinálni?
- Rajzolni!-
vigyorgok megdöbbent képeden mikor a kezedbe nyomok 1 ceruzát. - Meg sem nézted
milyen egyetemre jössz, igaz?
- Nem
igazán. És mit kell rajzolni?
-
engem, nekem meg téged, amúgy ugye tudod, hogy ez egy szépművészeti egyetem?
(megsülööööök!
Vagy 30 fok van a lakásban!!!!) (döglődik)
(meek
pipilni 1 perc és itt vok)
- most már!- elkezdek rajzolni, annyira koncentrálok, hogy nyelvem
hegyét ki dugom.
(nekem is melegem van
)
(na vok, itt már
mindenki kidőlt én meg még nem voltan tusolni XD)
(XD
ügyi vagy!)
Én is elkezdek
rajzolni, de nem tudom megállni, hogy ne kuncogjak cuki arckifejezéseden, amit
30 perc múlva meg is örökítek, hasonlóság 100%.- kész vagyok, te hogy állsz?
-
kész! - jelentem ki. - hogy tetszik? - Mutatom meg remekművem.
- Á..- akadok
meg, mondjuk úgy hasonlóság 20% és még kedves voltam. - Hát... első
próbálkozásra nem is rossz.
- nem
rajzolok többet. - pattanok, fel mivel kicsöngetnek. Kiviharzok a teremből, az épületből.
- Takahiro...cigit! - nézek rá és már kapom is. Rá gyújtok, úgy hogy most senki
nem veszi el.
- Szerintem
megsértetted. - érkezik mellém Aoi - Amúgy mi Ő valami yakuza?- nevet saját kis
viccén. - Bingó. - válaszolom.(miért
durcáztál be végül is szóban megdicsértelek???)- Érzed ezt?- szimatolok a
levegőbe. - Ja, cigi, méghozzá meggyes. Most miért, nem tilos az egyetem
területen. - értetlenkedik. - Csak Ő szív ilyet- suttogom magamnak. Felpattanok,
odamegyek a nyitott ablakhoz és kihajolok. Észreveszlek és kinyúlók a cigidért,
nem kicsit lepődtél meg, csak sajnos nem volt akkora mázlim és csúnyán megégeti
a kezem. Fájdalmamban felszisszenek.
(na?
Bealudtál XD?)
(akk
hagyjuk abba a face menti az egészet majd holnap folytatjuk:))
(na vok, neked
is megjelenik a tegnapi???)
Ahha!
(na akk látod a
válaszom XD)
- ha
már felidegesítesz, had szívjam el! - morgok és arrébb állva újra rá gyújtok.
Ezen csak bepöccenek,
és már félig kimászom az ablakon, hogy elérjem, és mikor végre sikerül, akkorát
zúgok ki az ablakon, hogy csak, na. (valahogy ez az én formám nem??)
- jól
vagy?- segítelek fel, de a cigit még véletlenül se nyomnám el.
- Azt hiszem
nem, de tök mindegy- elfogadom a segítséget és felállok - Figyu!- sóhajtok
egyet, és körbepislantok, van e itt valaki, de látom, hogy nincs. - Sajnálom,
ha megbántottalak, bocsánatot kérek!- lépek közelebb hozzád és egy apró csókot
lehelek az ajkadra, majd szinte azonnal el is válok tőle. Az arcom csurd piros
- El ne késs a kövi óráról- mondom, majd rohanok be a terembe ezúttal az ajtót
használva.
(pill)
(na vok) ajkamhoz kapok és utánad megyek. Pont, csöngetésre
érek be. Lehuppanok, melléd - Akkor mégse utálsz annyira! - vigyorgok arcod
láttán.
- Soha nem
mondtam, hogy utállak, akkor minek fogadtam volna el a randi ajánlatodat?-
nézek rád kérdőn, de még mindig csurd piros arccal.
-
tényleg? Ezen az òrán mit kell csinálni? - nézek bele gyönyörű kék szemedbe.
- csak figyeld a
tanárt és jegyzetelj. - fordulok előre, mosolyogva. Az óra további része
csendesen telt, szünetbe persze körülkaptak téged a lányok, engem pedig szó
szerint arrébb löktek. - Hogy miért mindig a rossz fiúkra buknak??- jön oda hozzám
sóhajtozva Aoi. - Passz. - válaszolom. - Amúgy mi van köztetek?- néz komolyan
szemeimbe. - E-eszt hogy érted?- hebegek. – Hihi - kuncog Aoi - Mindent láttam
az ablakból!- mondja szinte dalolva.
Embereim
kiszabadítanak, és mögétek bújva beszélek. - Ezért nem szerettem suliba járni.
- Sòhajtok.
- Még nem tudom.
- válaszolom. - De kedveled?!- nem tudtam eldönteni, hogy kérdezi vagy
kijelenti - e. - Nagyon is, lehet, hogy túlságosan. - szinte motyogom, de még
jól hallhatón, a padlót fürkészve, véletlenül se haverom szemébe nézve.
Hirtelen ötlettől vezérelve, hogy véget vessek a társalgásnak sarkon fordulok.
De ott talállak téged, és tudatosul bennem, hogy mindent hallottál. Elvörösödöm
zavaromban- Ááá! - nyögök föl és szemem is benedvesedik. Elrohanok, futok a fiú
mosdóba, bezárom magam az egyik fülkébe, lehajtom az ülőkét, és ráülök
felhúzott lábakkal."ez olyan gáz"- gondolom magamban. - Most te
jössz, remélem mindent hallottál!- mondja neked Aoi. - 4. fülke, és siess, 5
perc becsöngőig!
-
Köszi, haver!- pacsizok le vele, és megyek utánad. Belépek, oda futok
fülkédhez. - Itaru! Én is kedvellek tèged… nagyon. Gyere, ki beszéljük meg! -
kérlellek.
(ezt poénból, de
muszáj!!!! XDXDXDXDXD) A mosdóban lévő srácok nem kicsit méznek rád furán.
Leszarom!
Nem nagyon érdekel, kèrlellek tovább.
Hallod
a zár kattanását, miszerint kinyitottam, és te belépsz, de előtte még
'kedvesen' elküldöd a mosdóban tartózkodó személyeket.
(baszod erre mi a lo*szt írjak?!?!)
(várj,
akkor írok még hozzá!)
Amint
belépsz a fülkébe, be is zárod magad után. Csak egymás szemébe nézünk perceken
keresztül, végül a csendet én töröm meg. – Bocs... - szipogok. - nem viselem
jól a cikis helyzeteket. - és letörlök néhány könnycseppet.
Magamhoz ölellek. - Szeretlek kis buta! - puszilom meg fejed
búbját.
-
Én is téged- ölellek vissza és indulunk az osztály felé. - Amúgy nem megsérteni
akarlak, de ez nem volt egy kicsit túlérzelgős egy jövendőbeli maffiavezérhez
képest?
- Hé, senki nem tud ròla, csak mi. Mi meg nem mondjuk el
senkinek.
-
Oké, oké!- nevetve lépek be az osztályba, majd te is utánam, yakuzafőnökös
arckifejezéssel. A nap további része nyugodtan telik.
(erre mit írjak?)
(mondjuk
a randit????)
- Na, gyere! - húzlak magammal a limóig. - Sétáljunk a parkig
vagy kocsival szeretnèl menni? - nézek szemedbe és derekadra rakom kezem.
- Sétáljunk! -
mosolygok vidáman és elindulunk. Természetesen az embereid követnek minket a
kocsival. - Ez kötelező igaz?- nézek fel rád.
- Hidd,
el én örülnék neki a legjobban, hogy ne kövessenek. - sòhajtok fel és
megpròbálom összekulcsolni kezünk.
- Értem. -
jelentem ki, és segítek összekulcsolni kezünk. - Amúgy kicsit sem feltűnő! Nem
gondolod? - kuncogok. - Mármint egy bazi nagy fekete limó és két rossz kinézetű
csávó követ két fiatalt.
- Ez
van! Szokj hozzá! - mosolygok. - Messze van?
- Azt se tudod,
merre van a park? - értetlenkedek. - De amúgy csak pár saroknyira!
- Nem,
meg bìzom benned!
- Akkor jó! -
szorítom meg kezed és húzlak magam után.
- Ha
meg át versz...ők elintéznek! - vigyorgok.
Hirtelen megállok, amitől nekem
jössz. Hátrapillantok a vállad felett és szemügyre veszem az előbb említett
verőlegényeket.- Huh, azt hiszem jobb lesz, ha nem teszem! - nevetek fel és
húzlak tovább.
-
Reméltem is! - mosolygok. - Miért jöttél erre az egyetemre, mit akarsz dolgozni?
- Nem tudom,
csak azt, hogy szeretek rajzolni és festeni... amúgy lehet, hogy haragudni
fogsz, de amikor tegnap bevágtál a limóba bepánikoltam és füllentettem egy
kicsikét.
-
Igen? Miben?
- Csak a
jegyeimről, én vagyok az iskola legtehetségesebb diákja, már, mint az igazgató
szerint. A többi igaz volt.
-
Naaa! Ügyes vagy! - mosolygok rád.
- Köszi.. Amúgy
megjöttünk.(nem tom mit írjak)
(amit
akarsz) - De szép! - nézek körbe. - Üljünk le oda a padra. - ülök le.
Leülök melléd és
gyönyörködöm a tájban. - Utoljára kiskoromban jártam itt, de még mindig
gyönyörű ez a hely. Most mesélj te magadról!
- Az
egyik legnemesebb yakuza család örököse vagyok. Anyám meghalt, apám nem sokára
meg fog. Van egy húgom. Nagyjából ennyi. Mit mondjak még?
- Mit is
csinálnak pontosan a yakuzák?
- Hát
öhm… szerintem tudod!
- Van róla
sejtésem. - meglátok egy körhintát (olyat, amelyik a you're beautifulban volt),
felpattanok, és magam után rángatlak. - Próbáljuk ki!- felugrok rá és
megtámaszkodom a korlátján, míg te elkezded pörgetni, majd te is csatlakozol
hozzám. Velem szemben állsz nekem dőlve, és belecsókolsz a nyakamba. Így
pörgünk tovább és tovább.
- Már
késő van! Gyere, menjünk! Megengeded, hogy haza vigyelek?
- rendben. -
megállítod a pörgést és leszállunk. Indulunk az autó felé bár nem egyenes útvonalon,
mert alaposan elszédültünk, végül csak elérünk az autóig és beszállunk.
-
Hova?
(japánban hogy
írják az ilyet?)
(a
milyet?)
(az
utca és lakás, kerület, stb...)
(utána
néztem, nincsenek se utcanevek se házszámok!!!! Akk most mit írjak????)
(nem tom, találj ki vmit!)
(kössz)
(igazán
nincs mit)
Miután
elmagyaráztam hova is kéne eljutni, elindulunk, és kb. 15 percen belül meg is
érkezünk. A limó megáll az egyszerű bérház előtt. A házvezetőnéni tátott
szájjal bámul. - Köszi, ezt a csodaszép napot!- köszönöm meg és egy csókot
lehelek ajkadra, majd kiszállok a sötétített üvegű járműből. ( Ki kéne
találnunk vlmi izgit másnapra, mert kezd kicsit lapossá válni!!!)
(jah a fater meghal te meg jössz vigasztalni vagy nem tom)
MÁSNAP
(béndzsa!)
(ötlet???)
( öööö... egy új
osztálytárs, aki egy másik banda örököse, nem mellesleg 1 bájgúnár, aki azzal
szekál téged, hogy folyton udvarol nekem? Sok vicces helyzet lehetne XD)
(jooooo)
(akk, MÁSNAP!!,
te kezded)
Mikor
a suli elé érünk, meglátok mèg egy limot. Kiszállok. Ő is. - Takeshi! - morgok
ès megvárom, hogy meghajoljon, majd elindulok feléd. - Szia! (lehetne, hogy a Takeshi
belém lenne szerelmes csak vissza utasìtottam és azért téged akar
"eltüntetni".
(akkor, ha jól
értelmezem ez a Takeshi rád indult, de visszautasítottad, ezért így akar
bosszút állni???? Belerakhatnánk azt h csak meg akart dönteni téged, semmi mást
és most ukét keres magának, mert még nem tudhatta h a tiéd vok, és mikor rájön,
csak még jobban szórakozik?????)
(
joooo!)
(amit most fogok
írni attól, behalsz! XDXDXDXD)
(koncerttel
mi van??)
Már
a suli kapuja előtt várok rád, mert tegnap megkértél rá. Ekkor hirtelen egy
rózsaszín limuzin fékez le előttem. "de hamar megváltozott az ízlésed!"döbbenek
le, de meg is nyugszom, mikor nem te szállsz ki belőle. A különös fickó közel
egy idős lehetett velünk és hosszú, szőke haja volt, és fehér öltönyt viselt,
nyakában egy vörös boával. "Ennek sincs semmi stílusérzéke!"-
szörnyülködöm magamban mikor elém lép. - Figyu cukorfalat, a szeretőm olajra
lépett, mit szólnál, ha átvennéd a helyét? - kérdi bemutatkozás nélkül. - Ööö,
inkább kihagynám!- válaszolok és fordulnék meg, de elkapja a karom. - Annyit fizetek,
amennyit csak akarsz!-" miért van az, hogy mostanában mindenki fizetne a
seggemért?" - tűnődöm el, de nem sokáig, mert látom, érkezik a felmentő
sereg, meglátom a limód. (huh.)
- Takarodj a közeléből!- kiáltok, rá mikor oda érek. - Ő az
enyém!- húzlak magamhoz
(a koncerttel mi van?)
(nem
tom, lovettahiányban vok!:()
(öhm....gyerek
napra kèrd )
Hála
istennek! Megmentettél egy perverztől, markolok pólódba. - Köszönöm. -
suttogom.
(jó
ötlet XD)
-
Kazuhiro! - hajol meg előttem. - Takarodj! - mondom és elindulok veled.
- Ki volt ez? - kérdezem,
miközben az osztályba tolsz. - Nem fontos! Úgyse találkozunk vele többet. -
jelented ki komolyan és leülünk. (majd a rózsaszínke üljön már Aoi mellé XD!)
(jojojo)
- hogy az a szarházi hogy gondolta, hogy hozzád ér?- morgok orrom alatt nagyon
idegesen.
Csendben
figyelem idegösszeroppanásod, mikor becsengetnek. (am én folyamatosan viszem át
ezt world- be XDXD már több mint 3000 szó XDXD)
(jók
vagyunk) mikor meglátom ki lép be, olyan erősen szorítom meg a padot, hogy majd
eltörik.
Gyerekek, újból
bővül a mi kis csapatunk! - örvendezik az ofő- Köszöntsétek Takeshi-kunt. -
Olyan szupcsi, hogy itt lehetek veletek skacok!!
(meek ebédelni
majd jövök)
(Oks nekem is most menni kell)
(mit
csinálsz???)
(ettem, most vok(
- fogj le, mert meg verem. - mondom, neked mikor elindul
felénk és leül a haverod melle!
(megjöttem:))
Az
a fura, hogy tényleg minden erőmet össze kellett szednem, hogy lent tartsalak.
- Mi ütött beléd?- suttogom, mivel már folyik az óra. - És mi az már, hogy
szupcsi????- szörnyülködöm el.
- Ő is
yakuza örökös! Szerelmes belém és visszautasítottam. Azòta mindenki, aki fontos
elvesz tőlem. Anyám miatta halt meg. Apámat meg mérgezte. Ennyi elég?
(nem úgy volt,
hogy csak meg akar fektetni?? Na mind1) - huh, én a helyedben már rég
kicsináltam volna!
- Ja
és én vagyok a családok feje. Ez is idegesìti.
- mindkettőé??
- Nem
én vagyok a fő! Aki a többi családot irányítja. Így érted?
- Jaa, értem!-
kilesek mellőled és összeakad a szemem az előbb említett személyével, aki
kéjesen rám kacsint, mitől kirázott a hideg. Szegény Aoi teljesen kihúzódott a
pad szélére.
- Ha
téged vagy olyat, akit szeretsz, molesztál vagy ilyesmi szòlj. Kínozni kínoztathatom.-
vigyorgok a gondolatra.
- oooké -
pislantok megint oda, most int felém. - van egy olyan érzésem, hogy egy darabig
nem lesz nyugtunk tőle!- fut végig a hideg a hátamon mikor már csókot is küld.
Ez már a te figyelmed sem kerüli el.
- Te
kis szarcsimbòk! Nem meg mondtam. Tudod, hogy miket csinálhatok veled. Hidd el
azt még én is élvezném. - vigyorgok.
- SSss, óra van
Kazuhiro-kun!- csitít le téged Takeshi, és mielőtt a tanárra figyelne, rám
kacsint.
- Meg
ölőm. Eskü meg ölöm. - morgok. És ki ropogtatom ujjaim és nyakam.
- Nyugi, nyugi,
nyugi! - ragadom meg ingujjadat. - Már nem kell sokat kibírni. Bááár...van még
8 óránk!- koppan a padon a fejem.
-
Nyugi?!?! Bazd! Meg ölhetem?? Na? Szerintem te is benne vagy!
- még igazából
nem is csinált semmit. - ebben a pillanatban egy összegyűrt papír landol a
fejemen. Nem is volt kérdéses kitől jött. Kinyitottam, és elolvastam.
Lefagytam, az arcom csurd vörös lett, ennél perverzebb és betegebb dolgot még
nem olvastam. Még mák, hogy még te nem olvastad. A tanár meglátta az előbb
jelenetet és így szólt:- Itaru, Takeshi kifelé! - De.. - Próbálkozom, de hiába.
Lehajtott fejjel kullogok ki a teremből, utánam a vigyorgó perverzzel.
Szerencsére eljuttattam hozzád a lapot, de még alábiggyesztettem ezt: HELP!
-
Tanárnő léptem. - intek és futok utánatok. Nem kérdés hova vitt. WC. Benyitok
és lefagyok a látottak alapján. Takeshinak behúzok egyet-, kettőt. Téged meg
elrángatlak. - Ma és ezen túl hozzám jössz haza, mert nem leszel vele
biztonságban.
Mikor kiérek vigyorival a teremből
nagyot sóhajtok és készülök neki elmondani, hogy szálljon le rólam és nem
vagyok kapó az olyan dolgokra, ami a papíron áll. Ám mielőtt megmukkanhatnék,
magával ránt a WC-be. - Cukorfalat, a reakciód alapján még szűz vagy, igaz? -
kérdi. Én meg se tudok mukkanni, de már cselekszik is. A boával összeköti a
kezem és fölém szorítja, majd a falhoz présel. Kezdek pánikba esni. Lassan
benyúl a gatyámba. - Ezen majd segítünk!- erre a kijelentésére eszeveszett
kapálózásba kezdek, de hiába. Ő csak nevet az egészen és ekkor toppansz be és
kiütöd, majd magaddal viszel valahova. Én még mindig sokkban vagyok, fel sem fogom,
mi történik körülöttem. (az ilyenek leírását mindig rám hagyod!!!)
(sorry)
Beszállunk a limoba. Simogatlak. – Jòl vagy már?
Nagyot rázkódtam
ez jelezte, hogy igen. - hol vagyok?- nézek rád. - vagyis inkább hova megyünk?
-
Haza, hozzám! Amíg ő itt van, addig ott fogsz lakni! Már ha benne vagy?
- Rendben, de el
kell hoznom ár cuccomat, ki tudja meddig szándékszik maradni. - húzódom
közelebb hozzád.
- Majd
az egyik emberem elhozza! Maradj most velem. - mondom és átkarollak, hogy még
közelebb bújhass.
Megérkezünk. (a
lakásod kinézetét írd le te: P)
Vigyorogva
nézem, ahogy tátva marad a szád villám láttán. - Tetszik?
- Szép! -
mondom, tudtam, hogy gazdag vagy, de ennyire??
-
Vendégszoba vagy alszol velem? - nézek szemedbe.
- Öhm... azt
hiszem jó lesz a vendégszoba. (ebbe most ne köss bele, van 1 jó ötletem!!XD)
(Oks)
- jól van! - mosolygok és megmutatom a legnagyobb vendégszobát. (megint be vok
kicsit csiccsentve a nővérem miatt.)
(akk lesz
fantáziád XDXD)
(lesz)
- Ez kábé
akkora, mint a lakásom! - forgok körbe, hogy mindent jól szemügyre vehessek.
Bénaságom ismét megmutatkozik abban, hogy megbotlok a dohányzóasztalban, de
szerencsére a pihe-puha ágyban landolok.
- Ahogy látom, te esel, kelsz! - mondom mosolyogva. - Ebéd
pont délben. Remélem, velem eszel. - mondom és elindulok sajàszobámba.
Saját szobámba
(kb.
reggel 8 lehet, mit csináljunk addig??)
(ihlet
van!!)
Egy
darabig feküdtem az ágyon, majd álomba merültem. Borzalmas rémálmom volt, remélem,
nem kell megemlítenem miről. Legyen elég annyi, hogy Takeshi végigvitte, amit
akart. - ÁÁÁ!- kiálltok és ébredek fel hirtelen, leizzadva. 3 másodpercen belül
4 fegyveres és te rontasz be a szobámba. Ijedten kukucskálok ki a takaró alól.
- B-bocsánat csak rosszat álmodtam.
(most nem tudok írni, mert vonaton vok és mindjárt lemerülök.
Bocsi)
(okok, akk majd
folyti, csak írj rám bármikor XD!!)
- Jól
van a lényeg hogy jól vagy!- megyek oda hozzád és ölellek magamhoz. - Ha már
így felkeltél gyere ebédelni. - mondom és húzlak magam után.
(bocs, bocs csak
a kádban ültem XD)
(jól
van, de legalább most már válaszolsz:
)
Magad
után, húzol, 1 hatalmas ebédlőbe ahol két teríték van. Az asztal vagy öt méter
hosszú és az a 2 asztalfőnél. Leültetsz az egyikhez majd bosszankodva egyik
embereddel áthozatod a terítéket mellém.
(Figyu
a szobámban beleléptem egy méhbe, most komolyan, mennyi esély van erre??? Le
van zsibbadva a nagylábujjam és még fáj is!!!DX)
Megjön az elő étel. - Jó étvágyat!- mondom és enni kezdek.
Hamar megeszem, mivel éhes vagyok. Téged nézlek, míg te is befejezed.
( Tehetséges vagy, nagyon! xDD)
Soha nem voltam
gyors evő, szeretem az ételeket lassan és komótosan elfogyasztani, szeretem
élvezni az ízeket. Így dupla annyi időbe telik, mint neked. Leteszem a
pálcikákat miután végeztem. - Bocsánat.
-
Semmi gond. Szeretlek nézni. - mondom mosolyogva.
Hamarosan
kihozták a főételt, és azt is megesszük.
-
Kérsz desszertet? Én szoktam enni mindig, mert nagyon édes szájú vagyok. -
mosolygok mikor meg látom a szakácsom egy nagy fagyi kehely-jel.
- Igen, én is!!
- Hozz
neki is! - mondom vigyorogva és neki látok fagyimnak.
(ez aztán az
úriember!!!!!:P) Mosolyogva figyelem, ahogy szinte habzsolod a nagy kelyhet, de
úgy, hogy az egész arcod beteríti. Fel is kuncogok.
- Hé,
ne nevess! Majd meg nézem a te arcod milyen lesz! - mondom, mikor meghozzák a
tiédet is.
(az előbbit
visszavonom elfelejtettem h maffiózó vagy XD) Felveszem a kanalat és én is
nekilátok, de úgy, mint az előző fogásoknak, szépen, lassan, minden falatot
kiélvezve, talán túlságosan is mivel az egyikbe belenyögök, mire kiesik a kanál
a kezedből. Csak a csattanásra eszmélek fel. - Mi az? - nézek szemeidbe.
- Túl
élvezkedve eszel. - jelentem ki és elindulok szobámba, hogy merevedésemmel
kezdjek valamit.
Döbbenten,
pislogok és figyelem, hogy sietve távozol. - Ez fura. - dünnyögöm magamnak és
visszafordulok fagyimhoz. Miután végzek, vele aggódni kezdek, mert még nem
értél vissza. Megkérdezem egyik embered, hogy hol a szobád, de nem hajlandó
elárulni. "Kedves fickó!" Na, mindegy, magam indulok keresésedre. 30
szobán vagyok, túl mire benyitok hozzád.
- Ne!- ennyire telik, de már bent is vagy. - Én.. öhm..
- Magamra hagynál egy kicsit?- nézek szinte könyörögve.
-
Bocsánat-bocsánat-bocsánat-bocsánaaat!- takarom el kezemmel szemeim és becsukom
az ajtót és elrohanok. Sajnos fogalmam sincs hova, mert nem figyeltem merre
futok és eltévedtem a hatalmas épületben.
- Te
is a legjobbkor jöttél be. - mondom és befejezem, amit elkezdtem. Mikor kilépek
magamhoz hívatom egyik emberem, hogy merre vagy és elindulok feléd.
Furcsa, ahol
most sétálok, egy embered sincs itt. - Persze amikor szükség lenne, rájuk egyik
sincs itt! - dühöngök és benyitok egy szobába ahol egy halom festmény van a
falon, méghozzá a leghíresebbek. - Mind hamisítvány! - kuncogok fel mikor
közelebbről is megnéztem őket. - Vajon tudja?
- Most
már. - mondom és felnevetek, mert nem kicsit ijedtél meg. - Bocsi, nem
akartalak meg ijeszteni.
Hatalmasat
ugrok, és fel is sikkantok. Egyik kezemmel a falnak támaszkodok, másikkal a
szívem szorítom, mert úgy érzem, mindjárt kiugrik a helyéről. - Rohadtul nem
vicces! - nyögöm, mert még mindig nem kapok normálisan levegőt.
-
Mondtam, hogy bocs!- mosolygok. - Lesz munkám hála neked. - mondom még mindig
mosolyogva. - Unatkozom, nem csinálunk,,kettesben,,?
Értetlenül nézek
rád. - Milyen munka, és mit kéne ketten csinálnunk? - pislogok értetlenül.
-
Elintézem azokat, akik átvertek és unatkozom csinálni, akarok valamit veled! -
mondom még egyszer és leülök a kanapéra.
-
Úgy maradsz! - parancsolok rád, a döbbenettől megfagysz. - Mármint bocsi, de
olyan festői pózban ültél le, hogy ezt meg kell örökítenem. - mondom, miközben
előszedem az állványt, a vászont és a festékeket a sarokból.
(am
1. a matyira hittem azt, hogy arra érted a munkát XDXD)
(jól
van XD) - Igen is!
Nekiállok. Már 2
órája festelek, mikor el kezdesz ficánkolni. - Ne mozogj, kérlek! - szólok rád.
- Időigényes munka.
- De
elzsibbadtam. - morgok, de azért visszahelyezkedek, úgy ahogy voltam.
- Már csak az
utolsó simítások vannak hátra. - 30 perc múlva végzek is. - Kész vagyok,
megnézed?
- Igen. - állok fel..na, nem ott és meg nézem a képet. - Aszta!
Nagyon tehetséges vagy!
Elégedetten
vigyorgok, mikor lenyűgözve végigméred magad a képen. - De mik ezek a fekete
szárnyak? - kérded, mire csak megrántom a vállam. - Alkotói szabadság!-
vigyorgok. - Nem eszünk valami nasit?- nézek fel rád.
-
Együnk. Itt vagy az étkezőben? Esetleg a kertben?
- Lehetne a
kertben? - csillannak fel kékségeim.
-
Természetesen!- elindulunk ki a kertbe és útközbe szolok, hogy hozzanak nekünk
valami nasit.
Leülünk egy
kerti asztalhoz és én gyönyörködöm a látványban. Az a rengeteg virág és az a
gyönyörű halastó. - Wáo, ez lélegzetelállító! - ragyognak szemeim.
- Én
is szeretek itt kint lenni. - mosolygok.
Megérkezik a
szakács és 2 nagy szelet eperhabos tortát rak elénk. - Köszönöm! - és
nekilátunk, de mielőtt az 1. falat eléri, a számat elkapod a kezem. - Kérlek,
fogd vissza magad! - mondod kérlelőn, én csak bólintok. - Erre visszatérve,
kérlek, legközelebb használj, zoknit vagy nyakkendőt a kilincsre. Tudod, ahogy
a koliban szokás.
- Hé
nem tom ki miatt kellet azt csinálnom. És ez az én házam, nekem nincsenek
szabályaim. - mondom komolyan és enni kezdek.
- Oké-oké! -
teszem fel védőn a kezeim és én is nekiállok. Fél órán belül el is fogyasztom,
de nem bírok magammal és lenyalom a kanalat.
-
Muszáj volt?- nézek kérdőn és morgok rád.
(5000
szóóóó!:D:D)
- Öh... - állok
meg tevékenységem közben. - Sajnálom. - leteszem a kanalat a tányérra.
-
Kárpótolnod kell!- vigyorgok.
- Mégis hogy? -
kérdezem, előre is tartva a választól.
-
Mondjuk....Csókolj meg!
- Re- rendben. -
hajolok át az asztalon és számat a tiédre tapasztom.
- Na,
nem így. Gyere az ölembe!- húzlak oda és egy mély, érzéki szenvedélyes csókot
váltunk.
Sajnos ettől
ugyanolyan problémám lett, mint neked az előbb. Kipattanok az öledből és
felrohanok a szobámba. Mivel nincs nálam nyakkendő ezért a zoknimat használom,
de elővigyázatosság kedvéért be is zárom az ajtót.
Sejtem
problémád ezért utánad szaladok és kinyittatom az ajtót. - Had segítsek!- lépek
be szobádba és magam után ismét bezárom az ajtót.
Tudtam, hogy ezt fogod tenni ha, meglátod
a zoknit ezért, elbújtam a harmadik emelet egyik fürdőszobájában. (kérlek, ne
csinálj semmit az elején mondtam, hogy van, tervem bírd még ki könyi!)
(Johh!
Bemegyek a szobámba vissza telóra pár per és vok.)
(elküldtek gép
elől mi??:D)
(jah)
Visszamegyek saját
szobámba és ismételten eljátszom azt, amit nem is oly túl rég csináltam.
Amit valòszinüleg te is
csinálsz.
(XD) Miután
végzek, visszasunnyogok a szobához, de ott talállak a falnak dőlve az ajtó
mellett. - Izé... tudtam, hogy segíteni akarsz majd, de szerettem volna egyedül
megoldani... ezt a helyzetet. - pirulva a padlót fixírozom.
-
Értettem a célzást, csak meg néztem jól vagy- e. Már megyek is. - ezzel a
lendülettel elindulok szobámba dolgozni.
"Megsértettem"
sóhajtok és belépek a szobámba. Beülök a kádba, mivel a szobának saját fürdője
van. Már másfél órája bent ülök, mikor érzem, ideje kijönni. Felveszem a
kikészített hálóinget. Lecsukom a lámpát és ledőlök az ágyba, nem kell sok idő,
hogy rájöjjek pánikrohamom lesz a sötéttől és az egyedülléttől. Felkapcsolom a
villanyt és fel alá járkálok. "Nem bírom tovább!" Kinyitom a szobám
ajtaját és átrohanok a házon egészen a szobádig. Bekopogok, mire ajtót is
nyitsz. Azonnal odasimulok hozzád, és remegő kézzel belemarkolok pólódba. -
Segíts... - nyüszítem.- még mindig érzem magamon a mocskos kezét!... Kérlek,
tüntesd el ezt az érzést!! - szinte már könyörgöm.
(megint
bealudtál mi???? na mind1, majd folytatjuk smsel ébressz ha felkeltél.:))
- De
csak úgy tudok segíteni, ha azt, csinálom, amit ő. - mondom, mert aggódom
miattad és szorosan magamhoz ölellek
(én most csak
délután tok írni, mert tanulnom kell:( )
(oks)
(2-3 között
leszek!)
(okés)
(na,
itt vok:))
-
Az mindegy, csak tüntesd el ezt az érzést- fúrom arcom mellkasodba.
- Jòl
van! - mondom és felhúzlak magamhoz egy csòkra és közben behúzlak és
lefektetlek az ágyra
Érzem, hogy a
pihe-puha ágynemű körbeölel. (a szex jelenet elkezdését rád hagyom, mert most
nem megy, majd közben belejövök XP)
(okés)
Nyakad csókolgatom, és közben pólód húzom le. (kimegyünk megnézni buttont:)))))
)
(mit????)
Készséggel engedem minden tevékenységed, közben én is besegítek saját ruháid
levételében.
(jason
button f1)
(jajajajaaaa!)
(most
megyek, majd írok)
(oks)
- De
ugye tudod, hogy ha egyszer elkezdem, nem tudom abbahagyni. – mondom köldöködbe
és puszikkal hintem hasad.
- Tudohhm. –
nyögöm.
Elérek
alsód széléhez, amit fogammal húzok le, majd merevedésed kezdem kényeztetni.
- Ahhh… - túrok
zselézett tincseid közé.
Előkeresek
egy tubus síkosítót, és egy-két, SOK óvszert, és vigyorgok kikerekedett
szemeiden.
- Észreveszem,
hogy kiüríted a fiókod, és előveszel egy gyanús kinézetű tubust, és egy nagy
marok óvszert. – Ezt mind el akarod használni? – nézek döbbenten rád.
-
Természetesen. Ki vagyok éhezve. 3 napja nem dugtam! – csókollak meg
szenvedélyesen.
- Szóval azóta,
hogy megismertél? – döbbenek le. Nem tudom, hogy örüljek, vagy
szörnyülködjek-e. – De te legalább szexeltél. – én már 3 éve nem, belegondolni
is szörnyű.
- Még
szűz vagy? – képedek el. – 19 évesen? Nem baj! Örülök hogy én leszek az első. –
mosolygok és csókollak meg.
- Nem így
értettem!
-
Akkor hogy?
- Hát úgy, hogy
te szexeltél én viszont nem! Eddig csak 1 barátnőm volt és az óta se találtam
megfelelő lányt. Valamiért inkább barátként kezelnek.
-
Értem, és mit gondolsz, miért kezelnek barátként? – vigyorgok gonoszul.
- Azt nekem
honnan kéne tudnom?
- Jó,
mindegy! Most gondolj csak rám!
Magamhoz
szorítalak. – Mi mást is tehetnék? – suttogom füledbe, majd meg is harapom
cimpád, mitől elégedetten felnyögsz.
Elkezdelek
egy ujjal tágítani, majd kettővel, és végül jön a harmadik is. Mikor már úgy
gondolom elég tág vagy, kihúzom ujjaim, és magamra húzok egy óvszert. – Készen
állsz? – nézek komolyan szemeidbe.
Veszek egy mély
levegőt és megfogom a vállad. – Igen. – suttogom.
-
Okés! – csókollak meg, és lassan beléd csusszanok. Várok, míg megszokod a
helyzetet.
- Öhhh… -
hördülök fel a fájdalomra és megszorítom vállad. Mikor enyhül a kellemetlen
érzés óvatosan bólintok, hogy folytathatod.
Az
elején lassan mozgok benned, de ahogy a vágy fokozódik egyre gyorsabb és
gyorsabb vagyok.
(fokozódik a
vágy XDXD ez nagy!)
Érzem egyre
hevesebbé váló mozgásod, ami ütemes nyögésekre késztet, majd lábaim csípőd köré
szorítom, hogy rásegítsek lökéseidre.
Szinte
egyszerre lépünk át az orgazmus határán, hogy utána újra a szobában legyünk.
Lihegve rogysz
rám és együtt próbáljuk lenyugtatni őrülten kalapáló szívünk. Mikor végre
sikerült újból nyakamba csókolsz és kezdődik az egész Újból és újból, egész
hajnalig. – Te nem vagy normális! – lihegem. – Nem gondoltam volna, hogy
tényleg megtartod a szavad és az egész doboz óvszert elhasználjuk.
-
Mondtam, hogy ki vagyok éhezve! – mondom és fáradtan megcsókollak. – Aludjunk!
Ekkor bekopog
egyik embered, és benyit. – Elnézést fiatalúr, de lassan indulni kéne. – Erre a
kijelentésre magam köré csavarom a takarót, mire rólad lekerül „hála nekem”, és
megpróbálok felülni, de azzal a lendülettel vissza is esek, hála a fenekembe és
a csípőmbe hasító fájdalomnak.
- Hova
kell mennem? – nézek emberemre és magamhoz húzlak.
- Hát az
egyetemre! – előzöm meg embered.
- Nem
akarok menni! – nyafogok – Nem lehetne, hogy ma nem megyünk, és inkább
elmegyünk a második randinkra? – mondom nyakadba.
- Rendben. – sóhajtom
és közelebb bújok hozzád. Szinte azonnal elalszom, mivel egy szemhunyásnyit sem
aludtam előző este.
Mikor
felébredek, még reggel van, és éppen benyitsz. Meglátod, hogy ébren vagyok és
odasietsz. – Na, végre! – mondod. – Miért? - nézek rád értetlenül. – Csak mert
2 napja alszol.
-
Szexelünk? Elvonási tüneteim vannak miattad! Megint 2 napja nem csináltam!
- Várj! – tartom
fel mutatóujjam. Megmozgatom csípőm, ami furcsa mód nem fáj. Kérdőn nézel rám.
– Csak ellenőrzés. – mosolygok. – Rendben van, de csak 1 menet, mert szeretnék
holnap bemenni az egyetemre és… - be sem fejezem, de te már rám vetődsz.
MÁSNAP
Karjaimban
veled ébredek. – Ez a nap is jól kezdődik! – mosolygok és elmegyek zuhanyozni.
Felébredek, az
óriási ágyban egy hatalmasat nyújtózok, épp akkor lépsz ki a fürdőből, 1 szál
törölközőben. Elpirulva elkapom a tekintetem. – Használhatom a fürdőd?
-
Persze! De mit pirulsz? Egy jó párszor láttál már! – vigyorgok pimaszon és
megpuszillak.
- Reflex! –
csavarom magam köré a takarót, és besietek a fürdőszobába. Mikor végzek, egy adag tiszta ruhát találok
az ágyon, amit fel is veszek. Reggeli után, beszállunk a limóba és elindulunk
az egyetemre.
(amit múltkor
mondtam légyszi hagyd rám!:)JJ)
-
Milyen órák lesznek ma? – szállok ki a limuzinból.
(nem fontos,
pont most tetted! XP)
(ezt)
- Ööö… passz,
majd megnézem. – lépünk be a terembe, de abban a pillanatban le is fagyok, mire
te nekem jössz. Kérdőn nézel rám, de meguntad, hogy meg sem mukkanok, követed a
tekintetem, és amit ott látsz, attól eltátod a szád. Takeshi Aoi ölében ülve
röhögcsél vele, és tollas boáját Aoi nyaka köré téve közelebb húzza, őt magához
megcsókolja. MEGCSÓKOLJA! Mikor
észrevesznek minket, boldogan intenek felénk, hogy jöjjünk közelebb. Mivel meg
sem tudok mozdulni ezért te tolsz oda.
- Öhm…
Mi folyik itt? – kérdem nem kicsit sokkoltan, de hamar összeszedem magam, és
visszatér régi önmagam. – Ó, látom már begyógyult a monoklid! – vigyorgok.
Én még mindig
nem tudok megszólalni a döbbenettől.
- Hát igen. –
tapogatja meg Takeshi a szeme alját. –Azért a smink is sokat segít, nem igaz
édes? – fordul Aoi felé, aki megcsókolja a halvány ökölnyomot.
- Smink nélkül
is gyönyörű vagy! – mondja.
Ettől én is
magamhoz térek, sose hallottam Aoit így beszélni. Ez még számomra is túl sok
nyál.
- Ez
aztán már kurvára nyálas! Menjetek szobára! – mondom és leülök a helyemre.
- Aoi ez mit
jelentsen, vagyis inkább, hogy történt ez?
(Aoit most rád
hagyom, találd ki te, hogy jöttek össze! XP)
- A
vécében találtam rá, és még ha nem is volt túl szimpatikus, segítettem neki és
jobban megismertem. És hát sok közös volt bennünk, együtt töltöttünk egy kis
időt végül beleszerettem. – vigyorog Aoi. Én meg leülök, ölembe veled.
- Hát ez aztán…- hal el a hangom - FANTASZTIKUS! –
pattanok fel hirtelen vigyorogva. Mindenki döbbenten néz rám. – De ne csak
játszadozz Aoi szívével! – figyelmeztetem Takeshit. – Aoi végre találtál
magadnak valakit! – mosolygok még mindig.
-
Pontosan! Ha bántod a szeretőm haverját Takeshi, megverlek! – vigyorgok, és
lepacsizom velük. – Gratu!
Becsöngettek. Végleg hozzád költöztem, Aoi és Takeshi sem
váltak el többé, és így kezdődött el az életem, mint egy yakuzaörökös
szeretőjeként.
THE END
